Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1906 (49. évfolyam, 1-53. szám)

1906-12-09 / 50. szám

lességtudását, működésbe hozza erkölcsi rugóit. — Az önsegélyben és az egyesülésben rejlő erőben megmutatja boldogulásának útját és felemeli elcsüggedt lelkét. Mint mikor Jézus a vaknak szemeit illeté, hogy lásson, vagy mikor a sántára, bénára ráparancsolt, hogy keljen fel és járjon, vagy mikor az ördöngöst gyötrő gonosz lelket elparancsolta onnét s megtiltotta, hogy azt tovább gyötörje. A gonosz lélek pedig ugyancsak árad a krajczáros lapokból, meg a szoczialista naptárakból. Érdemes egyet elolvasni, hogy fogalma legyen róla a lelkésznek, minő eszeveszett gonoszsággal igyekeznek ezek az utóbb említett nyomdatermékek a munkás szívébe a gyűlöletet munkaadója iránt belecsepegtetni, magyarságának öntudatát megölni, vallásos érzéseit kiirtani. Jó szerencse, ha a lelkész appellálhat népe józan eszére és boldogulásának lehetőségét kézzelfoghatóvá tudja tenni a szocziális kérdések békés megoldási módjainak gyakorlati eredményeivel. De ezt aztán tegye is, 'mert úgy a szoczialista agitátor, mint a kivándorlásra csábító ügynök csak ott érhet el eredményt, hol a nép magára van hagyva, hol nem törődik vele senki. Hogy pedig a baptisták és a nazarénusok miként vélekednek a lelkészeket illetőleg, jól tudjuk. Minden alkalmat megragadnak, hogy a hivatásszerű lelkipásztori működést olyan világításba helyezzék, hogy e tekintetben elfoglalt álláspontjukat igazolhassák. A baptisták „béreseknek" és „ördög trombitájának" nevezik a lelkészt, a nazarénusok meg, minden világi tudományt kárhoztatva s a bibliát mindenre elegendőnek ítélve, ugyanazon jelszavakat hangoztatják vallási tekintetben, mint a szoczialisták. A lelkész előttük csak egy úr, egy gyűlölt nadrágos ember, állása felesleges, rája szükség nincs, mert bárki lehet igehirdető. Különösen a baptisták szeretik keresztyénietlen indulatból fakadó, becsmérlő jelzőkkel illetni a történelmi egyházak lelkészeit. Vádakkal, ráfogásokkal igyekeznek a pásztort verni meg, hogy elszéledjen a nyája s ők halászhassanak. Nem képes úgy viselkedni a lelkész, hogy gáncsolni és kivetni valót ne találjanak benne s hogy törekvéseit félre ne magyarázzák. Ez a taktikájuk. A nazarénusok szelídebbek, de olyannyira elvakult rajongók, hogy fanatismusuk és fatalismusuk kizárja azt, hogy valamiről, a mit nem ők csinálnak, elismerjék, hogy az jó, helyes, közérdekű, közhasznú. Mindkét szekta megteszi a maga megjegyzéseit a mellékfoglalkozásokat folytató lelkészekkel szemben; csak az a különbség, hogy taktikájuk hatástalanná válik, mihelyt az elhalászásra kiszemeltek érzik, látják, hogy papjuk közhasznú munkát végez és épen az ő érdekökben. Csak ott arathatnak, hol joggal és alappal tehetik szóvá a lelkész önző, haszonleső, Bánffy báró szerint zsebét néző törekvéseit. Épen azért kisebbnek tekintjük a baptisták és nazarénusok térfoglalásával járó veszedelmet annál, a mi a vörös zászló alatt szónokló szoczialista agitátorok részéről fenyeget. Amazok csak vallási formák ellen harczolnak, de ezek a vallásos élet gyökerére vetik fejszéjöket. Amazok erkölcsi alapon állanak, ezeknek erkölcse a szoczialista szónokok befejező intelmeiben így ölt alakot: „élvezz elvtárs, ember vagy, jogod van hozzá". AmazoTí valóságos szőrszálhasogatással követelik a törvény betűjének betöltését és a lehetetlenség határáig szeretnék mélyíteni a vallásos életet, ezek, mint egy fültanú orsz. képviselő (dr. Molnár Albert) írja egyik lapban, így beszélnek: „A vallás, meg a pap az oka annak, hogy a szegény embernek annyit kell dolgoznia. Mert a buta (sic) vallás, meg a pap prédikálja az önfeláldozást és a felebaráti szeretetet, pedig az az igazság, hogy élek úgy, a hogy tudok, elveszem azét, a kinek van." A mely oldalról pedig a legerősebb, legveszedelmesebb támadás mutatkozik, azon az oldalon kell sietve, teljes buzgósággal védekeznünk, sánczokat emelnünk. Arany Gusztáv. TÁRCZA. A foktői vallásüldözés aktáiból. (Folytatás.) II. Nagy Sámuel a foktőiek ügyében — Ráday Gedeonhoz. Bizodalmas Nagy Jó Uram ! A' szegény Foktüviek dolgában, valamit az idők, s éppen szerencsétlenségekre itt létekben történt változások a Felséges Cancellárián engettenek tselekedni, Ag. Drozdik Urammal mindent végben vittünk. Legelsőben is a dolgot csak simpliciter közlöttük Mgos Referens Úrral, ki a fel küldött actákból elől számlált némelly Casusokat annyira szivére vette, hogy tanátslotta, hogy azok az Instantia mellett per módiim spéciéi facti be adódnának, mellyeket rendbe is vettem volt, hogy bé adjunk: azonban mivel a dolgok, az egyéb Consultatiok miatt igen lassan folytanak már akkor, a Restauratio előtt pedig két héttel semmi is fel nem vétetődött, sőt még most is nintsenek telyes folyamatjokban; semmi módját nem találtuk ezen dolog fel vótetésének. E mellett egyébb reménység nem nyújtatott, hanem hogy még most eleinten csak informatiora fogna be küldetni a Nemes