Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1907 (50. évfolyam, 1-52. szám)

1907-03-03 / 9. szám

lŐsséget az országgyűlés előtt. Ebből a jogkörből önként folyik, hogy' a kormánynak elő kell készíteni a királyi elhatározást. Dr. Kmety Károly „A magyar közjog kézi-< könyve" cz. művének 294. lapján világosan erre az álláspontra helyezkedik, midőn azt mondja, hogy a mi• • •• > • tó niszter a királynak személyes hatóságához tartozó ügyekben segédszerv gyanánt tűnik fel és pedig hármas irányban : a) előkészíti a király által kiadandó rendeletekét vagy konkrét elhatározásokat; b) ellenjegyzi a királyi intézkedéseket; c) gondoskodik azok foganatosításáról és megtartásáról. Amaz újítás (nóvum), melyből több közjogász az autonomia sérelmét vonja le, a királyi elhatározás előkészítésének módjában mutatkozik, a mely előkészítési mód intézményesen meghatározva nincs s a kormányok individuális felfogása szerint változhatik. Az előző kormányok abban merítették ki a királyi elhatározás előkészítésének körét, hogy a zsinati törvényeket felülvizsgálván s megállapítván a zsinat és a saját álláspontjuk között fenforgó különbségeket, ez alapon a zsinati törvények felterjesztésével egyidejűleg javaslatot tettek a királynak a zsinati törvények módosításának szüksége iránt. A jelenlegi kormány szintén felülvizsgálta a zsinati törvényeket s megállapította a zsinat és a saját álláspontja között fenforgó különbségeket; de mielőtt a királyhoz javaslatot tett volna, a sérelmesnek állított miniszterelnöki leirattal a felmerült kormányi észrevételeket közölte a zsinattal, a miniszterelnöki leirat szövegéből is megállapítható ama világos czélzattal, hogy már előzetesen összhangot létesítsen a zsinat és saját álláspontja között, hogy a zsinati törvénytervezetek „a kormány által legfelsőbb szentesítés (tehát nem elhatározás, hanem már szentesítés) alá legyenek terjeszthetők". A királyi elhatározás előkészítésének eme módja tételes törvénybe nem ütközik, jogokat el nem töröl, de nem is teremt. A zsinatnak törvényhozói jogát nem érintheti, mert a zsinatnak jogában és módjában volt a kormányi észrevételeket elfogadni vagy visszautasítani. A király személyes jogát szintén nem változtatta meg, mert bármit határozott légyen a zsinat, a kormánynak fenmaradt az a kötelessége, hogy a zsinati törvényeket ő Felsége elé terjessze s ő Felségének az a joga, hogy ezeket helybenhagyja, vagy a helybenhagyást megtagadja. Ezért nem lehet arról jogosan panaszkodni, hogy a miniszterelnöki leirat által a zsinat elzáratott a király elől, még kevésbbé arról, hogy a kormány a királynak fentartott jogot gyakorolt. 1 A felelősséggel tartozó parlamentális kormány ama törekvése, hogy azokban az államügyekben is, a melyekre nézve csak a javaslattétel joga illeti meg, de önálló intézkedési hatáskörrel nem bír, javaslatának a király vagy az országgyűlés ele terjesztése előtt igyekszik az érdekelt tényezőkkel megegyezésre jutni, nemcsak általános, de jogosult is. Naponként látjuk ezt nemcsak a Végrehajtó hatalom jogkörében, de a törvényelőkészítés [ténykedéseiben is. Itt van egyházunkban az élő példa, i midőn a vallás- és közoktatásügyi miniszter a múlt évben j leiratban értesítette a protestáns egyházakat, högy az 1848. évi XX. t.-cz. 3. §-ábóI kifolyólag törvényjavaslatot fog előterjeszteni, hogy a protestáns egyházak szükségleteire évi 3 millió korona állami hozzájárulás adassék. A kereskedelmi miniszter pedig a munkásvédelmi törvények megalkotása előtt a munkásokkal s a vasúti szolgálati pragmatika tárgyában az országos vasúti szövetség megbízottjaival tárgyalt. Azért senkinek sem jutott eszébe az illető minisztert azzal vádolni, hogy csak a törvényhozót megillető jogokat gyakorolt. A szóban forgó miniszterelnöki leirat ugyanezen szempont alá esik. Nem egyéb az, mint a királyi elhatározás előkészítése körében az illetékes tényezővel, a zsinattal kezdeményezett eszmecsere, a melynek czélja nem más, mint a zsinat és a parlamentális kormány között felmerült ellentétek előzetes kiegyenlítése. Ezért nincs is ebben a leiratban, mint a királyi elhatározás előkészítésének módjában kezdeményezett újításban semmi lényeges közjogi mozzanat; nem tartalmazhat az közjogi sérelmet, de közjogi előnyöket sem. Kétségtelen, hogy czélszerűség szempontjából ez az újítás figyelmet érdemel, mert sokkal könnyebb a zsinat és a kormány között felmerült ellentéteket előzetesen, a királyi elhatározás előtt kiegyenlíteni, mint utólagosan, a királyi elhatározás után. De ezen czélszerűségi szemponton kivül az újításnak semmi közjogi jelentősége nincs. Ezért én sem értem, valamint Pokoly József nem érti és még sokan nem fogják érteni a zsinati elnökségnek ama kijelentését, hogy a „régi gyakorlat (t. i. a Trefort és gróf Csáky gyakorlata) beillett ugyan a dikaszteriális rendszerbe, de semmiképen sem egyeztethető össze az alkotmányos felelős kormányzati rendszerrel". A régi gyakorlat a felelős kormányzati rendszerrel teljesen összhangzásban volt s abban nemcsak az 1790 —1791. évi XXVI. t.-czikk 4-dik szakaszának, de az ezt kiegészítő 1848. évi III. törvényczikknek összes vonatkozó közjogi határozmányai érvényesültek. A zsinat törvényeket hozott. A kormány ezeket a törvényeket felülvizsgálta, a királyhoz saját álláspontjának kifejtése mellett felterjesztette. A zsinati törvények helybenhagyása felett a király döntött. A királyi elhatározást a miniszter ellenjegyezte s azért vállalta a felelősséget az országgyűlés előtt. Ez az eljárás teljesen ellentétes a dikaszteriális rendszerrel, midőn a zsinati törvények helybenhagyásának jogát a király korlátlanul gyakorolta; de minden vonatkozásában megfelel az alkotmányos felelős kormányzati rendszernek. Ebben a tekintetben, közjogi tekintetben nincs különbség a régi és a mostani gyakorlat között, tehát csalódnak azok, a kik az új eljárásban közjogi vívmányokat keresnek és találnak. A különbség a két eljárás között arra a czélszerűségi szempontra szorítkozik, a melyet már fentebb kifejtettem. Nincs ebben az újításban közjogi sérelem;

de niács