Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1907 (50. évfolyam, 1-52. szám)

1907-03-24 / 12. szám

sodik, — erőtlenségem jele. Még egy dudvában is a nedvkeringés gyorsasága az élet; ellenkezője: enyészet. A kedvezés, a kényelem, élettani kifejezéssel: az élő szervezet parányainak elgyengülése, kora-veszte. Krisztus az élettörvények csúcspontján áll, a honnan nemcsak a kezdet, hanem a folytatás és vég is betekinthető. Látja az élet hullámzását, ennek okait, — vagy akadályait, lassúbb, vagy gyorsabb enyészetét. Igen tanulságos élettani értekezést lehetne erről írni; nemcsak értekezést, hanem egész könyvet, közbeszőve, igazoló példákul, családok, nemzetek, népek történetét, — miként hatott e nagy élettani törvény, egész jelen korunkig, nyomról-nyomra vezethető óletalakokon át. A kényén nevelt gyermek, kényelemben élő család, osztály, kaszt, miként vesztette el életerejét, ellenálló képességét s lett szolga s hontalan. Más részről a megfelelő küzdelemben edzett család, ennek utódai, munkás osztályok, törekvő népek, miként erősödtek, terjeszkedtek, mintegy észrevétlenül is mélyítették, szélesítették az életfolyam ágyát. A természettudományok legfrissebb hajtása: a biológia, odaáll a Krisztus mellé s ezer és ezer példát tart tükörként Péter elé ós a Péterek elé, rá és rájok mennydörögve az isteni igazságot: a Sátán adja neked ezt a tanácsot: kedvezz magadnak! Az élet törvényét így zengte már a régi latin költő : „Multa túlit fecitque puer, — sudavit et alsit!" S a magyar költő így: „Munkára fel! csak küzdve szép a lét, Az él, ki küzd s kit nem győz fáradat!" Poéta-képzelgés ! . . . zúgja a Golgota, . . . Azaz, hogy a forrongó szocziális elégedetlenség. Bizony, nem jó volna a Krisztusnak közénk jőni! Pedig hát, Nagypéntek ünnepén, ezer és ezer ker. templomban dicsőítő ének zendül szenvedéséről, türelméről, mindeneket elbíró lelki erejéről, önfeláldozó haláláról! Mit szólna válaszul mindezekre, a ki a szíveket vizsgálja,?! Minden többiektől eltekintve, — a Péter utódairól, kik öltözködnek vala bíborba és bársonyba és minden nap vígan lakoznak. Vagy a magunk „belső" embereire, kik szintén csak távolról néznék a Mester szenvedését! De nem ez a nagyobb baj ! Gyökérben a veszedelem : a testi és lelki elernyedés! Én figyelem, a mennyire látó erőm van hozzá, az életet, a mint mozdul és hat az egyes alakokban. Itt körültem és távolabb, a gyermekkortól felfelé, a meddig lehet, — és pedig a különböző vagyonú, műveltségű, foglalkozású egyénekben. Mit csinálnak? és mi czélból? Mindenütt a Krisztus igazságát látom. „Az erőtlen csügged, — az erös megállja!" Elkábulni! . . . már ki hogy ? erre kevés mindig a pénz, a vagyon, a fizetésjavítás, a rangosztály. Ha mindnyájan naplót vezetnénk kiadásainkról, bevételeinkről s élettani alapon bírálnánk el, mi a szükséges és mi a mutatós, — hogy vigyorogna szemünk közé a Sátán! . . . Hány ezer koronát vitt el Budapestről, meztelensége mutogatásaért, egyik-másik tánczosnő és hány család lesz mezítelenné ilyen úton ? . . . Előttem áll Zichy Mihály zseniális illusztrácziója az „Ünneprontók"-hoz. Hány szegény napszámos dőzsöli el heti keresetét ilyen tánczolások közt! A házaló koldustól fel a királyokig, hány ember tart számvetést napi mozgása felett? Erőit, melyek testében, szellemében, erkölcsében, teremtő munkára várnak, ilyen munkában fejleszti-e vagy gyáva szolgaként ajándékra les ! ? Egyházamat féltem e lealázó bérharczban. Valamikor, nem is olyan régen, az a bizonyos arannyal terhelt szamár ott ácsorgott lelki szabadságunk erős várának bástyái köriil. De nem talált rést. A nekiszegezett ágyúktól sem rendültek meg a debreczeni templomban tanácskozó atyák. Berendezték házuk táját, a maguk emberségéből, szükségletűk szerint. Volt bennök élni hit, jog és erő. Ma ? ! Hagyjuk el! Egyházamat féltem —- vezetői miatt! A nagy szenvedőre nézek — itt a Munkácsy Golgotáján. Mintha átrezdülne szívemen az elhaló sóhajtás: Atyám! bocsáss meg nekiek! nem tudják, mit cselekesznek. . . . Andrássy Kálmán. TÁRCZA. Krisztus. Mióta minket árván idehagytál S előlünk eltakart az Úr palástja: Az emberész fürkészve jár nyomodban, Mi vagy ? mi voltál ? hogy megfejtve lássa. A hittudósok sokképpen neveznek: — A sok bolond bölcs mind másként beszél „Az Isten jött emberformába közzénk." — „Ember valál, de Istenné levél!" ra és llausner Egyházfelszerelö és oltárépítő műintézet. Úrasztalterítők, kelyhek, bopkancsók gyártása. Budapest, IV., Váczi-utcza 41.