Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1907 (50. évfolyam, 1-52. szám)

1907-06-23 / 25. szám

idylleket oly kedveltekké és világhirűekké. A mily kedvesek nekünk a „Szederindák", „Gyalogösvény", oly kedvesek a skótok előtt a: „A window in thrumst

t

, The Little Minister" — „Behind the bonnié Brierbusch", „Kate Carnegie" stb. czímű meleg hangulatú, bájos elbeszélések. A májusi angol és skót egyházi nagygyűlések ez évben is a szokott keretekben folytak le. Az egyes gyűlések kiemelkedőbb mozzanatai a következők voltak. A baptista unió gyűlését a londoni nagy központi épületben — Church house — tartotta. Érdekes határozata volt e gyűlésnek a lelkészi minősítésre vonatkozó. A baptisták u. i. lelkészeik nagy részétől eleddig valami magasabb tudományos képzést, vizsgát nem követeltek. A gyülekezetek fokozódó igényei most azon határozatban nyertek kifejezést, hogy az összes lelkészjelöltek, két évi próbaszolgálat után, a megbízott fórum előtt vizsgát tartoznak tenni és csak az ilyen vizsgázott lelkészjelöltek választhatók majd lelkészekül. Meg kell jegyeznem, hogy az ilyen lelkészjelöltektől ez idő szerint még nem kivannak meg feltétleeül kollégiumi képeztetést. De mint minden felekezet, úgy a baptisták is kénytelenek belátni a tudományos lelkészképzésnek elengedhetlen szükségességét. A „Congregational unión" ez évi elnöke — chairman — világi volt, Compton-Rickett képviselő személyében. Olvasva „A ma követelményei az egyházzal szemben" czímű megnyitó beszédét, megértjük ezeknek a demokratikus alapon szervezett independens egyházaknak azt a nagy erősségét, a mellyel világi tagjainak hithűségében és az egyházi élet minden mozzanata iránt való érdeklődésében bírnak. Egy-két részlet e beszédből: Hiába organizáljuk az egyházat ilyen vagy amolyan elvek szerint, hiába építjük, támogatjuk kivülröl az egyházat, ha ez ingadozó álláspontra helyezkedik a neki adott izenet átadásában. Mit ér az olyan egyház, a mely az egész vonalon folyton csak hátrál és egymásután adogatja fél szellemi erősségeit. A keresztyénség szemben találja az utilitárius filozófiát, materiálizmust, működése minden mozzanatában. Mert ezen irányzatok nem csak a kathedrákban, hanem az utczasarkokon, az irodalom minden ágában érvényesülés után törekednek. Az egyháznak ezekkel szemben csak az az egy nagy erőssége van, a melyet neki a Krisztus melletti hű martirkodás kölcsönöz. A világ ott áll a mi templomaink ajtainál, bekandikál azoknak bensejébe'és megfigyeli, mi megy ott végbe. És ha azt látja, hogy ott már semmi nincs a pünkösti lélekből, hogy ott nincs semmi más, mint a mit 10 ujjunkra szedhetünk: száraz dogmatizálás és moralizálás, akkor nem csoda, ha közönnyel fordul el ezektől. Ethikai rendszerei e világnak is vannak; miért keresné fel az olyan templomokat, a hol nem talál semmit, a mi ezeken felül van, semmit, a mi félelemre, tiszteletre és legszentebb szeretetre indít. Ha az evang. szabad egyházak, mondá Rickett, habozó, közönyös álláspontot foglalnak el az evang. igazságok hirdetésével szemben és igehirdetésükkel, a helyett, hogy valami pozitivet adnának, inkább kételyeket támasztanak, akkor két veszélytől kell tartanunk. Az első az, hogy a megzavart lelkek majd seregestől tódulnak annak az egyháznak sánczai közé, a mely a maga sakramentumaiban és egyéb szimbólumaiban kézzelfoghatókat nyújt híveinek. A másik veszély az, hogy az egészséges táplálékot nélkülöző vallásos érzés sajnálatos megnyilvánulásokban tör ki. Nincs szükségünk, mondá, új Dowiekra és új Zion városokra; arra sincs, hogy halmok és völgyek, hisztérikus jelekben és csodákban megnyilvánuló vallási újraébredésektől legyenek hangosak. Ha az egyház nem tartja rendben és tisztán az Istentől rendelt csatornákat a felülről jövő ajándékok közlésére, úgy könnyen érthető az a meglepetés, hogy a vallásos érzés romboló vízárként lépve ki ezekből, inkább pusztítani fog, mint termékenyíteni. P. (Folyt, köv.) RÉGISÉG. Adalékok a dunamelléki ref. egyházkerület történetéhez. (Folytatás.) II. Sallai Benjámin uszódi lévita feljegyzései.* In Anno 1759. Dje 28 = Juny. az Úr Vacsorájának osztásának megengedése iránt újonnan Instantia Írattatott, melyet ide tenni a kegyesség megmutatásáért nem restellettem. Nagyméltóságú Gróf, méltóságos Érsek, kegyelmes Urunk és Atyánk! Fiúi bizodalummal esdeklünk ezen óhajtozó alázatos Instántiánkkal, mint édes fautorunk, Excellentiád előtt, mivel az édes Atyának gyermekeihez való kegyes indulatját meg nem tagadható szeretetnek meggondolása ottan-ottan serkengetvén, nem hágy nyugodnunk, biztatván Excellentiádat, hogy nekünk is Atyánk és Pátronus Urunk légyen, kinek kegyelmességével, az Asztalról lehulló morsalékokkal élő kölykök módgyára, mi is élhetünk, El hivén azt is, hogy midőn a mindennapi gyomorban leszálló kenyérnél drágább Atyai Gratiáját kérjük, nem ad minekünk köveket. Jól lehet ez előtt levő, Excellentiádnál megfordult reménkedésünk várt válasz nélkül tért vala meg, De amaz Krisztust untató Kananea Asszony példájával és az igazság szája, az Idvezítőnek mondásával, hogy újonnan zörgessünk, Excellentiád ajtaján merészlettünk. Bizodalmunk lévén ebben is, hogy ha isten az ő Felségéhez járuló és az kegyelem ajtaja előtt zörgető s esdeklő nagy bűnösöket magától el nem űzi, mennyivel inkább Excellentiád, kinek képét viseli, hogy előtte reménkedünk, szegeny szolgáit ezen példa szerint * Az uszódi ref. egyház levéltárából. Ez adatokat Orosz Endre uszódi lelkész úrnak köszönhetem. Szívességéért és fáradságos munkájáért itt is hálás köszönetemet nyilvánítom. Molnár János,