Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1906 (49. évfolyam, 1-53. szám)

1906-09-09 / 37. szám

két konfirmácziói káté közül egyiket sem találta a ma használatban levőknél jobbaknak, bár kellő ügyszeretetet és utánnézést tanúsított különösen az egyik pályamunka. S mivel ilyen konfirmácziói káté készítését egyházkerületünk vette kezébe, e pályakérdés újra kitűzését mellőztük. Új pályatételül elfogadta közgyűlésünk a Választmány javaslatát, mely szerint két tétel tüzetett ki. És pedig: írja le a lelkész, hogy mit tett egyházában a hitélet külső, avagy belső előbbvitele érdekében, vagy valamely jelentkező baj megszüntetése végett, jutalma 50 kor.; aztán: Bibliamgyarázat Máté V:l —17. versek felett, jutalma 50 korona. Ezután az előadói vélemény és javaslat következett, a Kálvin-szövetségbe belépés ügyében. Nem sokat kellett ajánlgatni, mindnyájan éreztük szükséges és hasznos voltát azon czéloknak és eszközöknek, melyeket nevezett szövetség alapszabályában meghatározott, különösen összemérve a mi ker. társadalmi életünket műveltebb külföldi hittestvéreink élettevékenységével, az egyénre és egyetemesre ható áldásokkal, s így egyhangú lelkesedéssel végeztük a tagul belépést és ajánljuk másoknak is. Nem volt ily egyhangú vélemény a parókhiális könyvtárak ügyére vonatkozólag. Nem mintha nem kellene ilyen is, hanem főként, mert a konvent egyszerűen elrendelte a 10 koronák befizetését. Hol van megállapítva azon joga a konventnek, kérdezték többen, hogy az egyházakra egyszerűen bizonyos adófizetést rendel? ... Se kérd, se hall, csak elrendeli, holott p. o. a mi kerületünk sem nyilatkozott e kérdésben, illetve be se várták a nyilatkozatát. Ezt a kérdést, mint sérelmet, áttették a legközelebbi egyházmegyei közgyűlésre. Aztán — hogy ezt se hallgassuk el — mindig ólálkodik bizonyos suttogó gyanú, a parókhális könyvtárak részére már készen levő s másként nem érvényesülhető művek érdekében . . . Ezt igyekezett eloszlatni esperesünk, mint egyházkerületünk parókhiális könyvtárbizottságának elnöke, emlékeztetve az elnöki megnyitó vonatkozó passzusára, hogy ime magunk-magunk ellen, puszta gyanúval stb. . . . Azonban a megnyugtatás nem egészen sikerült. Majd az egyes körök némely indítványai olvastattak és pedig első sorban bizonyos egyöntetű fegyelmi szabályrendelet készítése az egyes egyházakban felmerülő oly részletek érdekében, mely részletre vonatkozólag, egyházi törvényünk fegyelmi szakaszában nincs körülírás, lilénk vita támadt e téma körül, de befejezetlen vita, a miért is egyelőre levétetett a napirendről. Úgyszintén hangos tárgyalásban volt része egy másik köri indítványnak: a folyvást kísértő Szent István-napi egyetemes ünnepség erőszakolása ügyében. A dolog úgy áll, hogy daczára a kir. Kúria döntvényének ez ügyben (3882—.1904. B. sz.), még most is hirdetik és doboltatják előre sok községben, hogy senki ne merjen semmiféle mezei munkát végezni, mert ez országos ünnep és minden munka szünetel s nemcsak pénzre büntetik a dolgozni merőt, hanem be is zárják ! íme, hogy kevés vizet zavarunk a vármegyei közgyűléseken, holott a főispántól elkezdve csaknem egész vármegyei tisztikarunk vastagnyakú keresztvíz szerint és kálvinista jegyzők, kálvinista birók futkosnak a veresbetűs napok után !! . . . holott az egyesegyedíili ker. ünnep : a vasárnap, nemcsak a hét napjai közt, hanem megbecsülés dolgában is, bizony-bizony utolsó helye kerül II E körül forgott élénk vita, a mely végre is az egyházmegyei közgyűlés elé utaltatott, hogy mint nyomósabb testület, tegyen valamit ez ügyben. E fontos dolgok és élénk tárgyalások elég időt vettek igénybe, holott nagyfigyelmű és nagybuzgalmu esperesünk még több fontos tárgyra hívta fel az érdeklődést, igy a reménytkeltő hárommilliós dotáczió felhasználásának sorrendjére; hanem hát — bár a lélek kész, de az éhes test erőtelen lévén — délutáni 2 óra felé abbamaradt a tárgyalás ... a remélt jövő gyűlésig ós gyűlésen. Általában nagyon hasznosak volnának az ilyen gyűlésezések és szükségesek is, főként ha komoly és fegyelmezett értelemmel, közérdekű, szeretetteljes türelemmel tárgyalunk. A mi gyűlésünk elég tanulságos volt, s a fehérasztalnál is szinte folytatását élveztük a magasabb jelentőségű elvi dikczióknak, az összetartást és ker. szocziális munkásságot emlegetvén. Andrássy Kálmán. KÜLFÖLD. Külföldi szemle. Bajorországban a vallás- ós közoktatásügyi tárcza tárgyalása alkalmával súlyos panaszok merültek föl a bajor protestánsok válságos egyházi helyzete s főleg a lelkészek javadalmazásának hiánya miatt, a minek eredménye nem lehet más, mint a vallásos egyházi és erkölcsi élet lazulása az egyházban, a családban és a társadalomban. A lelkészi javadalom törzsalapja 2000, legmagasabb fizetési fokozata 3440 s korpótléka egyenként 180 kor., a mi mindenesetre csekély a prot. Németországban. (Nálunk az is elég volna!) Ennek a helyzetnek tulajdonítandó az a körülmény, hogy a theol. studium is apadóban van Bajorországban. A közoktatásügyi miniszter egyes képviselők feljaj dúlás ára azzal válaszolt, hogy nem állami, hanem egyháztársadalmi úton kell segíteni a bajokon. A prot. lelkészekkel szemben az állam csak „fakultatív" viszonyban lehet. Mint olvasom, a kötelező egyházi adó már is útban van. A képviselők köziil többen szólottak a lelkészi javadalmazásnak államsegéllyel való emelése mellett. A mire némely körökben nálunk is törekszenek: egy külön prot. papi előadói állásnak a közoktatásügyi kormánynál való létesítésére, azt az állást Bajorországban — úgy látszik, nem sok elismeréssel — Preger főegyházi tanácsos tölti be. Németország összes tartományegyházaiból a luth. O-ottesJcasten (Funcke alkotása) czéljaira az elmúlt évben mindössze 117,455 márka folyt be, ós pedig Bajorországból 74