Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1907 (50. évfolyam, 1-52. szám)

1907-06-09 / 23. szám

módozatait, alapos, értelmes felolvasásában, magyarázó hozzáadásokkal. Nehéz munka lesz, de régen kellett volna már ezt csinálnunk ! Nemcsak szép hegedüszóban, czimbalmi zengésben, de igazságos tényekkel, egymás terhének hordozásával is, követni a Krisztus lábanyomát! Nem szabad volna felednünk, hogy szolgálatra köteleztük magunkat, még esküvéssel is. Aztán a nyugdíj-intézetről is beszélgettünk és — eloszoltunk a jövő találkozás reményében. Andrássy Kálmán. MISSZIÓÜGY. Magyar külmissziói szövetség. — Dr. Lászlófalvi Eördögli Árpád nagykikindai kir. alügyész megnyitó beszéde a Magy. Ev. Ker. Szövetségnek május 8-ikán tartott közgyűlésén. — (Folyt, és vége.) Ha végig tekintünk a misszió mezején, mindenfelé nagy diadalokat, sok csodát látunk, de másrészt veszteségeket is. Meg kell emlékeznünk a madagaszkári misszióról, mely a mult évben súlyos időket élt át. A franczia kormány közegei üldözőbe vették s mintegy kétezer protestáns missziói iskolát zárattak be. Nyilván azért történt ez, mert a szabadság munkáját összetévesztették a sötétség munkájával. A tévedésnek azonban ki kell derülnie s akkor a misszió óva lesz minden további zaklatástól. A német délafrikai misszió igyekezett a háború okozta sérelmeket enyhíteni, a mi nagyrészt sikerült is. Érkeztek azonban a misszió egyéb tereiről oly ébredés hírei is, melyek a világot valósággal bámulatba ejtették. Indiában, Kínában és Koreában csodálatos evangéliumi ébredés támadt. Az erről szóló hírek szerint egy sereg pogányból lett keresztyén forró hévvel keresi az Istent és a volt pogányok gyülekezetei bámulatosan felvirágoznak. Az Űr kegyelme meg engedte érnünk azt a hihetetlennek vélt dolgot is, hogy a prot. diákok ez évi világyűlésüket pogány városban, Tokióban tartották meg, ahol jelenleg 15 ezer kinai és óriási számú japán diák szívja magába a tudományt. Úgy látszik, ismétlődik a régi történet. Az evangéliom, melyet annyi fehér ember megvet, a fekete, vörös és sárga emberek szívében csodálatos visszhangra kél. Jézus nagy vacsorájára a meghívottak nem jővén elég buzgón, eljő az utcza népe és elfoglalja helyét a nagy lakodalmi teremben. Meg kell emlékeznem arról a gyászról és veszteségről, mely a missziót néhány nagynevű munkásának halálával érte. Az elmúlt évben meghaltak többek között: Spencer Watton, a délafrikai misszió-társaság megalapítója Londonban, dr. Buchner, a cseh-morva atyafiak egyházának missziói igazgatója Herrenhutban, ki a missziói ügyek egyik legalaposabb ismerője volt. Wilkinson János, a londoni Mildmay-misszió alapítója, 82 éves korában. E misszió intézetei a legszebb bizonyságát nyújtják annak, hogy az imádság mint tudja a mustármagot terebélyes fává nevelni. Wilkinson nagy hévvel terjesztette az evangéliomot a zsidók között, a kiknek kezébe egy millió héber nyelvű új-testamentomot adott. Schereschewsky Sámuel püspöknek Kínában történt halála az egész prot. világ gyásza volt. Ez a nagy férfiú, 25 évig tartó súlyos betegsége ellenére, halála órájáig dolgozott a misszió érdekében. Lefordította az egész szentírást két nyelvre, melyek közül az egyik, a mandarin nyelvű fordítás a szent könyvet az emberiség egy negyed része (a kínaiak) előtt megnyitotta. El kellett veszítenünk az Újhebridák apostolát, dr. Paton O. Jánost is, a kinek az élete valóságos hősköltemény és munkája az apostolok cselekedeteiről írott könyv történetéhez hasonló. A halál elvett e világtól oly férfiakat is, a kik ha nem is misszionáriusok, de a misszió ügyének hatalmas agitátorai voltak. Meg kell említenem a körünkben is személyesen ismert és áldott emlékű dr. Baedecker Fülöp orvost, Szibéria és a szibériai rabok apostolát és meg kell említenem a keresztyén ifjúsági egyletek egyik fővezérét, gróf Berstorff Andrást. Boldogok, a kik az Úrban haltak meg. És jó az Úr, ki újakat és újakat hoz a távozottak helyére, hogy ne csak emlékük maradjon meg, hanem megszakadt munkájok is tovább folyjék. A misszió munkájának az idén ünnepe van. Most száz esztendeje, hogy az első prot, misszionárius: Morrison Róbert Kinába ért, hogy ott rendkívüli küzdelmek mellett kitűzze a misszió zászlaját. Harmincznégy év keserves munkája után három kinai tért meg. Ma egy negyedmillió a kinai protestánsok száma. A nagy kinai birodalom azóta megnyílt a misszió előtt ós most a világ minden prot- népének vannak misszionáriusai Kinában;

csak a magyarnak nincsenek. Működik ugyan Kínában egy magyar misszionáriusnő, szövetségünk tagja, Kunst Irén, de hiszen ő tulajdonkép nem a mi küldöttünk, hanem egy német társaságé 1 De hiszen mi eddig egyebet alig is tehettünk, mint hogy hirdettük a missziót és imádkoztunk érte. Tudatában annak, hogy mindaddig hirdetnünk kell és imádkoznunk kell érte, míg eljő a missziói lélek és megihleti a magyar protestáns sziveket. Most azonban itt van már az ideje, hogy nagy dolgokat kérjünk az Úrtól. Mert csak így ünnepelhetjük meg mi is a kinai misszió száz éves évfordulóját, és pedig úgy, hogy nekünk kell odaktildenünk magyar misszionáriust. Kis szövetségünket eddig csak egyetlen fecskének lehet tekinteni és egy fecske még nem csinált tavaszt. Eljő azonban a napsugár: az Ur kegyelme, ós megérkezik egymásután a fecskék egész serege, virágmezt ölt a mező és a Magyar Sión tarlóira is elkövetkezik a kikelet. _______