Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1906 (49. évfolyam, 1-53. szám)

1906-09-30 / 40. szám

/. l,\ i 1 Az atyák gyűlései aztán akadálytalanul éljenek törvényes jogaikkal: az egyetemleges vélemény figye­lembe vételével határozzanak. Ily módon egyetemes egyházunkat hatalmas lépés­sel emeltük a továbbfejlődés fokára. Csak hagyjunk fel már egyszer a félreértésekkel, felszínes félremagyarázá­sokkal, a hasznos ós bibliailag is igazolt, de gyakor­latba nem vett dolgoktól való extrém irtózásokkal, főként a bizonytalankodó vagy nyakas megkötöttséggel. „Min­deneket megpróbáljatok!" És: „. . . meg nem szenvedjük, hogy mikor a tudománynak és a hitnek dolga forog kérdésben, csupán a régi Atyáknak mondásával és az eklézsiai gyűléseknek végzésivel szoríttassunk valaminek hitelére; annyival inkább effélékkel: hogy ez volt a bevett szokás, vagy azon értelmet sokan követték, vagy ezzel: hogy ez vagy amaz dolog régtől fogva így vagy amúgy volt." 57 Ha a tárgyalt pontok a bibliával és az egyházi törvényekkel nem ellenkeznek, pedig nem ellenkeznek, annak húsából, csontjából valók, és ha hasznosak, fejlő­désünket előbbvivők: elő bátran a megvalósításukkal. Az élet vizének országa nem ismer álló, tespedt tavat, hanem csak folyton buzgó forrást! Objectiv. , ISKOLAÜGY. A vérengző Kálvin. Most, az iskolai év elején véletlenül kezembe került egy pápista egyháztörténelem, a mely főpásztori kegyes engedéllyel nyomattatott ki. Mint iskolai kézikönyv, az olvasó előtt azzal az igénnyel lép fel, hogy tartalma komoly, a történeti igazságnak mindenben megfelelő ; mert szinte hihetetlen lenne, hogy valaki oly „történel­met" merne tanítani egy művelt, szép tudományos élettel dicsekvő állam népiskoláiban, a mely történelem épen nem történelem, hanem szándékos, sötétlelkű elferdítése némely eseménynek, sőt merő koholmányok halmaza minden lapja, a mi nem a pápaság javát szolgálta. Nem czélom e csinos tankönyvet ismertetni, mert annyi türelmem, nem hiszem, hogy lenne, hogy minden egyes dolgát, mondását, hogy egész tanítását megfelelő világításba helyezzem; hanem felmutatok egy kicsi részecskét, mely minket, prot. keresztyéneket közelebbről érdekel. Szól ez a kis „történeti" részlet Kálvin Jánosról, ekképen: „Schweitz másik részében Kálvin János terjeszté az eretnekséget. Kiűzetvén Párisból, hol Luther tanát ter­jeszteni kezdé, Genfbe jött, s itt rövid idő alatt oly hata­lomra tett szert, hogy csaknem korlátlanul uralkodott. Hatalmát az új tanok terjesztésére használta fel, s a ki neki ellentmondott, börtönnel, száműzetéssel, vagy halállal bűnhődött. Szervét Mihályt sok másokkal együtt Holvet. coií II. 2. $ csak azért kivégeztette, inert írásait gáncsolni merte stb. Ily türelmesek velünk szemben a protestánsok." Hát ez már egyenesen felháborított. Ennyi szemér­metlenség a (történeti) hazugságokban előttem felfog­hatatlan volt. A pápizmus meri vádolni Kálvin Jánost azzal, hogy börtönnel, száműzetéssel, halállal büntetett minden ellen­mondót, ki ellene mert szólni vagy tenni!! A római katholiczizmus mert bárkit is erőszakoskodásáért a történelem elé állítani!! Ez hallatlan. Hogy mennyire pirulhatott az az író, a ki leírta tankönyvének összeállí­tásakor e szavakat: börtön, halál, száműzetés, máglya, erőszakoskodás, türelmetlenség! azt csak ő tudná meg­mondani, meg a jó Isten, a ki elvégre igazságot fog egyszer tenni. Hát az a pápizmus meri Kálvint a történelem elé állítani, a miért a szentháromságot káromló és tagadó, s minden keresztyén igazságnak ellentmondó Szervét Mihályt megégettette, a mely pápizmus annyi ezernyi ezer szentháromság egy Istent valló keresztyént üldözött, gyilkolt, égetett meg, száműzött hazájából, tett nemzedé-4 késtől nyomorulttá; a mely nem riadt vissza a múltban, s- nem riadna el a jelenben sem semmiféle erőszakos eszköztől, csak czélját szolgálja vele; a mely pápizmus a XII. században a Lollardokat, a Waldenseket karóba húzatta, élve eltemettette; az inkviziczióval százezreket vetett máglyára vagy örök börtönre; a mely megkondí­totta a Bertalan-éji vészharangot, szervezte a lőporos összeesküvést, mely értelmi szerzője volt a dragonád hadjáratnak, a harminézéves háborúnak, hazánk kétszáz éves kimondhatatlan szenvedéseinek; a mely pápizmus ad maiorem Dei glóriám egész népet irtott ki térítési dühében papjai és hóhérai által; a mely szövetkezett a múltban, szövetkezik a jelenben az abszolutizmussal és azon osztályokkal, kik mindenüket az abszolút hatalomtól, s a valamennyinél konokabb abszolutizmusra alapított pápaságtól várják!! Az a római katholiczizmus meri az evangéliomi keresztyénsóget türelmetlenséggel vádolni, a mely a tridenti zsinat végén uni sono kiáltotta püspökei által: Anathema cunetis hereticis! a mely nem tud mást, csak átkozni és átkozódni, a mely még akkor is, mikor a tisztább vallásra áhítozó emberiség kenyeret, éltető lelket kórt, kígyót adott nekik, keserű gyűlöletet, üdözést, irtó háborút. Kálvin szigorúságával az erkölcsiség és vallásosság póldányképévé, a Krisztus lelkétől valóban áthatott gyülekezetté tette Genfet, s ez előtt szemet hunyva, ezt elhallgatva, az a pápizmus mer a történelemre hivat­kozni, a melynek pápái iszonyatos kópét és meg nem szűnő sorát mutatták fel a kéjelgŐ, vérszomjas, minden emberi érzésből kivetkezett embereknek. Mentől maga­sabban áll a r. kath. történelemben valamely pápa, annál inkább teljes erőszakoságpkkal. Egy VII. Gergely Isten .nevében fejedelmeket ingerelt, egymásra, hűbére­sekor felmentett a hűségeskü alól ég lázadásra ösztön-

Next

/
Thumbnails
Contents