Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1906 (49. évfolyam, 1-53. szám)

1906-09-09 / 37. szám

17,742, Braunsveigból 869, Elszász-Lotharingiából 11,586, Hamburgból 10,461, Hannoverából 15,990 + 2969, Lauenburgból 578, a lippei luth. segélyegylettől 446, Mecklenburgból 10,951, FelsŐ-Hassziából 668, Oldenburgból 462, Reussből 1610, Szászországból 31,712, Slesvig-Holsteinból 6321, Thüringiából 1815 és WtirttembergbŐl 3275 márka, mely összegekből mémet diasporális egyházközségek felsegélyezésére fordított 21,011, szabad német ev. egyházakra 14,459, Ausztria-Magyarországra (a hol nagy obbára tót ajkú ifjakat is segélyez) 38,284, a többi európai országok luth. egyházközségeire 10,184, az Európán kivül fekvő országokra 11,293, a papok és tanítók kiképzésére 5304, s egyéb czélokra és közigazgatási költségekre 18,975 márkát. Ismeretes, hogy ez a különben szűkebb felekezeti irányban, de azért igen áldásosán működő német evang. segélyegylet bizonyos tekintetben konkurrense a szabadelvűbb irányú általános prot. német Gusztáv Adolf-egyesületnek, sőt volt idő, a midőn bizonyos animózitással is viseltetett vele szemben. Mi a magunk részéről ennek a segélyegyletnek a Gusztáv Adolf-egyesületbe való beolvadását óhajtanok, mert egyházi téren is, s itt különösen, igaznak és valónak bizonyul az, hogy az egyesülésben van az erő. Hooesbroech gróf, a protestánssá lett lelkes és agilis exjezsuita, több önálló művében, röpirataiban és a sajtóban gyakrabban villogtatja a protestáns polemika fegyvereit. Az ultramontánizmust és annak aknamunkáját nálánál jobban senki sem ismeri. Több ízben le is álczázta annak felette veszélyes önző politikai czéljait. Tizenhárom év óta vitatja irataiban és magvas szónoklataiban a vallási katholiczizmus és a világi politikai klerikális ultramontánizmus közötti elvi különbséget, s keresi a Rómaellenes keresztyén egyházak és egyházi árnyalatok között az érintkezési pontokat. Híve a lelkiismereti szabadságnak, erős ostorozója a klerikálizmus összes nemeinek, de azért végezéljában a békét és nem a küzdelmet, nem a ker. vallásfelekezetek közötti viszálykodást keresi és munkálja. E nemben egyik legjobb újabb műve „Moderner Staat und römische Kirche" czím alatt ismeretes. Hogy az ultramontán sajtó őt minduntalan támadja, sőt olykor erősen inzultálja, azon épen nem csodálkozunk, ha tekintetbe vesszük azt a körülményt, hogy az ultramontánizmus kifelé vallásnak és felekezetnek mutatja be magát. Egyházpolitikai rendszere és tendencziája lépten-nyomon összezavarja a vallást a politikával, az evangóliomot a pápai uralommal s a hazafiságot (nálunk is a néppártban) Róma érdekeivel. A német ev. nőegylet ez évi nagygyűlését a mult hónapban Nürnberg városában tartotta. Az ünnepi szónoklatot Scholler, a német általános belmissziói egyesület lelkésze tartotta, ki János 20:14—18. v. alapján meggyőzően fejtegette a nőegylet áldásos munkásságát az egyént és társadalmat megtartó és fejlesztő evang. keresztyénség szolgálatában. A közgyűlésnek egyik legfontosabb határozata az volt, hogy állandó bizottságot nevezett ki az erkölcsi állapotoknak komoly és alapvető tanulmányozására s az erkölcstelen beszédek és képek szennyének gyökeres kiirtására az egyénből és a közéletből. Behatóan foglalkozott továbbá a közgyűlés az elesett vagy fogságba került nők lelki gondozásával, a mit első sorban a keresztyén nők kötelességének deklarált. Figyelmet fordított a női munkás-ügy tanulmányozására és bajainak lehető enyhítésére vagy eloszlatására is. Mi több, a ker. iparmozgalom ápolása és fejlesztése sem kerülte el figyelmét. Zártkörű üléseiben a felsőbb leányiskolák reformjaival s az ev. népiskolák szervezésével és fejlesztésével foglalkozott. íme a német ev. nők egyháztársadalmi munkássága az evangéliom szolgálatában. A mi nőegyleteink tanulhatnának tőlük buzgóságot és áldozatkészséget. Az anglikán egyháznak két eminens veszélye a túlhajtott ritualizmus s a pápás rendi mozgalom térfoglalása. Aritualizmus komoly és eminens veszedelmének alapos tanulmányozása czéljából a kormány egy állandó bizottságot nevezett ki, a melynek jelentéséből a ritualizmus óriási térfoglalása tűnik ki. Igen sok templomban, úgy halljuk, a kommuniónál túlságos nagy számmal szerepelnek a lélek- és életnélküli imák ós szertartások, a mise szolgálata s a megszentelt ostya imádása. Az úrvacsorai ünnepélyeken egyedül fungál a pap, s a hívek segítségül hívják Máriát és a szenteket, s imádják a képeket és a kereszteket stb. S miután többen a püspökök között is a ritualistákhoz tartoznak, azért a kormánynak velők szemben a ritualizmus kiküszöbölése tekintetében igen nehéz a helyzete. Mi több, az alsóházban többen az állam és az egyház teljes elválasztásával is fenyegetőztek. A mi pedig a kolostorok szaporodását illeti, úgy statisztikailag beigazult, hogy 1850-ben Angliában csak 11 s 1904-ben már 305 kolostor volt, s a rendeknek Francziaországból való kiűzetése óta azok száma még emelkedett. S az alsóház mégis elutasította egyik képviselőnek azt az indítványát, a mely szerint a rendek megtelepedésének ügye nagyobb mértékben volna megfigyelendő és hathatósabban megrendszabályozandó. A berlini tudományegyetem jövő tanévi rektorának : Kaftan Gyulát, az ismert nevű dogmatikai tanárt és írót választották. O az egyetem 97-ik rektora s a 14-ik theologus, ki ezt a díszes tisztséget az egyetem fennállása óta betöltötte. Kaftan elődjei a theologosuk közül voltak: Schleiermacher 1816., Marheinecke 1817/18., és 1831/32., Strauss 1833/34., Twesten 1850/51., és 1860/61., Borner 1864/65., Dillmann 1874/76., Kleinert 1885/86., Pfleiderer 1894/95. és Harnack, az illusztris dogmatörténetíró az 1900/1901. tanévben. Marburgban első ízben lesz ez idén theologiai szűnnapi tanfolyam. Október havában nyílik meg. Azon Herrmann, a nagyhírű rendszeres theologus és ethikai író „A jelenkori dogmatika feladatáról példákkal illusztrálva", Jülicher „Ujabb szempontok az evang. történetek hagyományainak kritikájában" (Wrede, Wellhausen és Harnack műveire való utalással) és Weiss „Az újszövetségi krisztologia keletkezése az újabb vallástörténeti kutatás fényénél tekintve" czím alatt tart előadást. A szűnnapi