Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1906 (49. évfolyam, 1-53. szám)

1906-11-18 / 47. szám

tudomásul vételével a theol. tanárok fizetésének akad. színvonalon való rendezését arra az időre halasztotta a gyűlés, a midőn tetemes államsegély birtokába jut az egyházegyetem. Egyben kimondotta a közgyűlés, hogy az egyházkerületek járulékainak befizetésével az új theol. szervezet az 1907—8. tanévvel lép életbe. Majd Góbi Imre budapesti ev. főgimn. igazgató az egyetemes tanügyi bizottság ügyeit terjesztette elő. A délutáni órákban Veres József elnöklete alatt az egyet, egyházi lelkészértekezlet ülésezett. Azon közelebbről Schönviesner Kálmán pozsony-szent-györgyi ev. lelkész a lelkészi nyugdíj revíziójáról tartott előadást, a melyben a theol. tanárok módjára a lelkészi nyugdíj fölemelését vitatta. Javaslatait a nyugdíj bizottsághoz tették át. A jövő évi közgyűlés tárgyául az államsegély s a tanítói fizetések ügyét tűzték ki. A kérdéshez többen is hozzászólottak. A közgyűlés harmadik napját kiválóan adminisztratív ügyek, s jogügyi-, pénzügyi- és számvizsgálóbizottság jelentések foglalták el. Érdekkel hallgatták a már gyérebb számú tagok az adatokat, a mint azok a bizottsági üléseken a közgyűlés számára elkészültek, s érdekkel és tanulsággal Sztehló Kornél ügyésznek a több 100 éves Hrabovszky- és Szirmay-féle alapítványok jogi természetéről szóló komoly és alapvető tanulmányozásának eredményét. Az egyet, gyűlés megadta a Luther-Társaságnak az engedélyt, hogy az egyházegyetem új épületében kiadványait elhelyezhesse s hogy annak dísztermében ifj. istentiszteletek is tartassanak. Jelenleg, — mint értesülünk — a Szent-Imre-egyesület tanyája. Egyúttal megengedte a közgyűlés, hogy a selmeczbányai ev. liczeum új épületére államsegélyt is igénybe vehessen. A közgyűlésnek még a 4-ik napon is elég tagja volt. Pedig majd egy hetet vett igénybe a vidékiekre nézve a budapesti tartózkodás. Előkerültek e napon tengeri kígyóként Sztehló előadásában a nagyszámú sérelmi ügyek, a melyeknek a vallás- és közoktatásügyi kormánynál való személyes elintézését Zsilinszky Mihály felszólalása értelmében magára az egyetemes felügyelőre bízták. Helyesen tette a közgyűlés, liogy Algőver budapesti vallástanárnak írásban benyújtott s e miatt a pozsonyi theol. akadémiától elutasított egyháztörténeti disszertáczióját, mivel régebben folyamodott, ne kelljen nyomtatásban a tanári vizsgára kiadnia. Tudomásul vette továbbá Gyürky Pál előadásában a nyugdíjbizottság jelentését és Hándel Vilmosét a vallástanítás új tantervének előkészületeiről. Végül jobb sorsra érdemes volt a ref. konvent kérelme a felállítandó debreczeni egyetem anyagi támogatása s az eperjesi koll. tanári karé egy orsz. ev. tanáregyesület létesítése ügyében. Három egyházkerület is szólott a debreczeni egyetem anyagi támogatása ellen, a melyre vonatkozólag találóan jegyezte meg a határozat kimondásánál maga az egyetemes felügyelő: „Elég szomorú, hogy nem tudunk közelebb jutni egymáshoz". Az orsz. ev. tanáregyesület ügyében az alapszabályoknak közvet'M-ZH, 8U, thilenül a közoktatásügyi kormányhoz való fölterjesztését a közgyűlés a tanári karra bízta. A tanárok fizetésének a kiegészítését sem tárgyalta a gyűlés, mely Baltik püspök imájával a 4-dik napon délután 2 órakor az egyetemes felügyelő éltetése közben véget ért. Még megemlítjük, hogy a közgyűlés ideje alatt a jogtanárok fizetésük dolgában megfordultak a minisztériumban s a prot. theol. tanárok is tartottak közös értekezletet. Gömöri. RÉGISÉG. A felekezeti jóbókesség1

példája. Kecskemét múltjából ós jelenéből. Kecskemét tiszta magyar lakossága már a XVI-dik évszázad közepén befogadván Luther tanait, a város egyetlen kőtemploma a reformáczióra áttért és a régi hitben megmaradt lakosság közt közös használatúvá lett. Azonban az egész duna-tiszaközi, a tiszamelléki és tiszántúli magyarság csakhamar Kálvin tanaihoz hajolván, már az 1567. évben tartott debreczeni zsinat előtt három évvel, vagyis 1564-ben beállott a szüksége Kecskeméten is az addig közös s egyetlen kőtemplom iránti intézkedésnek. Ez az intézkedés egész barátságosan, minden kényszer és erőszakos foglalás nélkül meg is törtónt, a református egyház levéltárában ma is épségben meglevő, a városnak '1517- évi hivatalos pecsétével ellátott azon egyezség szerint, a melyben a belőle ki vehetőleg akkor már túlsúlyban volt s még úgynevezett Luther-keresztyének átengedték a régi kőtemplomot a pápista keresztyéneknek. Ennek az érdekes oklevélnek az akkori szójárás és orthografia szerinti szövege a következő: „Mi kik vagyunk Kecskeméti esküt Birák és polgárok pápista hitön valók, Tamás Orbán, Végh Páll, Somody Dömötör, Pocz János, Ágoston János és mind az pápista körösztyénökkel egygyetömben, adgyuk tuttára mindönöknek ez mi levelünket kik láttyák ós olvassák, hogy az minemű dolgunk volt az Luter Körösztyénökkel az öreg kő Templom felől, egyaránt így egygyessöttiink meg mind az Váras képében, hogy az öreg kő templomot nekünk engették Illyen módon, hogy míglen két felé leszönk és Valaki ő közülök Törvénynyel keresnéje az Templomot, annak ezör forint kötelét Vetöttük egymás között, Annak fölötte más szörzésünk ez, hogy eddig való Szó beszéd ez két féle nép között, Szitok és egyéb egymáshoz való szó, az mind letétetöt, hogy abból senki egymást ne kereshesse, se Törvénynyel se egyéb képpen, Ez szörzésnek és ez dolognak bizonyságára attuk ez mi levelünket, kit az Váras pecsétivei megerősítöttünk, Ez levél Kecskemétön költ Végh Mihály feő Biró házánál, husvétnap után való első Szerdán, Tizön egy óra koron. Anno Domini 1564. •m.