Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1906 (49. évfolyam, 1-53. szám)

1906-11-18 / 47. szám

(Pecsét.) Hátlapon: Az Kecskemétiek között Való bókösség az Templom felöli Auno 1564." A kecskeméti kálvinisták ezután az ősi kőtemplom tövében maguk számára külön alkalmas fatemplomot alkottak, a melyhez az utczáról való közös bejárás megmaradt, a kőtemplom czinteriuma (kőkerítése) pedig, két egyenlő részre felosztva egymástól elkülöníttetett és elrekesztetett. A közös kerítésben, egymás mellett álló két templomban tartotta azután mind a két fél saját szertartású nyilvános istentiszteletét, egészen az 1678. évi nagy tűzvészig, a mikor mind a két templom, a szomszédos két parókhia, és az iskolák le- és beégtek és a helyzet jelentékenyen megváltozott. Már ezt megelőzőleg is történt változás a r. katholikusok dolgában, a mennyiben az időközben nagyon megfogyatkozott pápisták 1658-ban átadták a már 1637-ben rendes plébános nélkül maradt parókhiájukat az Üdvözítőről czímzett Szent Ferencz-rendi szerzeteseknek, a kik vidéki rendházaikból, Szegedről ós Gyöngyösről kiküldött tagjaik által már addig is lehetőleg fentartották a pápisták közt a rendes istentiszteletet, különösen pedig a főünnepek alkalmával meglátogatták a gyülekezetet. Az 1658-dik évi átadás oly feltétellel történt, hogy a szerzetes atyák mind a templomot, mind saját rezidencziájokat ós az iskolát a maguk alamizsnájából építsék fel, s örökösen bírják s használják, valamíg csak egy is marad közülök Magyarországon. A Ferencz-rendű konvent már 1658-ban szerveztetett, társházuk felépült, a régi templom niegnagyobbíttatott s tornya magasabbra emeltetett. Innentől fogva a parókhiális jogokat a Ferencz-rendű atyák gyakorolták a r. katholikusok felett egész 1772. évi november 2-ig, a mikor a mostani r. katholikus nagy templom és a parókhiális épületek elkészülvén, a parókhiának birtoklása és kezelése a váczi püspöki megye világi papságának adatott át. Történt azonban, hogy az 1564-dik évi szép egyezség ellenére, a régi kőtemplom kőkerítésének s a város alatti kápolnának kérdése még a kálvinista fatemplom fennállása idejében s épen a fentebb idézett 1658-dik évben felmerült a két vallásfelekezet között. A kérdés azonban most is egészen barátságosan elintéztetett még azon évi február hó 25-én a két felekezet meghatalmazottai által gróf Wesselényi Ferencz nádorispán előtt Pozsonyban létrejött pótegyezséggel, a mely eredetiben szintén a református egyház levéltárában őriztetik. A XVII-dik évszázadban megerősödött kálvinisták, mindjárt az 1678-diki nagy tűzvészt követő esztendőben gondoskodni kezdettek a porrá égett fatemplomuk helyébe építendő új kőtemplomról. Ekkor azonban az az óhajtás merült fel a r. kath. atyafiak részéről, hogy a reformátusok mondjanak le a régi templom kőkerítésében levő templomhely jogáról és más, kijelölendő helyen építsék fel templomukat. Erre, főleg leggazdagabb róm. kath. földesuruk, gróf Koháry István fiileki várkapitány tanácsára és ösztönzésére, hajlandók is voltak a reformátusok, s így jött létre a Koháry István 1679. évi augusztus 21-én kelt földesúri engedélyével megerősített azon újabb vallási egyezség, a mely, mint a vallási türelem és jóbékesség egyik nevezetes okmánya, érdemes arra, hogy egész terjedelmében közöltessék. Az okmány a következőleg hangzik: „Koháry István, az fölséges Római Császár, Magyar és Cseh stb. országok koronás királyának füleki praesidiumának főkapitánya, Kecskemét városának földesura. Ez pecsétes levelem által kecskemóthi biráknak, tanácsnak és lakosoknak mind közönségesen akarám értésekre adnom: hogy minekutánna Kecskemét városában Istennek eő szent felségének látogató ostora által mind az Pápista 's mind peniglen az Kálvinista ugyan egy kerítésben levő Templomok megégtenek volna, melylyeknek egymás mellett levő közel való voltok miatt sokszoriban sok alkalmatlanságok estenek: az Pápista és Kálvinista rend az szép edgyességnek örülvén, az két templomnak egy kerítésben levő léte miatt származott 's származható egyenetlenségeknek eltávoztatására, vallásbeli mindennemű gyűlölségnek 's iz vesztő viszálkodásoknak nyakát akarván szakasztani, jövendőbeli békességes együtt való lakásra 's megmaradásra nézve közönséges egyenlő értelemmel megedgyeztenek azon 's léptenek arra, hogy az mostani Czinterem egészben, az kálvinista Templom helyével együtt maradván az Pápistáknak, az Pápista szent Egyház mellett ez előtti helyen és kerítésben az Kálvinista Templom ne építtessék, hanem más alkalmatos helyen annyi szélességű s hosszaságú Templom és Czinterem hely engedtessék az Kálvinistáknak több alább meg irt conditiok alatt, légyen annak felépítése olly szabadsággal és privilégiummal, az mellyet az öszve égett Templomok volt '.s birattatott. Az mennyi munkát 's építést tészen pedig az Pápisták kezeknél maradt Czinterem kerítésének hason fele, az jó békességre és meg edgyezésre nézve annyi munkát azoknak építendő czinteremjén tartozzanak az Pápisták tenni, adaequálni 's véghez vinni. Mely edgymás között való megedgyezéseket előmben terjesztvén, én is egyenlő értelemmel közönséges meg maradásokra czélozó dicséretes végezéseket ez levelem által helyben hagyom, confirmálom, ratificálom, és legitimálom, 's Edgyikkel úgymint az másikkal az igazság közös lóvén : hogy az Kálvinista rend Kecskemét Várossában az Templom helyül Császár Gergelly boltjátul s az Predicátorok házaitul fogvást az Város Pinczéjeig való helyt 's földet elfoglalhassa, attam engedelmet és szabadságot, ugy hogy az megirt helyen az Kálvinista Templom 's annak kerítése mind szélességére 's mind hosszaságára az Pápisták Temploma és Czinteremje helyéhez adaequáltassék 's annyi nagysága légyen: Az melly helyen az kiknek boltyok, házok és egyéb épülettyek volna, parancsolom ezer tallér bírság alatt, az Tanács megböcsülvén az épülletet, az böcs szerént való árrát fizessék meg az Város közönséges javaiból és azon embereknek