Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1907 (50. évfolyam, 1-52. szám)

1907-02-17 / 7. szám

Előrebocsátjuk itt még, hogy nem óhajtunk para­grafusokba szedett, egészen részletező reformtervezetet adni a tantervre és vizsgarendre vonatkozólag. Azt hisz­szük, hogy a különböző javaslatokban foglalt elveknek összeegyeztetése, illetve szakaszokba való leszűrése majd az erre illetékes faktorok feladata leend, ós ezen fel­adatnak sikeres, lehetőleg mindeneket kielégítő meg­oldására a túlságos részletezés, paragrafusokba való öntés csak zavarólag hathat. I. Az egyes tantárgyakra vonatkozólag a következő javaslataink vannak. 1. A mi a filozófia tanítását illeti, ez maradhat ott, a hol eddig is taníttatott: az eddigi óraszámban (heti 4 óra); de javasoljuk, hogy a filozófia történetének tárgya­lására vonatkozólag a tanterv azt az utasítást tartalmazza, hogy úgy az egyes bölcsészeti rendszerek ismertetésének, mint általában a bölcsészeti tudományok előadásának ott, a hol erre szükség van, lehetőleg apologetikus íze és jellege is legyen. A miért is utasítandóknak véljük az egyes fenntartó testületeket, hogy theol. akadémiáikon, illetve fakultásaikon, külön filozófiai-pedagógiai tanszék felállításáról gondoskodjanak. 2. A pedagógiai tudományok köréből a módszertant, mint tisztán szaktudományt, a mely eddig heti 2—3 órán adatott elő, elhagyhatónak véleményezzük. A pedagógia, illetve pedagógia történetének előadására is heti 2 órát elégségesnek tartunk. Ezek helyett szükségesnek tartjuk, hogy az új tan­tervben gondoskodás történjék az egész (nép-, közép- és felső) iskolai rendtartás, valamint a szocziologia előadá­sáról, illetve kötelező hallgatásáról. 3. A vallásbölcsészetre (a történelmi résszel együtt) vonatkozólag a régi tanterv intézkedéseivel szemben semmi megjegyzésünk nincs. Ezen tantárgyak képeznék az első, bölcsészet-peda­gógiai tan csoportot; és szükségtelen hangsúlyoznunk, illetve ismételnünk, hogy ezeknek sikeres tanítása, még ha a vallásbölcsészetet más csoportba sorozzuk is, nagyon szükségessé teszi minden lelkészképző - intézetnél egy külön, más intézettel meg nem osztott tanszék felállítását. A filozófiai és neveléstudományok szakmája meg­kívánná, hogy ezek a.második év végén, illetve a har­madik tanév elején meghagyandó alapvizsga tágyai közé felvétessenek. 4. A mi az egyháztörténet — egyetemes és hazai — tanítását illeti, erre nézve az eddigi sorrendnek fenntar­tását véleményezzük. Kezdődjék ez továbbra is a? egye­temes egyháztörténet előadásával, az első és második éven, az eddigi óraszámban és képezze ez továbbra is egyik fontos tárgyát az alapvizsgának. A magyar prot. egyháztörténetre nézve javasoljuk, hogy ez a maga nagy fontosságához képest ne csak, mint eddig, egy éven, a IV. éven, hanem két éven át, a III-dik és IV-dik éven — ha mindjárt az utóbbin csak heti 2 órán is — adassék elő. Azért is szükséges ez, hogy ekként nagyobb gond legyen fordítható az atyák és dicső elődök szellemi termékeinek alaposabb megismertetésére. A magyar prot. egyháztörténetet egyébként, a ké­sőbb előadandó tervezet szerint, az első lelkészképesítő vizsga tárgyai közé óhajtanánk felvétetni. 5. A mi a szisztematika-theologiát illeti, ennek első része, a ker. hittan, nézetünk szerint továbbra is a III-dik éven, heti 4—5 órán adandó elő, két féléven át. Itt ama változtatást javasoljuk, hogy vétessék fel a hittan elő­adásának körébe, a szimbolikán kivül, a dogmák tör­ténete is. Ez utóbbi, mint önálló tantárgy, ekként kiesnék ugyan a tantervből, de ez megtörténhetnék minden hát­rányos következmény nélkül, mert hiszen a dogmatörténet nemcsak itt, mint a rendszeres hittan megértetésének természetes előzménye tárgyaltatnék, hanem főbb voná­saiban előfordul ez még a ker. egyház történetében is. 6. A ker. erkölcstanra nézve csupán azt javasoljuk, hogy ez az első lelkészképesítő vizsga megkönnyítése czéljából soroztassék a második képesítő vizsga tárgyai közé. Jó dolognak tartanánk, ha a második képesítő vizs­gálaton is szerepelne egy, a gyakorlati ker. élettel szoros összefüggésben levő elméleti tudomány. 7. A mi a gyakorlat-theologiát illeti, a régi tan­terv e tekintetben lényegesebb változtatásra nem szorul. A fődolog itt az, hogy álljon elegendő óra rendelkezésre a szemináriumok részére is. Legyen a gyakorlati theol. előadása igazán a gyakorlati életre szóló, a szolgálat elméletén kivül nyerjen a lelkészjelölt ennek minden ágában gyakorlati, a lehetőség szerint tényleges útmuta­tást, illetve jártasságot. Természetesnek találjuk a gya­korlati theol. legifjabb ágának, a belmisszióról szóló tannak a fenti elv szerint való bevonását e tudomány körébe. A lelki gondozásról szóló tannak ez most már elengedhetlen alkatrésze kell, hogy legyen. Helyesnek tartanánk, ha a liturgikában és különö­sen az ehhez tartozó énekügyben, énekeskönyvben való jártasságukról a lelkészjelöltek már az első képesítő vizsga alkalmával adnának számot. 8. Az egyházjogtan, mint eddig, úgy ezután is, a IY. év tantárgyát kell, hogy képezze. Külön észre­vételünk e tárgy előadására vonatkozólag nincs. Mint eddig is, az új tantervben is kell, hogy az egyházjog­tanra előkészítő studiumként felvétessék a magyar állam iÉi - — A —­­J? ^ U m A —^ Egyházfelszerelő és oltárépitő mü-Savóra es Housner

Next

/
Thumbnails
Contents