Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1906 (49. évfolyam, 1-53. szám)

1906-09-30 / 40. szám

zött, királyokat kiátkozott, alattvalóikat rájuk uszította, polgárháborúkat szított, orgyilkosokat bérelt, hazugság és fenyegetés által megfélemlített mindenkit. S mit szóljunk VI. Inczéhez, határtalan gőgjóhez, mérhetetlen kapzsiságához s összes eredményeihez ? Á Leókról, Sándorokról, Jánosokról jobb lesz hallgatni. A középkori pápaság főjellemvonása a méreg és orgyilok, mely ha nem tud semmire sem menni, a tehetetlen harag undorító kitörésekben nyilvánul. „Térden állva kérjük a mindenhatót, hogy a gonosz bajor Lajos császárt földre sújtva, ellenségei kezébe juttassa. Átkozott legyen jövése, menése, Isten verje meg vaksággal, Őrültséggel, az ég szórja rá villámait, a föld nyelje el őt, gyermekei essenek ellenségei kezébe, s tulajdon szemei előtt vonassanak kínpadra." így szitkozódik az a XXII. János pápa, a ki maga is „eretnekség"-be esett. Hát vájjon a tudományok ós művészetek meczenása, X. Leó, a kiről a történelem most már teljesen fellebbentette a fátyolt, s a világ ítélőszéke előtt áll a szibarita életű kéjencz, a vérengző, a lelketlen zsaroló, a vallástalan kufár, a ki saját monopoliumának tulajdonította a mennyei boldogságot, s azt kicsapongásai és fényűzése által kiürült pénztárának megtöltésére pénzért árulta!! Ez a pápa, mondhatni, kortársa volt Kálvin Jánosnak ! Es íme, az ilyenekkel dicsekedő római katholiczizmus mer bármit is szólni Kálvin ellen, a ki tiszta erkölcsi életében találta meg legerősebb fegyverét. Ha tehát azt látjuk, hogy a pápák keresztes háborút hirdettek egymás ellen ós ugyanazon időben egyik is, másik is a teljes bűnbocsánattal s örök üdvösséggel kecsegtette azokat, kik a vetélytárs ellen fegyvert fogtak ; ha az elbizakodott hierarchiának csillapíthatatlan kincsvágya világgá bocsátotta a Tetzeleket, azokkal az ismeretes czédulákkal, hogy a bűnbocsánat alakjában nyújtott szabad vétkezés árával duzzadva térjenek vissza Rómába; ha tudjuk, hogy az apostoli kanczellária a bűnök árjegyzékének összeállításával monopolizálta a mennyei boldogságot az elvetemült gazdag számára; ha ezek mellé odaállítjuk a Marosiákat ós Theodorákat minden ő vérfertőző bujaságaikkal, s a csalódhatatlan pápát a Syllabussal: hogy eltörpül e mellett Szervét máglyája! Mily pislogó fény másfélezer év kárhozati tüze mellett! Mennyire más hang a „ türelmetlenség8

eme hangja : „azért nem utáljuk meg a régi görög és deák atyáknak magyarázásokat, meg sem vetjük az ő disputácziójukat, de elállunk tőlük, becsületüket meghagyván, midőn észrevesszük, hogy a szentírástól különböző vagy ezzel ellenkező dolgot tanítanak", a püspöki tanácskozmányok átkainál, mely átkok a szeretet Istenének nevében mondattak ki! Az egyházi főhatóság kegyes engedélyével kiadott róm. katholikus egyháztörténet hű tükre annak, hogyan lehet, hogyan szabad büntetlenül tanítani minden keresztyén érzéssel és igazsággal ellenkező dolgokat. Az eretnekségről nem szólok, ezzel tisztába van minden okos ember. Nagy Ferencz. TÁRCZA. Szeptemberben. Megint csak ősz lesz nemsokára. Leszáll a dér a sok virágra, Fogy a szín, illat szaporán. Búcsúzik a levél az ágtól — S az ág, mint jó anya fiától: „Ne még, ne hagyj itt oly korán!" ' * -ti?' 0'T.n "•• '•> i ' 11> • • S e nagy, búsongó elmúlásban Mégis mi édes újulás van, Valami szent, megnyugtató. Koporsóban mosolyg az élet! így rendelé az égi végzet, A bölcs, a jó Mindenható. A fecske, gólya költözőben Köszönti fészkét elmenőben : „Tavasszal újra megjövök." — E nagy, búsongó változásban Nincsen halál, csak változás van! S mi benne él, a lét örök! Én Istenem, jó vagy te hozzánk, Kezed letörli könnyes orczánk, Szerelmed áldó napsugár. Lehajlasz esdeklő szavunkra, Virágot hintegetsz utunkra És elfeledjük: ránk mi vár? . • - • ... , r,ji

>í»v t*é ÍjwfovÍHs.v;« „i^ói* Kétségeinket messze űzöd, Szívünket hittel összefűzöd S tanítgatod szelídeden: Ne fájjon úgy majd az az óra, Ha el kell mennünk nyugovóra . . . — A sírban is tavasz legyen. Baja Mihály. . k b .1 km í-.'tf); i .lifi ,,' il < 5 i • ''A • Keeskeméti Zsigmond polgárdii prédikátor báró Ráday Gedeonhoz 1786-ból. * í ;r;>..t 'M; r-j «•{,>•<!, jjjft , Nagy Méltóságú Báró Kegyes Patrónus Uram! Ha egészszen nem tudom is, gondolom, hogy Nagyságodnak, a fő Tisztelendő Superintendens választatása dolgába sokan alkalmatlankodnak, a kik között engemet .>.."',>' > - v-\; ., :,-•>•' * ÜWÍf&trft*.. ví* ÍO/'-i leVlfo'O * Torkos Jakab, Dunántúl 15-dik püspökének halála után „Méltóságos Rádai Gedeon snperintendentziális Fö Curator Ur, az ujj superintendens tételéről gondoskodott, és hogy ezen hivatalra annál tökélletessebb férfi választathassák, 's a voksolás is meg ne szoríttassák: arra határoztatott a dolog, hogy senki se eandidáltassék a Püspöki hivatalra, hanem az egész Papi rendből, a kinek ki tetszik azt válaszsza." (Tóth Ferencz: Túladunai ref. püspökök élete. 192 1.). így választatott meg Dunántúl 16-dik püspökévé a szavazatok többségével Halász József. Született 1736-ban Fülöpszálláson ; tanult itt, Nagykőrösön és a debreczeni kollégiumban; három évig szoboszlai rector volt. Harmadfél évi genfi tartózkodás