Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1907 (50. évfolyam, 1-52. szám)

1907-03-24 / 12. szám

Én vagyok az út, élet és igazság. — Nagypénteken. — Munkácsy „Golgotája" itt van íróasztalom fölött. El-elnézem és elgondolkodom. Mozgó érzelmeket, gondolatokat keresek a mozdulatlan alakoknál s — mintha dobbannának a szívek s óletfény gyúlna az arczokon. Ezeknek az érzelmeknek mind át kellett hullámzani Munkácsy szívén s még mennyi érzelemnek átviharzanl mennyi gondolatnak átczikázni! . . . Nem csoda, ha oly korán felemésztette a lélek bérházát s lett a vége, a mi lett! Csak a Golgotán is hányféle indulat viaskodik! Hanem azért egy örvényből tört fel mindannyia: valami kiváló jó dolgot képzeltek cselekedni ezzel ós ebben. A földi javaiban dúskáló papi szentség Jahvéra apellált: „jobb, hogy ő vesszen, mint mi!" A politikai hatalom — a népnek kereste kedvét halála által. A nép, az istenadta nép, nem törődött a szájába adott jelszóval, csak annál inkább ordítozá: „feszítsd meg őt!" Az áldozat pedig, mint jó előre meg vala írva, száját sem nyitá, se zokszóra, se kárhoztatásra; — „engedelmes volt mindhalálig." A Golgota emlékünnepe eszmélkedésre kényszerít s keresem a dolgok értelmét. A dolgok értelme: — az élet egyedüli java. Ma is, szinte örvényszerűen kavarog körültünk az élet javai után való törekvés. Bizony, nem jó volna a Krisztusnak közénk jőni! Ertjük-e már mi az élet javát?! Sokszor elünyölődöm e téma fölött. Most még inkább. Alkalomszerűnek tartom az élet könyvének egy részletére irányítani a figyelmet, mely meg van írva Máténál a 16-dik részben, 21—26. versekben. Csodálatos mély és igaz értelme van ez írásnak, melyben az emberi törekvések és csalódásokra veti fényét az isteni lélek. Krisztus már látja a Golgota keresztjét s erre figyelmezteti tanítványait. Ezek szívében épen ellenkező vágy színezi ki a remélt dicsőséget s ez a vágy szólal meg Péterben: „távol legyen Uram a szenvedés! .. . kedvezz inkább magadnak!" Ez az egyik kiemelkedő mozzanat. A másik a Krisztus bosszús fenyegetése: „távozz tőlem Sátán! . . . bosszantásomra vagy nekem; mert nem vagy bölcs az isteni, — hanem csak az emberi dolgokban !" Képzelem, hogy meg volt lepődve Péter! ... Vájjon utódai bölcsebbek voltak-e az isteni dolgokban? Világosan látható, hogy Mester és tanítvány nem egy pontban nézték az élet javát. Krisztus szenvedéshez készült s ment neki egyenesen, az Atya akarata szerint, annak lelke által erősítve. Ebben látta az isteni dolgokban való bölcseséget. Péter a szenvedéseket kerülné, a kedvező viszonyokat keresné. Ebben látta az emberi dolgokban való bölcseséget. Krisztus pedig a Péter látásában a Sátán lelkére mutatott. Sőt a 25-dik vers szerint világosan utal az élet törvényére, mely szerint „valaki akarja az ő életét megtartani, — elveszíti azt; és valaki elveszíti az ő életét, énérettem, — megtalálja azt!" A Golgota ünnepe — a szenvedés dicsősége; a feltalált és soha el nem muló élet dicsősége. A könnyű élet útja — pusztulás. Bizony megérdemli, hogy nemcsak egyházi, hanem általános társadalmi életünk zavaros vizei felett, hullámcsillapítónak, költögessük a Krisztust is; — hiszen, elvégre, Öt is jó néha megkérdezni nekünk, a kik követőinek mondjuk, — már t. i. a kik mondjuk! — magunkat. Mert bizony-bizony, elemi erővel dolgozik bennünk az élet kedvező oldalának keresése, a nehézségektől való irtózás s világért sem hinnénk el, ha élő szavával mondaná is Krisztusunk: a Sátán tanácsa az! Pedig hát így mutatja az élet útját a magunk látó lelke is, ha egy kissé kinyitjuk a szemünket. Hagyjuk el a Krisztust, hadd vezessen a legújabb természettudomány, a kétszerkettő. Mindenütt azt találjuk, hogy az élet-erély tartalma és fejlődése a megfelelő mozgástól függ. Emberi életünk erői, akár testiek, akár szellemiek, akár erkölcsiek, szintén az egyetemes élet törvényei alatt élhetnek, fejlődhetnek és pedig csakis összhangzatos egymásra hatásban. Az ép test, ép lélek, tiszta erkölcs: oly szentháromság volt régi időtől, melynek igazságát a kétszerkettő ma is megerősíti. Kellő munkában, — vagy mondjuk: mozgásban edzeni a testet ; az élet igazságainak, rejtélyeinek kutatásában edzeni a szellemet; a felebaráti szeretet gyakorlásában, — általában segítő hatásban edzeni az erkölcsi erőt: mind e munkák, mint erőgyűjtő gyakorlatok, általános jóérzést, nemes erélyt, kitartó ellenállást, győző diadalt szereznek. Vagy köznapi nyelven: megteremtik és fölhalmozzák az anyagi, szellemi és erkölcsi javakat. Az erő — gyakorlásban nő és uralkodik. Az emberre vonatkozólag, különösen az erkölcsi erő, mint a küzdelemben edzett ellenálló erély és munkás türelem, jő számításba. Csodásan képesíti a lelket, szembeszállani és legyűrni a nehézségeket. Szinte keresi a Sátánt is, hogy birokra keljen vele s nyakára hágjon. Ezek mind, élettani sarkigazságok, melyek akár az egyes ember életében, akár családok, tömegek, népek életében, lépten-nyomon igazolást nyernek. „Kedvezz Uram magadnak!" kérleli Péter Mesterét. Feltehetjük, hogy tiszta jóakaratból; — de ilyen jóakarattal van kikövezve a pokolba vezető út! A kedvezés, a kényelem keresése, — itt is tisztán természettudományi, — élettani alapon szólunk — elernyedésre, a szervezet pusztulásához vezet. Anyagilag is, szellemileg is, erkölcsileg is. Elettörvény ez, az élet urától, megállapítva örök érvénnyel. A naprendszerben, midőn egy bolygó körfutása lassodik, e lassodás életerejének fogytát jelenti s visszahull az eredő helyre. Ha vérforgásom lassodik, ez is azt jelenti, hogy közeledem az eredő helyhez. Ha idegduczainiban, melyek érzésem és tudatom áramtelepei, a vezető parányok hullámzása las-