Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1906 (49. évfolyam, 1-53. szám)

1906-10-14 / 42. szám

előmenetele a VIII. fizetési osztályba 10, sokszor 9 év után is okvetlenül megtörténik. Az ideiglenes szabályzatnak 3. §-át. oly módon javasoljuk módosítani, hogy a fizetéskiegészítésben a vallástanárok is részesülhessenek. A mennyiben pedig a szerzetes tanárok, illetőleg főhatóságaik szükségesnek tartják a segélyt s azért folyamodnak, ám ők is részesüljenek segélyben; de történjék mindez alkotmányos úton, a mint ez az autonom középiskoláknál történt, a jelen szabályzattól függetlenül, külön törvényhozási intézkedéssel. Mély tisztelettel kéri tanári kar főtiszteletű és méltóságos püspök urat, hogy az ügyben mielőbb intézkedni méltóztassék s a javaslatunkban kifejtett elvek lehető érvényesítése czéljából méltóztassék érintkezésbe lépni a többi egyházkerület vezetőivel. * * * A pápai ref. főgimnázium tanári karának e véleményét jónak láttuk közölni, a végből, hogy protestáns középiskoláink tanári testületei értesüljenek az abban foglaltak felől s mindazokat kellőleg mérlegelve, mondhassanak véleményt a kultuszminiszter javaslata felől. A miniszteri javaslat tagadhatatlanul sok kedvező dolgot foglal magában középiskoláink tanáraira nézve; de, a mint a pápai tanárok véleményéből is látszik, vannak abban javítandó rendelkezések is. A megnyilatkozó véleményeknek szívesen adunk helyet; sőt egyenesen fel is hívjuk tanári testületeinket véleményeik közlésére, mert csak így lesz lehetséges egységes közvéleményt teremteni s így lehet csak elérni azt, hogy a tervezet mindenek javára váljon . valósággá. Szerk. KÖNYVISMERTETÉS. „A revcrzális". írta Raffay Sándor. Budapest, 1906. Hornyánszky Viktor cs. és kir. udv. könyvnyomdája. Ara 50 fillér. Midőn a kis, 67 lapra terjedő füzetet olvasgatom, egymásután támadnak fel emlékemben azok az elszomorító, igazságtalanságukban elrémítő képek, melyeket hazánkban a pápás egyház papjai festettek meg a protestánsok számára. A hatalmához görcsösen ragaszkodó papság, hogy a nyájnak elszakadt részét, mely az evangéliom világosságában kereste és találta meg üdvösségét, ismét kezei közé szoríthassa, nem rettent vissza a legembertelenebb eszközöktől sem; nem törődött a lelkiismeret szabadságával, túl tette magát a békekötések határozatain, túl a mindenkire nézve kötelező országos törvényeken is; zaklatta, üldözte, börtönözte, sőt ölette a protestánsokat és pedig mindig Isten nevében és ad glóriám Dei. Meghajolni tekintélye, hatalma előtt, vagy porig alázni, lesújtani, megsemmisíteni a lázadókat, — ez a jelszó vezetett századokon át. Mennyi sötét kép, mennyi sérelem, mennyi igazságtalanság — az igazságos Isten nevében ! A sokféle sérelem között egyik legnagyobb és legbántóbb volt a reverzálissal űzött visszaélés. Vegyesházasság mindig volt és mindig lesz, s a róm. kath. papság türelmetlensége e kérdésnél nem ismert határt. A. vegyesházasságban élő prot. felet majd szép szóval, majd Ígérgetéssel és fenyegetéssel arra bírni, arra kényszeríteni, hogy felekezetét, vallását hagyja el, tagadja meg, vagy legalább a születendő gyermekről mondjon le az egyedül üdvözítő róm. kath. egyház számára: ezt mindenkor főkötelességének ismerte a r. kath. papság, s küzdve, harczolva ennek érdekében, minden képzelhető eszközt felhasznált czéljai elérésére. De a reverzális nemcsak a múltban volt botrányköve a protestáns egyháznak, hanem ma is egyik legnagyobb sérelmünket képezi. Míg 1895 előtt a reverzálist — bár többször hatályon kivül helyeztetett — a róm. kath. papság mindig ébren tartotta, most az állami törvények egyenesen jogot adnak a reverzális kicsikarására. A házasság megkötése előtt ugyanis bármely egyházhoz tartozónak joga van arra, hogy szerződésileg csupán az egyik fél számára biztosítsa a születendő gyermekeket. — Hogy e jogot miként használják fel a pápás egyház papjai, ránk, protestánsokra nézve a statisztikai adatok nyújtanak nagyon is elszomorító képet. Nem tudunk és nem akarunk olyan eszközöket használni, mint ellenfeleink, a kik pl. nem esketnek reverzálist nem adókat a templomban; tessék, mint megbélyegzetteknek, a sekrestyében eáküdni, vagy világgá menni. Hogy a prot. féltől a legtöbb esetben sikerül kierőszakolni a reverzálist, oka, mert híveinket nem tudjuk, vagy talán nem is akarjuk úgy fanatizálni, mint a római egyház tesz e tekintetben, feltárva az élet minden szenvedését és a pokol minden gyötrelmét, hogy egyházának, nyájának tagját necsak megtartsa, hanem a jövendő nemzedéket *is biztosítsa a maga számára. Raffay „Reverzális" cz. munkája nem a reverzálisok történetével ismertet meg, nem fűzi koszorúba a mult keserű és gyászos emlékeit, hanem a jelenre nézve egy példában tünteti fel a reverzálist, mint olyat, mely a családi élet boldogságának megrontója, megsemmisítője. Kovács János egyszerű, de hazáját, egyházát és vallását szerető, annak javáért, boldogságáért munkálkodni, ha kell, szenvedni is tudó és akaró ev. vallású tanító, ki hasonló szellemben kívánja nevelni és neveltetni fiát: Gyulát. A levelek alakjában írott füzetben mint megyei tb. főjegyzővel találkozunk vele, a ki szüleihez intézett első levelében boldogságtól áradozó szívvel tudatja, hogy: „Kenderesi és tótfalvi Szabó Ádámnak, a megye egyik legtekintélyesebb birtokosának egyetlen leánya, az angyali, a mennyei Terike enyém! Micsoda leány s micsoda lélek! S ha még azt is hozzáveszem, hogy milyen előkelő és gazdag, hát bizony, bízvást elmondhatom, hogy karjaira vett végre a szeszélyes sors, az a vén bűnös!" Apa és anya együtt kívánják: „A jó Isten tegye rád nézve olyan boldoggá a jövőt, a milyennek te most