Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1906 (49. évfolyam, 1-53. szám)

1906-10-07 / 41. szám

TÁRCZA. i. Szőnyi Benjámin — báró Ráday Gedeonhoz. Tekintetes Úr! Kegyes jó Uram! Nagy hálátlanság volna bennünk, ha az Úrnak, szegény, Czéhbéli Mester embereinknek a' több édes Hazánkbéli Reformátusokéval egyaránt köz nyavalyás ügyében lett kegyes bó tekintését, és tsekély instantiájoknak meg nézellését, 's igen igen bölts modificatióját köszönetlen hagynánk. Nagyobbat nem mondhatunk, minthogy az illyen Caussának fő Patrónusa, a' Menybéli Isten áldja meg Tekintetes jó Urunkat érette. Mi is egész Ekklésiástúl szivünkön tartani fogjuk, és tellyes tehettségünk szerént meg hálálni és szolgálni el nem felejtyük, kívánván addig is 's az után is, hogy az Urat, a' Tekint. Asszonynyal, és Ur-íival a' maga ditsősségére és nyögő Ekklésiáink vigasztalására sokáig éltesse és virágoztassa. Megvallom én, kinek ez irás eommittaltatott, és ki azon instantiátskát concipiáltam, hogy ahoz szokott nem lévén, a' kigyói prudentiát talám nem mindenekben tudtam observálni, mellyeket már az Urnák e' dologban is széles és elmés experientiája és correctiója helyre hozott. Ugyan tsak én ex pio in Relligionem.zelo tselekedtem, hogy az urgens argumentumokat az Isten beszédének armamentáriumából élesíteni kívántam ; de azután az Urnák bölts Correcturáját látván, magam is az Urnák kegyes gondolatira tértem. Három négy sor auctiotskát vettem tsak, reménylvén hogy talám nem lésznek az Urnák hypothesise ellen valók; Ezt is pedig tsak azért, hogy szegény edgyügvü Mester embereink, nem tudván mitsoda édesből jöhet keserű, a citatiok mellett igen kívántak vólna maradni, és hogy kedvek tellyen ebben is, tsak két locusotskát sine omni citatione a matéria contextusában igen taeite a' mint tudhattam, bé tsúsztattam. Igen igen kérem nagy alázatossággal a' Tek. Urat hogy ezen tsekély studiumomat jóra magyarázni méltóztasson. Mivel pedig szegény Mester embereink mind eddig is nem tudják mitsoda canalisokon fog tzéllyára menni instantiájok; ahoz képest dolgaiknak tovab való eléb vitelét is Isten után, az Urnák kegyes tanáts adásaira bizván alázatos bizodalommal, Maradtam Hód Mező Vásárhely 5-a Januarij 1762 az Úrnak, Tekintetes jó Uramnak alázatos szegény szolgája Szőnyi Benjámin, Precl: egész Ekklésiánk képében, m. p. II. Kármán János jenei prédikátor — báró Ráday Gedeonhoz. Tekintetes Ur Fő Curátor Urunk, nekünk kegyes Pátronus Urunk és Atyánk 1 A midőn várnánk sok háborúsagaink után békességünket : akkor ujabban megzavarta T. Kovács Uram, mely miatt kéntelenittetünk most ujabban búsítani a' Tekintetes Urat. Ugyanis kegyelmes Herczegünk mostanában jószágait járván, ő kigyelme Instancziát adott ellenünk; mellyen ő Herczegsége nagyon meg indúlt, ezt mondván reá (a mint mások hirül hozták) a' Jeneiek az én jobbágyim, az én földemen laknak, az én földemen van a' Templom és Parochia; hogy merték ők ezt cselekedni az én hírem nélkül. Ezt meg halván, más nap mi is irtunk magunk mentségire egy kis Instantiát, fel tévén benne, hogy tudtára volt ő Herczegsége Tisztyeinek, mert mikor a háborúság kezdődött, akkor Director T. Jeszenák Úr előtt meg fordúlt ez a dolog és a' változáson meg egyezett. Azólta pedig mint Ekklesiai dolog meg fordúlt Ekklésiáink Elöljárói előtt, nevezetesen Méltóságos Beleznai Úr előtt, mint Felséges Király Asszonyunktól confirmált Fő Curátor Urunk előtt, 's a' Méltóságos Úr is meg egyezett a' változásba; és az újj Pap bé hozásba az Dominiumunkba való Tisztek, sőt addig bó sem vittük, mig a' Tiszttartónak nem repraesentáltuk. Ezen instancziát adták kezébe ő Herczegségével levő Administrátor TJrnak, a ki nekiek állott elöszször embereinknek és meg rakta, hogy ollyan emberek, kik tizen, tizenketten egybe gyűlvén, egybe ki vetik a' Papot, és azt hányta nekik, hogy merték az ő híre nélkül bé vinni az újj Papot, Az Instancziát megolvasván, a' midőn látná, hogy T. Jeszenák Úrról vagyon emlékezet benne, azt felelte : Jeszenák Úr a' Pap dolgába semmise, én vagyok egyedül ő Herczegsége jószágába, a' kinek engedelme nélkül, Papot bé vinni nem szabad. Azután Méltóságos Beleznai Fő Curátor Úrról való emlékezetre érvén, 's meg kérdezvén mellyik, azt felelte: Méltóságos Beleznai Urat jól esmerem, tudom derék ember, jó ember, de ő Herczegsége jószágába Beleznai Ur sem adhat Papot. Utollyára azt mondotta. Ha ki tettétek, tudom hogy kellett okának lenni, ennek most vége nem lesz, hanem Dominális széken meg vizsgálom, ott el válik dolgotok; de a' mostani Papotokat Jenei Papnak nem esmérem. Melly szavaival szarvat emelvén T. Kovács Uramnak, már most még jobban utánna van, és bizik 's hirleli hogy újra bé tétetik a' Jenei Parochiába. Melly bajunkat közlöttük Losontzon T. Senior Urunkkal, és az ő kigyelme tanácsa mellett, folyamodtunk ezen ügyünkben a' T. Úrhoz Fő Curátor Urunkhoz, bölcs tanácsával méltóztasson bennünket segíteni, hogy annak idejében tudhassuk magunkat menteni és igazítani. Mi is ha a' Felséges Isten békességünket meg állítja, hozzánk való szívességét, körülöttünk való szolgálatját ez Istenes dologban, terjesztjük könyörgéseink-