Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1906 (49. évfolyam, 1-53. szám)

1906-12-09 / 50. szám

Vármegyére, melly ezen szegény emberek nyomorúságához képest igen hosszas dolognak láttatott: ellenben ugyan azon emiitett Mgos Ur azt javallotta, hogy ezen szegény emberek bajának leg rövidebben való orvoslására még etzer keresnénk meg Mgos Palatínus Úr Eő Excellentiáját Instantiánkkal. Eő Excellentiája fogna rajlók legjobban segíthetni. Melyet a tanáts szerént meg is tselekedtünk, oly véggel, hogy ha ezután fellyebb való Instantiákra kelletikis szaladnunk, Isten s világ előtt ezen szegény emberek mentek légyenek. Erre Eő Excellentiája Mgos Érsek Urnák egy Levelet írt maga kezivel. a be adódott Instántiát is accludálván, meg válik, mitsoda sikere fog lenni. A levelet ezen szegény emberek magok viszik magokkal. Ha semmi haszna ezen Eő Excellentiája Levelének nem lenne, hanem az elébbeni vélek való bánás módjában továbbis elől találnak menni : nem leszen szükség, hogy többül szegények ide fáradjanak, hanem tsak Levél által méltóztassanak az Urak a dolgok eránt informálni, minthogy már minden eddig való bajok kíilönbenn is tudtunkra vágynák; mi azonnal az Instántiát a Circumstantiákhoz alkalmaztatván, be adni el nem mulattyuk. Addig a Felség. Cancellária is rendben szedődik, következés képpen, egy hét alatt inkább végben vihettyük, a mit most három vagy négy hét alatt sem lehetett. Csak azt kérjük, hogy az Actákban fel tett Casusok még egy kevéssé jobban examináltassanak, ha meg fogják é a próbát állani; mert ha nem, még nagyobb kárt tennénk vélek, mint hasznot; ha pedig meg állyák, azoknak az Instantia mellé tejendő annexiója, nem tsak ezen szegény embereknek fog használni, de az egész Dominiumnak, sőt még egyebütt ilyetén Circumstantiákban lehetőknek is. E végre, a mint azokat exerpáltam a fel küldött Magyar notatiókban, privátim Mgos Referens Úrral közlettenek is, ha most ezen Levelem mellé nem adnectálhatnám is az Urnák Ttes Raday Uramnak postán meg küldöm, ki communicálni el nem mulattya Nagy Jó Urammal. Elvárván azért annak idejében, akár jó, akár rossz végek eránt való informátióját, régi Barátságában illendő tisztelettel ajánlott maradok Bizodalmas Nagy Jó Uramnak Béts 6ta Xbris 1762 igaz kész szolgája Nagy Sámuel. III. Horváth Ferencz levele — Vechelins Jánoshoz. Bővelkedtesse az Úr Isten Lelki és testi szükséges ajándékit Uri Személlyén az Urnák és egész Úri kedves Házán szivessen óhajtóm! Vettem és olvastam kedves Levelét az Úrnak, mellybiil meg értettem ezen akarattyát, hogy az meg jegyzett punctumokra felellyek meg. Rendel azért fel vészem a kérdésben tétetett dolgokat, és úgy felelek: 1. Ha azok a kérdések, melly et ón az Urnák meg küldöttem, reájok tett feleletimmel edgyütt, adattak-é elől akkor, a midőn először Examináltattam ? felelet: Engemet elsőben Praefectus Koncseg Úr hivattatott, véle lévén Knefovics Antal és G-ányi János Uraimék, de akkor semmi egyebet nem cselekedtenek, hanem Praefectus Uram ezt mondá, hogy tizen ötöd napra ki mennyek Foktőrül. Jóllehet pedig én Praefectus Uramat kérdeztem, hogy mi okon cselekszi ezt velem, vagy mivel érdemlettem, de semmit nem mondott egyebet, hanem hogy úgy tetszik ö Excellentiájának. Én erre azt mondám, hogy ezt az Úr Praefectus Uram cselekszi ex odio Religionis. Ezen az Úr láttatott meg indulni és azt akarta, hogy mennyek ki előle, és az Quindenára számot tartsak. Ez első exaniinálatáskor hát azok a tudva lévő dolgok énnékem fel nem tétettek, hanem Kalocsán az Tettes Deputatus Urak, Vice Ispány és Szolga Biró Uraimék jelen létében tették fel azokat az ellenek való Vádakat, és én azokra úgy feleltem meg, a mint az után csak hamar az Úrnak meg írtam. Akkor is pedig senki nem vádolt engemet azzal, a mit az után értettem, mintha én az Prussiai Károly boldogulásáért könyörögtem volna és e végre böjtöt hirdettem vólna. 2. Az a kérdés: Confrontáltattam ó én azokkal, a kik engemet vádoltak, vagy az én feleletem az ellenkezőknek feleletivel? Felelet: Három tanúkat állítanak elől azok közzül, a kik Pápistává lettenek vóit, az egyik azt bizonyítja, hogy ő hallotta midőn én az LXXX. kérdést és feleletet magyaráztam, és a Pápistákat Bálványozóknak mondottam. Én erre azt feleltem, hogy én arrúl az feleletrül nem Praedicállottam, hanem a meg lehet, hogy az könyvbül olvastam. Semmi egyéb tanúk nem Confrontáltattanak én velem, hanem a Korsós János Pápistává lett embernek felesége, a ki Vice Ispány Uram előtt hallatomra tagadta, hogy az Urát a szolgállójával látta vólna, ós hogy ő azt nem is beszéllette. De a tanúkat, a kiknek az Asszony a dolgot meg beszélte, le irtuk és T. Vice Ispány Uramnak adtam, de arra azt monda, nem alkalmatos tanúk, mert csak Korsós iránt való haragjokban cselekszik. Meg ez a gonosz Asszony sem Confrontáltatott, az ki azt hazutta, hogy én őtet arra kértem, hogy engedjen a Korsós János parázna kívánságának, liire volt, hogy el szöktették, hogy jelen ne lehetne. 3. Helybe hagytam é az ellenkező fél tanúinak bizonyítását ? Felelet: Nem hagytam helyben mindeneknek, a mint meg írtam, minthogy nem igaz vólt, sokat hazugságnak lenni mondottam, a mi pedig igaz vólt az Tanúbizonyságokban, ha ellenem vágynák is megvallottam M Egyházfelszerelő és oltárépltö mü-(ifiunNiD(HB cner MMWiJIH Wtl llUUjIIWL Budapest. IV., Váczi-utcza 41.