Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1907 (50. évfolyam, 1-52. szám)

1907-02-24 / 8. szám

olyan, a minek a megtűrésen, a megélhetésen felül igénye semmire sem lehet; hanem igenis a legtisztább keresztyén egyház, a melyben a krisztusi tudomány a maga meghamisítatlan épségében taníttatik és valósíttatik, s olyan, a minek hivatása hódítani és uralkodni a lelkeken. Erezze a hálát Isten iránt mindegyik, hogy ehhez az egyházhoz tartozhatik, s legyen annak apostola, védője, terjesztője, bizony ságtevője, mind alkalmas, mind alkalmatlan időben, a nemes önérzet jogosult büszkeségével mindenik. Ne csak vékony szálakkal, — melyek tágulhatnak és összehúzódhatnak, — ne csak ragasztókkal — a mi elolvad, leválik — legyünk kötve az egyházhoz, hanem aczéllánczczal, a mi fénylik, a mi nem tágul; vérrel és érrel, a mi azt jelenti, hogy eleven összeköttetés van köztünk, mint anya és gyermekei között. A lágymelegség sorvasztó kora elég időre vett már kiterjedést; inauguráljuk az új korszakot, melyben az ős, teremtő tűz legyen az uralkodó elem. Morvay Ferencznek a „Prot. Egyh. és Isk. Lapban" megjelent czikkeiért őszinte elismeréssel adózom; felvetett eszméi mind igazak és ámenek; de ő sem, valamint az előkészítő bizottság programmja sem emeli ki, nem helyezi homlokvonalba azt a szellemet, melyben az országos egyesületnek majdan működni kell. Mindig csak a védelem szempontjára tétetik a hangsúly. Természetes, hogy ez is főfontosságú teendő; mert a viszonosság és egyenlőség jogi állapotát a felháborító tények hosszú és szakadatlan lánczolata teszi illuzóriussá a mi kárunkra, a nélkül, hogy a kormány védelmet nyújtana; gravamenjeinkről naplót vezethetünk, de a védelem maga még nem elég, kell még egyéb is. Nem offenzívát értek, hanem küzdelmet, munkát a propagaczióért; hisz igazságaink és magyar nemzeti küldetésünk biztos tudatában, a múltban tett szolgálatok s a jövő hivatás nemes önérzetétől eltelve, a defenzíva, mindenkor inkább sajnálatra méltó szerepköréből ki kell vezetni a« akcziót s arra a térre is átvinni, a hol hódítás czéljára lengenek a lobogók. Hivatalos egyházi testületeinket a jogosult szemrehányás épen abban érheti, hogy kényelmi szempontokból, az opportunitás sok felé néző természete szerint, a napról-napra való megélhetés, az élhetetlen várakozás, a csudát váró türelem, a meghunyászkodásnál legfeljebb egy-egy kis jogféntartással tovább menő védelem kielégítette ambicziójukat s kimerítette cselekvőségüket; ha az országos lelkészegyesület, melynek egyik jelentősége épen abban állana, hogy életbevágó nagy kérdésekben a hivatalos egyházra jótékony hatást gyakorol, — ha ez is átveszi az amott uralkodó hangulatot, rendszert, eljárást és taktikát, úgy kár az összehozására fáradságot és időt vesztegetni. Legyen benne konzervativizmus egyházunk hitelvi alapja iránt; józan orthodoxia, a mely nélkül laza összetétel, ingadozó kapkodás, s kívülről az elleneknek mulattató látvány az egyház élete; de legyen radikalizmus is, erőteljes és czéltudatos, a multak hibáinak helyrehozása, jogaink, igényeink kiküzdése s az eleven élet megteremtése terén. Ha az országos egyesület csak reflexe lesz a hivatalos egyháznak, ha ettől sajátít eszméket, ettől vár közvéleményt, ha a tekintély uralma életműködésére reá nehezedik, ha tehetetlenség, kedvetlenség, érdeklődéstelenség országos szervezete leend, akkor többet árt, mint használ; akkor kárt teszünk az építkezéssel, mert gyengeségünket magunk tárjuk fel a világ előtt. Itt kell születni az eszméknek, itt kell kiforrni és megtisztulni is; itt kell a reformok útját megtörni, itt kibányászni mindazon köveket, melyekre az egyetemes egyház építésének szüksége van s innen adni át a hivatalos egyháznak, hogy rajta a jogi kiképzés, intézményes alkotás munkáját véghez vigye. Én jó reménységgel és lelkesedéssel nézek az országos egyesület megalakulása és működése elé; a magam részét munkájából kiveszem s bizodalommal vagyok lelkipásztor társaim belátása felől, hogy mindannyian megértettük már az idők jelét: haladni kell, mert különben eltapos bennünket a haladó kor szekere. * Dr. Baltazár Dezső. A budapesti ref. theol. akadémia tanári kapái, ak javaslata a theol. tanterv és lelkészképesítő vizsgák peformja tárgyában. (Folyt, és vége.) H. A mi most már a vizsgákat illeti, ezekre vonatkozólag a következő javaslataink vannak. A jelenlegi három vizsgát -— alap, első és második lelkészképesítő -— meghagyandóknak véljük. ........ * E czikket közvetlenül az írótól kaptuk s már" kiszedettük, a mikor a Magyar Szóban is megjelent. Szerk. Gnvora és Itausner Egyházfelszerelö és oltárépitő miiintézet. Úrasztalteritők, kelyhek, borkanesók gyártása. Budapest, IV., Váczi-utcza 41.