Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1907 (50. évfolyam, 1-52. szám)

1907-06-23 / 25. szám

Baksay Sái:dor püspök megnyitó imádsága és a gyűlés hivatalos megalakulása után a szavazatszedő bizottság tett jelentést a két rendben megejtett kerületi választások eredményéről, a mely szerint az üresedésben volt három lelkészi tanácsbiróságra Dömök Péter kiérdemült esperes, Fejes Dániel jászkiséri és Somogyi Kálmán ádándi lelkészek, a világi tanácsbiróságra pedig Csontos Andor baracskai földbirtokos választattak meg. A megválasztottak nyomban le is tették a közgyűlés színe előtt hivatali esküjöket. Baksay Sándor püspök, ő felsége, a király 40 éves koronázási jubileumáról emlékezett meg ezután, a tőle már megszokott bibliássággal és költőiséggel. Beszédét a közgyűlés állva hallgatta végig és hódolatának, jókivánatainak kifejezését jegyzőkönyvbe foglalta. Az ugyancsak Bctksay Sándor püspök által előterjesztett püspöki időszaki jelentés a kerület életében előfordult örvendetes és lehangoló eseményeket foglalta össze, a szokott tömörséggel. Ezen előzmények után, Benkö István aljegyző referálása mellett, a zsinati törvények életbeléptetésének és az erre vonatkozó kerületi szabályrendelet elkészítésének fontos ügyére tért át a közgyűlés. Itt azonban, miután Babó Mihály hasztalan tiltakozott a zsinati törvények felesleges és egyházjogilag sérelmes záradéka ellen, a dolog természetének megfelelőleg, csupán az első lépést tehette meg a gyűlés, az által, hogy az előadó tervezetének megfontolása és a szabályrendelet fő elveinek megállapítása végett egy kilenczes bizottságot küldött ki, a melynek az ülés folyamán kellett javaslatait beterjeszteni. Két világi aljegyzői és két világi tanácsbirói szék betöltendő lévén, a közgyűlés elrendelte az ezekre vonatkozó szavazások megejtését, olyképen, hogy a szavazatok aug. 31-dikére lesznek beküldendők ; ha pedig az első szavazás eredményre nem vezetne, a második szavazást szept. 30-ig kell megejteni, hogy az eredmény az őszi rendes közgyűlésre bejelenthető legyen. Ezután a konvent által a kerülethez letett ügyek előterjesztése következett. Ádám, Kálmán főjegyző előterjesztése alapján tudomásul vették a tőkesegélyek megszavazására és az ilyen természetű segélyezések sorrendjére vonatkozó konventi határozatokat és utalványozták a zsinattartás költségeinek a kerületre eső részét. Szöts Farkas referálásában tudomásul vették a parochiális könyvtárak ügyében hozott határozatot, s ennek folytán kimondták, hogy a kerület gyülekezetei az 1908-ra esedékes, de a konventhez be nem fizetendő 10 korona évi járulékokat vagy a könyvszekrények beszerzésére, vagy pedig prot. irodalmi termékek vásárlására fordíthatják. A Bocskay alapra begyült összeget a közgyűlés a debreczeni prot. egyetemen szervezendő Bocskay tanszék javára ajánlotta fel. Báthory Dániel a népiskolai ügyekben hozott konventi határozatokat terjesztette elő, s ezek alapján kimondta a gyűlés, hogy a tanítóképezdén a tanfolyamnak magánúton való elvégzését csak kivételesen engedi meg; a gyülekezetek presbitériumait pedig arra utasítja, hogy az ú. n. tanítói próbaévet szüntessék meg, ilyen kikötést a pályázatokba ne vegyenek fel, mert különben az esperesek az így megejtett választásokat nem fogják megerősíteni. Az első napi ülés végén választásokat ejtettek meg. A konventi világi póttagságra Bagossy Károly, a kecskeméti egyházmegye gondnoka, az egyetemes énekügyi bizottságba pedig Báthory Dániel ós Morvay Ferencz tanácsbirák választattak meg. Tudósító. (Folyt, köv.) KÜLFÖLD. Angol egyházi szemle. Nekrologgal kezdem ! Dr. Watson János, írói nevén Jan Maclaren, a mult hónapban váratlanul elhunyt Amerikában, a hol épen felolvasó körútján volt. 0 valóban nagy, kiemelkedő alakja volt az angol egyházi életnek. Annak a számra nézve kicsiny skót nemzetnek körében született, a mely a közös nagy hazának már annyi kiváló férfiút adott. Edinburghban tanult és sokáig volt skót lelkész. Onnan jött, sok kiváló honfitársával együtt, Angliába, a kik itt legnagyobb részben a presbiteri egyháznak lelkészei, illetve tagjai. Watson 25 éven át volt Liverpoolban az ottani presbyteri gyülekezetnek lelkésze és ama nagy világváros egyik legjelentékenyebb polgára. Mélységes nyomokat hagyott tanítása s egész működése által, nemcsak gyülekezetének, hanem az egész város társadalmának életében is. Az ő gyülekezete volt oly hosszú időn át minden nemes evang. munkának és az emberek jólétét előmozdító intézménynek leghathatósabb támogatója és nem egyszer kezdeményezője. Kiváló volt mint pásztor, prédikátor, theologus és író. Lelkipásztori kötelességeit nagyon komolyan vette, a mint ezt „The Cure of Soulsu

— a lelkek gondozása — czímű munkájából is látjuk. Lelkészi tisztéről is azért mondott le, mert érezte, hogy fogyatkozó erőivel pásztori kötelességeinek már nem tehet eleget ama nagy városban szétszórtan élő gyülekezetében. Becses és maradandó értékű predikáczió-gyűjteményeket és theol. munkákat hagyott hátra. A régi evang. hit nála a legtetszetősebb, a modern életre, ennek szükségeihez, problémáihoz alkalmazott alakban, igazi „új theologiában" jelent meg. „The Doctrines of Grace" czímű és a nagy közönség számára irt remek, népszerű dogmatikai munkájából én is több részletet ismertettem és használtam fel. Kiváló szépirodalmi munkákat is irt, Jan Maclaren név alatt. És a mint theol. munkáiban, beszédeiben megérzik költészetének illata, úgy viszont e műveiből kiérzik a skót falusi nép lelkületét ismerő és megértő költő pap mélységes hitből eredő kedélyvilága. Barrie és ő tették a skót falusi egyházi és társadalmi életből vett zamatos elbeszéléseket,