Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1907 (50. évfolyam, 1-52. szám)

1907-04-14 / 15. szám

kath. plébánosnak vagy kántornak párbért, stólát vagy egyházi viszonyon alapuló tartozást fizessenek. Mégis a törvény ezen világos rendelkezése daczára mai nap is elő­fordul és minduntalan panaszok érkeznek hozzánk, hogy közigazgatási hatóságok és bíróságok marasztalják hívein­ket az ilyféle szolgáltatásokban. Majd a eanonica visi­tatio, mint szerződési jogczím, majd a telki teher theoriája lesz előrántva, a melyek segélyével ki lesz forgatva a törvény határozott intencziója és világos értelme. Már maga az a feltevés, hogy ezek a kérdések per tárgyává tehetők, megsértése a törvénynek és ezeknek a kérdé­seknek birói útra való utalása által is csak a felekezetek közötti perpatvar és egyenetlenkedés fokoztatik. A róm. kath. egyháznak magának sem érdeke az, hogy ily kicsinyes, anyagi szempontból alig számbavehető zaklatásokkal a más vallásúak elkeseredését maga ellen irányítsa ós ébren tartsa. Az autonómiával, a mely után a róm. kath. hívek törekesznek, meg épen nem egyez­tethető Össze a más vallásúak megadóztatása; mert az az egyház, a mely nem akarja, hogy az Ő dolgaiba avatkozzanak, tartsa fenn önmagát és ne kívánja a segé* lyezést más vallású hívektől. Súlyos jogsérelmét képezi végül a protestánsok­nak a róm. kath. kegyurasági terhekkel való megterhel­tetése. A külföldi eredetű kegyurasági intézmény jogi alapja szerint egészen más volt, mint a mivé az az idők folyamán, különösen Ausztriában és osztrák minta után (Konkordátum) nálunk kifejlődött. Eredetileg ez egy kitün­tetés, egy jutalmazás volt az egyház részéről, azért, hogy egy-egy hitbuzgó híve templomot épített, azt jókarban tartotta és a plébános ellátásáról gondoskodott. A szol­gáltatás teljesen önkéntes volt, kényszerre nem gondolt senki; a szolgáltatás volt a prius, aztán jött a jutalma-ZclS, íl kegyúri jog adományozása. Az egyház lassan egyet fordított a dolgon és így okoskodott: „őseid java­dalmat alapítottak, már most te utód tartsd fenn, mert ha azt nem teszed, elveszem tőled az ezzel járó kegy­úri jogot". A kegyúri terhek teljesítésének elmulasztása tehát csakis a kegyúri jog elvesztését vonta maga után; a kényszerbehajtásra akkor az egyház még nem gondolt. Arról azonban, hogy az egyház összes személyi és dologi kiadásait a kegyúr fedezze, a közönséges egyház­jogban sehol sincs szó. A tridenti zsinat rendelete szerint a székes és társas egyházak összes kiadásait a főpapok jövedelmeiből, a lelkipásztorkodással járó egyház-java­dalomnál első sorban az egyházvagyon feles jövedelmé­ből kell fedezni. (Kőnek Egyházjogtan kézikönyve, V. kiadás 226. 1. Dr. Szeredy József Egyházjog, II. kötet 1376. I.) Az egyházi építkezéshez, a tridenti zsinat (Sess. XXI. Cap. 7. de ref.) szerint, a kegyúr csak akkor volt köteles hozzájárulni, ha az egyház vagy javadalom után bizonyos jövedelemben részesül; így magyarázzák a tridenti zsinat idézett szabályát Schulte, "Walter, Perma­neder és dr. Szeredy egyházjogi írók is. Ezt a nézetet osztotta XIV. Benedek pápa is, állítván, hogy abból, mivel a kegyúr az egyház felépítésével már egy jótéte­ményt szerzett, nem következik, hogy még egy másik jótétemény szerzésére is szorítható (Kőnek id. helyen 228. 1.). Szeredy id. műve u. ott azt is kimondja: ha mindezekből a kívánt költség nem kerülne ki, akkor a plébánia kath. hívei szólítandók fel, miután kiválóan ezek érdeke forog fenn. A magyar törvény, a melyre Kőnek és Szeredy annak megokolása végett hivatkoznak, hogy nálunk a kegyúr tartozik az egyház építkezési költségeit fizetni, az 1723 : LXXI. t.-cz. ezt egy szóval sem mondja, sőt ellen­kezőleg az 1. §-ban azt rendeli, hogy a hol a főpapok és egyházi javadalom birtokosai a javadalmakról nem gon­doskodnának és azokat pusztulni hagynák, javadalmaik zár alá vétessenek és az épületek helyreállítása és javí­tása a zárlat jövedelmeiből eszközöltessék. A 2. §. pedig szórói-szóra ezt rendeli: „Praeterea etiam eo refiectendum, ut Episcopi et Ecclesiarum Pat­roni de Parochorum intertentione et Subsistentia a populo (ubi necessum esset) praestanda prospiciant". Ezen törvény szerint tehát, a mely pedig újabb magyar törvénnyel megváltoztatva nincs, nemcsak az építkezés, hanem még a plébánosok eltartása sem köve­telhető a kegyúrtól; ez, a püspökkel együtt, csak gondos­kodni köteles, hogy ezen költségek, a hol szükséges, a néptől behajtassanak. A magyar egyházjogi írók ezen téves tanítása azon­ban úgy átment a köztudatba, hogy ma azt már minden biróság kétségtelen jogszabály gyanánt elismeri, hogy a kegyurasági teher dologi teher, a mely a nemesi birtok vagy annak bármely birtokrészecskéjét akként terheli, hogy a kegyúr köteles nemcsak a plébános teljes ellátá­sáról gondoskodni, hanem az épületeket javítani és a rombadőlteket újból felépíteni. A dologi teher létezését pedig a canonica visitatió­ról felvett jegyzőkönyvvel látják megállapítva, a melyről a Kúria 31. számú döntvényében kimondotta, hogy ez egymagában a dologi teher létezését nem állapítja meg. Habár pedig a fentiek szerint a kegyúri tartozások terjedelme és dologi terhi minősége a magyar törvények szempontjából nagyon is kifogásolható, minket protes­tánsokat ez kevésbbé érdekel, de igen is sérelmes reánk nézve az, hogy mi egy oly róm. kath. egyházi természetű jog czímén, melyről mi szívesen lemondunk és a mellyel élni nem akarunk, köteleztetünk a róm. kath. egyház czéljaira adózni. Hogy mi erre köteleztetünk, míg a kath. földesúr erre a prot. egyházzal szemben kötelezve nincs, ez talán mégis csak beleütközik az 1848: XX. t.-cz. 2. §-ában kimondott egyenlőségi elvbe ? A hol valamely jogszabály, habár a törvény ellenére és a törvény meghamisításával keletkezett és a bírói ítéletekben nyilvánuló gyakorlatban oly mély gyökeret vert, mint nálunk a kegyurasági terhek viselési köte­lességének tana, ott általános elvek hangoztatásával és azokra való utalással a bajon segíteni nem lehet; ott

Next

/
Thumbnails
Contents