Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1906 (49. évfolyam, 1-53. szám)

1906-10-14 / 42. szám

illető minőségben megszakítás nélkül eltöltött szolgálati idő az irányadó". Ha tehát itt a szolgálati időt veszi a sérelem orvoslására eszközül, miért nem alapítja az egész tervezetet a szolgálati időre? Másrészt e §. elfogadásával a jelenleg is a IX. osztályban levő tanároknak a VIII. osztályba való jutása az eddigi előrehaladásnál is jobban meg lenne nehezítve, az újabb tanári nemzedékre nézve pedig a körülmények kedvezőtlen alakulása esetén teljességgel ki lenne zárva, így e §. a felekezeti tanárokra nézve nem előre haladást, hanem visszaesést jelent a múlthoz képest, épen ezért sérelmes és tarthatatlan. 2. Nem tartjuk elfogadhatónak az ideiglenes szabályzatot azért sem, mert mellőzi azt a fontost elvet, melyet a középiskolai tanárság összes hivatalos szervezetében mindennemű tanári fizetésrendezés legfőbb elvének ismert el s a fizetésrendezésre vonatkozó minden kérvényében hangsúlyozott, t. i. a szolgálati idő elvét. Ezt az elvet a közoktatásügyi minisztérium hivatalosan is elfogadta akkor, a mikor gyakorlatilag évről-évre megvalósítja ; az állami tanárok ugyanis tíz évi szolgálat után bejutnak a VIII. fizetési osztályba. A felekezeti tanároknál ezen elvnek a mellőzése, mint említettük, még nagyobb visszásságokat idézne elő, mert oda vezetne, hogy egy emberöltőt is eltölthet valaki a IX. fizetési osztályban, a nélkül, hogy a VIII. osztályba bekerülne. S érthetetlen, hogy miért vonakodik a minisztérium a felekezeti középiskolákkal szemben a szolgálati évek elvét elfogadni, mikor kétes esetekben mindig a szolgálati időt használja orvosszerül. A 9. §. is a szolgálati idő beszámításáról beszél, melyre nézve az állami középiskolai tanárokra e részben fennálló szabályok analógiája az irányadó, tanári karunk is csak ezt az analógiát kéri. A mennyi fizetése van az államnál p. o. egy 12 éves szolgálattal rendelkező tanárnak, annyi legyen nálunk is, tekintet nélkül a fizetési fokozatokra, illetőleg azokat mellőzve. A 8. §. a fizetéskiegészítésre szánt összeget a szerzeteseknek fix összegben adja ki, nem kötvén a kiosztást semmihez, még a tanárok számához sem. Pedig vannak szerzetes iskolák, hol a tanároknak, épen a nagy tanári létszám miatt, heti 9, 12, 15 órájuk van. A 6. §. szerint pedig a felekezeti iskolák tanárai fele részben a VHI., fele részben pedig a IX. fizetési osztálynak megfelelően részesülnek személyi pótlékban. 3. Helytelen a szabályzat 5. §-a is. E §. a felekezeti viszonyok nem ismeréséből származott. Minden fenntartó testület külön-külön kötött szerződést az állammal, mely szerződésekben az állam biztosította a fenntartó testület — s nem a közös főhatóság — részére a tanároknak a szerződésben megállapított fizetési fokokba való beosztását ; szerződésileg biztosította a fenntartó testületnek azon jogát, hogy választhat, sőt a minisztériumnak ajánlhat is kinevezésre tanárt a VIII. fizetési osztálynak megfelelő fokra is. Az ideiglenes szabályzat 6. §-a ezt a jogot egyszerűen megszünteti s a minisztériummal kötött szerződéseket figyelmen kivül hagyva, a különféle fenntartó testületektől alkalmazott tanárokat egy főhatóság alá, egy státusba osztja, a szerzett jogok sérelmével. Ugyanez §. nagyon mostohán bánik el épen a felekezeti, protestáns tanárokkal, mert hisz a 3. §. a törvényhatósági s községi középiskolákat meghagyja egymagukban, fenntartó hatóságuk alatt, külön-külön státusoknak s nem csoportosítja egy főhatóság alá. Miért kell épen a felekezeti iskolák fenntartó hatóságát mellőzni s miért kell a felekezeti fenntartó hatóság különböző intézeteit egy státusban egyesíteni? Azon §§-ok, melyek fegyelmi esetekben való intézkedéseket tartalmaznak, részben ellenkeznek a szerződésekben biztosított autonom jogokkal s így ezekkel összhangzásba kellene hozni. Ezen előterjesztett észrevételek alapján a pápai ev. ref. főgimnázium tanári kara fölkéri főtiszt, és mélt. püspök urat, hogy a fenntartó testületeknek szerződésben biztosított autonom jogai megvédése szempontjából is méltóztassék oda hatni, hogy az ideiglenes szabályzatot változtassák meg; továbbá, hogy az 1906: II. t.-cz.-nek mindenben érvény szereztessék s sérelmeink orvoslást nyerjenek. Méltóztassék oda hatni, hogy azon az alapon rendezzék, illetőleg egészítsék ki tanári fizetésünket, melyet a közoktatásügyi minisztériumban 1904 április 14-én, kizárólag a felekezeti, törvényhatósági s községi intézetek képviselői, az orsz. és ref. tanáregyesületek elnöksége részvételével tartott ankét elfogadott, mely minden igényt kielégít, minden sérelmet megszüntet s minden sérelemnek elejét veszi. Mondja ki tehát a szabályzat, hogy az alapfizetés legyen 2600 korona, mely allapfizetés 5 évi szolgálat után 2900, 10 évi szolgálat után 3600, 15 évi szolgálat után 4000, 20 évi szolgálat után 4400 koronára emelkedjék, meghagyván természetesen mindenütt a lakáspénzt s a 200 korona korpótlékot öt ízben. A felekezeti, törvényhatósági s községi középiskolák tanárainak ily módon kontemplált fizetéskiegészítése bőven kikerül az 1906 : II. t.-czikkben megállapított összegből, sőt a szolgálati évek alapján való rendezés pénzügyileg hasznosabb az államra is, mert a IX, fizetési osztályban az 1906 szeptember 23-iki miniszterelnöki rendelet alapján egy tanár 30 év alatt 96,800 koronát, a VIII. fizetési oszályban ugyanazon idő alatt 126,000 koronát kap. Ennek középszáma, a mennyibe egy tanár 30 év alatt átlag kerülne, 111,400 korona, a szolgálati évek szerint pedig 109,500 kor. így a megtakarítás egyenként 1900 kor., 1149 tanárnál 39 év alatt 2.183,100 kor. A törvény czélja az, hogy a felekezeti, törvényhatósági s községi középiskolák tanárainak a fizetése egyenlő legyen az állami középiskolák tanárainak a fizetésével; ezen ideiglenes szabályzat elfogadásával azonban rosszabb helyzetben leszünk, mint, hogy mást ne említsünk, a tanítóképezdei tanárok, kiknek, mint rendes tanároknak