Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1906 (49. évfolyam, 1-53. szám)

1906-08-26 / 35. szám

BELFÖLD. A vértesaljai egyházmegye egyházi értekezlete és közgyűlésé. Az idén szokatlanul korán, augusztus hó közepén tartottuk meg egyházi értekezletünket s közgyűlésünket. S részben ez is oka volt annak, hogy mindkét összejövetelünkről oly sokan elmaradtak. El is határozta az értekezlet javaslatára egyházmegyei közgyűlésünk, hogy megkéri az egyházkerületet: tartsa fenn továbbra is azon régebben hozott s érvényen kivül máig sem helyezett határozatát, mely szerint a kerületi közgyűlések rendszerint október hó második felében tartassanak. Ha e czélszerűnek bizonyult szokás újból életbelép, akkor egyházmegyénk is abba a kedvező helyzetbe jut, hogy megint szeptember első hetében ülésezhetik, a mikor már a gyűlést alkotó tagok a gazdasági munkától menten, inkább részt vehetnek gyűléseinken s inkább megjelenhetnék azon egyházmegyei gondnokunk is, a kihez, épen az augusztusi, rá nézve is alkalmatlan időben való gyűléstartás miatt pár éve már, hogy nem lehetett szerencsénk. Egyházmegyei egyházi értekezletünk aug. 14-én, közgyűlésünk másnap, 15-én folyt le, mindkettő Kápolnásnyéken, hova pár esztendei bolyongás után újból visszatértünk, mint régi szerelmünkhöz. Az értekezlet délelőtt 10 órakor a templomban énekléssel kezdődött s fél két óra tájban ért véget. Yasady Balogh Lajos gyúrói lelkésztársunk mondott rövid fohászt, mely után Koncz Imre esperes egyházi és Sárközy Aurél világi elnökünk nyitotta meg az értekezletet. Tárgysorozaton kivül első helyen egy, bár egyházmegyénkre nézve nem kis jelentőségű, mindazáltal az egyházépítő munkásságra hivatott egyházi értekezlet keretébe csak nehezen beilleszthető ügy került élénk, majdnem szenvedélyes megbeszélésre. Egyházmegyénk két régi, érdemes világi tanácsbirája ugyanis a Fehérmegyében közelebb lefolyt alispán-választásból kifolyólag némi neheztelést érezvén érdemekben megőszült, de politikai magatartásában is szilárd elvhűségű esperesünk iránt: ezen, bár nyiltan ki nem fejezett, de mindnyájunk előtt nyilvánvaló ok miatt vil. tanácsbirói állásukról lemondottak. E kényes ügy feszegetése már-már ingerültséget támasztott az értekezleten, míg végre sikerült megtalálni a megoldásnak egy olyan módját, mely valószínűleg alkalmas lesz a félreértések megszüntetésére s arra, hogy a lemondásukat bejelentett két világi tanácsbiránk továbbra, is felajánlja szolgálatát egyházmegyénk javára. A hosszasan elhúzódott vita után következett csak Lévay Lajos titkár jelentése, mely beszámolt röviden a fiók-körök munkásságáról, melyek a lefolyt évben is pontosan megtartották szokott értekezletüket. Majd Forgács Endre sárbogárdi lelkésztársunk, a vértesaljai traktus poétája, terelte emelkedett, valóságos ünnepi hangulatba a lelkeket „Bocskay emlékezete" czímű remek költeményének hévteljes, nagy hatású előadásával, mely annyira elragadta az értekezletet, hogy azonnal elhatározta a kitűnő költeménynek az egyházmegyei jegyzőkönyv függeléke gyanánt leendő kinyomatását, azonkívül külön lenyomatban is közrebocsátását és a gyülekezetek közt leendő szétosztását. Ezenkívül még egy felolvasásban is megemlékezett az értekezlet a bécsi béke háromszázados évfordulójáról, melyet Hörömpö Ferencz, abai helyettes-lelkész tartott az értekezlet befejezése előtt (véletlen körülmény miatt akadályozva lévén a korábbi megjelenésben). Fiatalos tűzzel, lendületes szavakban szólt a régi nagy idők nagy emberéről: Bocskay Istvánról, keményen ostorozva a lelkiismereti s polgári szabadság ellenségeit s a hálátlan utókort, mely el tud felejtkezni a halhatatlan emlékű szabadsághős érdemeiről. A kegyelet adójának lerovása után Lévay Lajos tartott szabad előadást „A Kálvin-szövetség és a szocziálizmus" czímen. Ismertette e szövetségnek nagyon is aktuális czélját s ezzel kapcsolatban felhívta a figyelmet egyrészt a kor égető kérdésére, a szocziálizmusra, másrészt, a szocziális téren való buzgó munkálkodásra. — Többen szólottak hozzá a felvetett kérdéshez; az egyik fölöslegesnek, a másik szükségesnek tartván a Kálvinszövetséget. Végül azonban egyhangúlag elfogadta úgy az értekezlet, mint a másnapi közgyűlés az előadó határozati javaslatát, mely szerint egyházmegyénk „örömmel üdvözli a szövetség megalakulását s felhívja a lelkészeket és híveket a szövetségbe leendő belépésre; egyszersmind a lelkészek figyelmébe ajánlja a szocziális kerdéseknek úgy elméleti, mint gyakorlati tanulmányozását, nemkülönben a szocziális irányú tevékenységet, mind az egyházi, mind a társadalmi téren, de mindenkor az evangéliom szellemében, a ker. szeretet és igazságosság lelke által vezéreltetve". Következett a stóla-rendezésnek a tavalyi értekezlet által felszínre vetett kérdése. Az összegyűjtött adatok alapján az értekezlet megállapította s a másnapi közgyűlés elé azt a javaslatot terjesztette, hogy egyházmegyénkben a palást-díjak következőleg szabályoztassanak: a keresztelés stólája legyen egy korona; az egyházkelésé szabad tetszés szerint. Az esketés díja legyen a vőlegény részéről két korona, a mennyasszony részéről egy korona, összesen három korona. Temetési stólák : házi imáért — a temetőben rövid fohásszal — négy korona, rövid gyászbeszéd s imáért 6 korona, halotti prédikáczióért tíz korona, külön síri beszéd vagy imáért két korona. A vidékiek vagy más felekezetűek stólája minden funkcziónál kétszeres. E szabályzat azonban az ez idő szerint szolgáló lelkészek stólájára nem vonatkozik s csak fokozatosan, a lelkészváltozás alkalmával lép életbe. Volt szó a stóla-megváltásról, valamint arról is, hogy minden halott temetését a lelkész végezze. E felvetett eszmék a fiókköri értekezletekhez tétettek át. A Kálvineum épület-tervezete került ezután beható tárgyalás alá. Sokan, élükön az esperes úrral, ragaszkodtak most is ahhoz a vértesaljai indítványhoz, hogy