Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1907 (50. évfolyam, 1-52. szám)

1907-05-26 / 21. szám

Új feladatokat kell tűzni az egyházi élet elé, mert a százados megszokott formát túlszárnyalta a haladó korszellem. Ilyen s hasonló feladatok megvalósítása szülheti meg csak az evangéliomi egyházi élet dicső renessainceát. Hogy e téren sok régi falat le kell rombolnunk, sok megcsontosodott előítéletet megdöntenünk : azt mondanom se kell. Az újjáépítés első feladata a réginek lebontása, ha kell, lerombolása. Ám nézzük az államot, ezt az önmagában hatalmas erőt, miként szakít a régi hagyományokkal, s számolva az új kor eszméivel, már nem tekint el a szocziális irányok felett, hanem számol azokkal s szocziális teendőket tűz ki feladatul. És mi, vallás és egyház szolgái, ezzel ne számolnánk, mi hagyhatnók-e siket fülekkel a körültünk s felettünk robogó korszellem kerekeinek dübörgését? Ez lehetetlen, ez öngyilkosság volna. Eljött az ideje, hogy a lelkészek egy szervezett, zárt testületté, egy valódi testvéri szövetséggé tömörüljünk, nem hogy a korszellem ellen — melyet megállítanunk úgy is lehetetlen — hanem hogy vele, belevegyülve, az eszményi czélok érdekében, jól átgondolt, egységes elvek vezérlete alatt s oly testvéri élő közösségben s oly szeretettel munkáljunk, mint az első valódi szocziális szövetség, az apostolok csoportja, melynek feje, vezére a Krisztus, valamint a mienk, és más nem volt s nem is lehet. Le kell rombolnunk, szakítanunk kell sok megcsontosodott előítélettel, nevezetesen azzal, hogy ha százados megszokott szakmánkat leróttuk, kötelességünknek eleget tettünk. Az új idő új munkát kiván s e munkatért felkeresni kötelességünk. Mert együtt imádkozni a hivők tömegével, hirdetni a lélek ihletével nagyoknak, kicsinyeknek, megfelelt a múltnak, az Ősi gyermeki áhítatos buzgóságnak; de előimádkozni az üres falaknak, hirdetni az igét az egyházközség csekély százaléka előtt, valljuk meg, önámítás és puszta opus operatum, melyet másokban ostromoltunk. Új — azonban mindenkor evangéliomi — munkásságunknak új tért kell keresnünk, új csapásokat törnünk, ha a czélt feladni nem akarjuk. Az ország 1905. évi valláserkölcsi állapota. VIII. Az egyháztársadalmi élet egyéb mozzanatai. Az 1905. év folyamán törvényszékeink 5691 házassági pert intéztek el, míg 1904-ben 5712, 1903-ban 4766, 1902-ben 4507, 1901-ben 4100, 1900-ban 3553 házassági per nyert jogerős befejezést. Feltűnő dolog, hogy míg 1904-ben az előző évhez képest majdnem ezerrel megnövekedett a jogerősen elintézett házassági perek száma s az előtt is évről-évre folytonos emelkedés észlelhető, addig 1905-ben már némi csökkenés áll be ezek számában. Az 1905. évben jogerősen befejezett 5691 per közül 1653 jogerős végzéssel, 20 érvénytelenítő, 3561 felbontó, egy ágytól és asztaltól elválasztó ítélettel, 456 pedig a kereset elutasításával intéztetett el. 210 volt azonkívül azoknak a pereknek a száma, a melyek a házassági törvény 100. §-a alapján szűntek meg, vagyis a melyekben a felek az ágytól és asztaltól való különélésre szabott idő eltelte után három hónap alatt a házasság felbontását nem kérték. 849, vagyis az esetek több mint egyötöd részében a házasfelek lakóhelye városi törvényhatóság volt, mi a mellett bizonyít, hogy a városi népesség körében az elválások aránylag sokkal gyakoriabbak, mint a vidéki népességben. Magában a fővárosban 456 házasság szűnt meg bírói ítélet következtében. A házassági perek nem tartoznak a gyors lefolyású perek közé. Az 1905-ben felbontással befejezett 3561 per közül egy évnél rövidebb idő alatt csak 1353 (37"9%) fejeztetett be; 1—2 évig tartott 1272 (357%), 2—3 évig 635 (17'8%), a többi három évnél is tovább tartott, sőt 55 per öt évnél is hosszabb tartamú volt. Oka ennek, hogy a házassági perek hivatalból felterj esztendők a magasabb fokú hatóságok elé, továbbá az igen gyakran bonyolult vagyonjogi kérdések rendezése, s végül a házassági törvény 99. §-a alapján a perek jelentékeny részében az érdemi döntés előtt 6 hótól egy évig tartó ágytól és asztaltól való különélés rendelendő el. Igen érdekesek azok az adatok, melyek a felbontott házasságok tartamára vonatkoznak. Megállapítható ez adatokból, hogy a legtöbb házasság ellen a fennállás második évében adják be a válókeresetet. A kereset beadásakor ugyanis a 3561 felbontott házasság közül 400 állott fenn 1—2 év óta. Egy évnél rövidebb tartamú házasság 147 esetben, 2—3 évig tartó házasság 335 esetben bontatott fel. Innen kezdve lassú, szinte fokozatos csökkenés észlelhető s csak a 8—-9 éves házasságok közül bontottak fel valamivel többet, mint a 7—8 évig tartó házasságok közül. Említésre méltó, hogy negyedszázadnál tovább fennálló házasság is 149 esetben bontatott fel. A felbontott 3561 házasság köztil 1921, vagyis a felbontott házasságoknak több mint a fele, gyermektelen volt. A bírói ítéletek a kiskorú gyermekeket túlnyomórészt 723 esetben az anyánál helyeztették el, az apánál csak 128 esetben, míg 74 esetben részben az anya, részben az apa gondozására bízattak. Legtöbb esetben és pedig 2252-ben a 77. §. a) pontja (hűtlen elhagyás) szolgált bontó okul, ezenkívül a 80. § a) pontja (házastársi kötelességek súlyos megsértése), a mely miatt 665 esetben és a 80. § c) pontja (erkölcstelen élet megátalkodott folytatása), mely miatt 220 esetben bontatott. fel a házasság, azok a törvényszerű okok, melyek alapján leggyakrabban oldatnak fel a házasságok. A 3561 felbontó ítélet közül 2033 a feleséget, 1441 a férjet, 79 mindkét házasfelet nyilvánította vétkesnek, 8 esetben pedig vétkesség nem állapíttatott meg.