Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1907 (50. évfolyam, 1-52. szám)

1907-04-07 / 14. szám

ban állana, zsinat nélkül, más elvű és tartalmú nyilt parancsot adni, sem a dolog természetéből, sem az eddig fennállott gyakorlatból, sem az 1790—1. törvényből következtetni nem lehet." E mondatok értelmi párhuzamából mindenki első tekintetre látja, hogy a közgyűlés fölfogása szerint a superinspectio magyarul = átnézés. Ismétlem tehát, hogy a superinspectiónak az érintett kapesolatbeli felülvizsgálat, megvizsgálás, átnézés vagy betekintés jelentését teljes határozottsággal fentartom s abban a meggyőződésben vagyok, hogy a törvénynek ezzel a kétségtelen értelmével, a szóhoz kapcsolt regia jelző súlyával, s az ezen értelemhez csatlakozó elutasíthatlan következtetésekkel, míg a törvény törvény, mindenkinek — a magyar királyi kormányoknak épp űgy, mint saját jól felfogott érdekében, országos zsinatunknak — egyaránt számolni kell. Kelt Debreczenben, 1907. évi márczius hó 25. Sass Béla, református theologiai akadémiai tanár. KÖNYVISMERTETÉS. A magyarhoni protestáns egyház története. A művelt közönség számára, Farkas József, Kovács Sándor és Pokoly József közreműködésével szerkesztette dr. Zsilinszky Mihály. Budapest. Az Athenaeum irodalmi és nyomdai r.-t. kiadása. 1907. — 797 oldal. Ára díszes vászonkötésben 17, könyvtári félbörkötésben 19 korona. (Folyt, ós vége.) Az általános ismertetés után tekintsünk be a részekbe, vegyiik rövid birálat alá az egyes korok íróinak alkotásár. Az első korszak eseményeit, a reformáczió elterjedésének és megszilárdulásának történetét Farkas József írta. A munka czélja és iránya szükségessé tette, hogy szerző a reformáczió történetéről általában, s majd az előreformátorokról bővebben beszéljen (1—30.1.). Rendkívül megkapó annak az ellentétnek pompás kiszínezése, a mely a pápás és az evangéliomi egyházak között van, s a mellyel az író a XVI. század történetét bevezeti. A Luther, Zwingli és Kálvin reformácziójának leírása, jellemzése egy mesteri kézzel alkotott kép kedves, maradandó hatását kelti az olvasóban. A következő fejezetek, a reformáczió előkészítésesbejövetele hazánkba (31—35.1.), a reformáczió terjedése, első terjesztői és pártfogói (36—-45.1.), a vallás javítás a mohácsi vész után (46—71.1.), a reformáczió híveinek egyházakká s külön felekezetekké való alakulása (72—99. 1), a templomok, lelkészek, kormányzók (100—104. 1.), a szentháromság-ellenes irány, unitáriusok (105 — 122. 1.), Ferdinánd és Miksa uralkodása (123—136. 1.), Rudolf uralkodása és az ellenreformácziő, mindmegannyi ékes bizonyságai az író perczipiáló ós produktív képességének. Egy-két téves adat nem von le semmit az ilyen alkotás értékéből. A XVI. század írójának különben az adatok roppant halmazát kell feltárni az olvasó előtt, s hogy előadása száraz, unalmas, fárasztó ne legyen, ahhoz nemcsak az adatokban való otthonosság, rendező és alkotó képesség kell, hanem mindenekfelett a léleknek azon magas emelkedettsége és tisztán látása, a mellyel észreveszi, megrögzíti az eseményeket mozgató és irányító eszméket. És az író lelke mindezt észrevette, tanulságunkra megrögzítette. Egy kis fogyatékossága mégis van a XVI. század történelmének. Egyházunk XVI. századi veteményes kertjei kikerülték a tudós szerző figyelmét. Pedig méltán megérdemelt volna az iskolaügy egy külön fejezetet. Minő hatást kellett gyakorolni a lelkekre az evangéliom tiszta hirdetésének, hogy aránylag rövid idő alatt tekintélyes számú iskolák állhattak elő, a melyeknek tanítói, tanulói az igehirdetőkkel együtt megvetették kulturális fejlűdésünk fundamentumait, megmentették, új fejlődésnek indították a magyar nyelvet és irodalmat és így főtényezői lettek a magyar nemzeti állameszme megmentésének is! És kár volt elszalasztani még egy kínálkozó alkalmat: a reformáczió elterjedésének okait a németországi kapcsolat mellett a Jagellók korának társadalmi, erkölcsi és vallási viszonyaiban, a magyar főpapság egy részének őrületes fényűzésében és lelkiismeretlenségében is feltüntetni, a mely viszonyok bizony nem kis mértékben segítették elő a magyarságnak a reformáczióhoz való rohamos csatlakozását. Ám azért e kisebb fogyatékosság mellett is jeles alkotás az író munkája, újabb, mindvégig maradandó emléke az ő munkás életének. Hogy a tudós szerkesztő épen a XVII. század történelmének megírására vállalkozott, könnyen megértjük. Ez a század a vallásháborúk kora volt hazánkban, az egyházhistória megértéséhez ismerni kell a vallásügyi országgyűlési tárgyalásokat, a melyeknek bővebb ismeretét épen Zsilinszky nemes munkálkodásának köszönhetjük. Pápás ellenfeleink tanulhatnának igen sokat abból a tárgyilagosságból, a mellyel Zsilinszky a maga anyagát feldolgozta. Elfogulatlanságát — nem tudjuk szándékosan-e — még a mi hátrányunkra is érvényesíti. Úgy értem, hogy a legfájdalmasabb időről, az 1674-iki pozsonyi vértörvényszék vérlázító működéséről, a szegény gályarabok történetéről alig hogy fellebbenti a gyászleplet. Igaz, hogy a decenniunmak pragmatikus, az eseményeket a maga egészében és valóságában feltüntető Govoro és Housner Egyházfelszerelő és oltárépitö müintézet. Úrasztalterítök, kelyhek, borkanesók gyártása. Budapest, IV., Váczi-utcza 41.