Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1907 (50. évfolyam, 1-52. szám)
1907-04-14 / 15. szám
csak a törvényhozás állíthatja helyre a téves tanítások által megzavart igazságot. Feltétlenül szükség van tehát törvényre, a mely ezt a százados igazságtalanságot, a mely az 1848: XX. t.-czikkben kimondott elvvel homlokegyenest ellenkezik, a magyar jogéletből kiküszöbölni fogja. Tudjuk, hogy a kérdés minden jogos igényt és érdeket kielégítő megoldása gondos előkészítést kiván s hosszabb előmunkálatokat igényel. Távol áll tőlünk, hogy annak elhamarkodott megoldását kívánjuk. De mentől nagyobbak a megnyugvást keltő rendezés nehézségei, annál szükségesebb, hogy azonnal és komoly akarattal fogjunk hozzá a megoldás előkészítéséhez. Hiszen hogy ennek a kérdésnek az igazságos rendezése a róm. kath. egyháznak is kiváló érdeke, bizonyítja azon anomália, a mely a róm. kath. egyház nagy sérelmére a főváros és a szabad kir. városok prezentálási jogát illetőleg fenforog. Miután az igazság követelménye, hogy attól, a ki a terhet viseli, a jog gyakorlása sem tagadható meg, a róm. kath. egyház például a fővárosban kénytelen tűrni, hogy egy fővárosi róm. kath. plébánia megüresedése esetében a prazentálási jogot a törvényhatósági bizottság más vallású tagjai is gyakorolhassák. Hogy ez igazságtalan ós tarthatatlan állapot, aláírjuk. De ezt csak úgy lehet megszüntetni, ha azt a másik igazságtalanságot, hogy a más vallásúak a róm. kath. egyház sziikégleteit fedezni kötelesek, szintén megszüntetjük. Ezen sérelmes állapot tarthatatlansága még jobban kiviláglik, ha azt a fennálló és eddig végre nem hajtott állami törvény szempontjából nézzük. Az 1868. évi LIIÍ. t.-cz. 23. §-a kötelezi a városokat, a melyek valamely vallásfelekezet czéljaira a házipénztárból segélyt nyújtanak, hogy abban igazságos arányban a többi felekezeteket is részesítsék. A fővárosnak az utolsó népszámlálás szerint van, a katonaságot nem számítva, 703,448 lakosa, ebből 427,112 róm. kath., 276,336 pedig más vallású. Miután a főváros a róm. kath. vallás czéljaira 1907-re 883,129 koronát vett fel a költségvetésbe, a lélekszám arányában a többi felekezeteknek 538,000 korona járna. Ád azonban a főváros a többi felekezeteknek összesen 178,400 koronát, tehát 359,600 koronával kevesebbet, mint a törvény szerint kellene. Távol áll tőlünk azt követelni, hogy a róm. kath. egyház indokolt szükségletei fedezéséről gondoskodás ne történjék. Nem ezt akarjuk mi, hanem csak azt, hogy a róm. kath. egyház szükségletei az egyenlőségi elv szemmeltartásával nyerjenek kielégítést. A róm. kath. egyház hívei az egyházi szükségletekhez jóformán külön egyházi adóval nem járulnak hozzá. Nem azért, mert nem akarnak hozzájárulni, hanem azért, mert ez így lett berendezve. A városi lakosság az egyházi adótól legtöbb helyen teljesen mentes, az egyház összes szükségleteit a közadóból a városi pénztár fedezi. Faluhelyen megterhelik ugyan a szegény népet a párbérrel, de a hiányt nem a kath. egyház gazdag alapjából, nem a püspök és káptalanok feles jövedelmeiből pótolják, hanem a más vallásúaktól hajtják be dologi teher czímén. A hol ez a behajtás nehézségbe ütközik, a községi elöljáróság által szavaztatják meg a r. kath. egyház és iskola szükségleteit és az úgynevezett „községileg avertált párbér" jogczímén adóztatják meg a protestáns lakosságot. f Az eddigiekkel bebizonyítottuk, hogy az 1848. évi XX. t.-cz. 2. §-ában kimondott elv még nincs teljesen végrehajtva és hogy ezen elvnek elismerése még nem egyszersmind az elvnek végrehajtása. A nehézségek, a melyekbe ezen sérelmek orvoslása ütközik, csak a helyzet félreértésén alapulnak. Mihelyt megjön a belátás, hogy a vallásfelekezetek közötti jó egyetértés minden magyarnak közös érdeke, csak egy kis jóakarat kell hozzá, hogy ezek a viszonyok az igazságnak megfelelően rendeztessenek. Elvi kijelentésekkel azonban a dolgon segíteni nem lehet, ós azért a dolognak oly elintézésébe, mint ezt Nagyméltóságod leirata tartalmazza, bele nem nyughatunk. Nagyméltóságod válasza nagy elégületlenséget fog kelteni az egész országban és ha Nagyméltóságod az egyenlőség elvének tényleges megvalósításától továbbra is elzárkóznék, az sajnosan dokumentálná a közvélemény előtt, hogy az ország ezen elv megvalósítását a kormánytól nem várhatja. Ezt a feltevést elutasítjuk magunktól ós erősen bízunk abban, hogy Nagyméltóságod belátva azt, hogy a jognak tisztelete a magyar állam fennállásának legerősebb alapja, ós hogy egy erős és hatalmas Magyarországot nem szabad gyöngíteni az által, hogy a vallásfelekezetek közötti béke az ezt veszélyeztető súrlódások által megzavartassók, erős kézzel maga meg fogja tenni a kezdeményezést az 1848. évi XX. t.- cz. 2. §-ában kimondott elvnek végrehajtására. EgyházfelszerelŐ és oltárépitö müintézet. Úr asztalterítők, kelyhek, borkancsók gyártása. Budapest, IV., Váczi-utcza 41.