Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1906 (49. évfolyam, 1-53. szám)
1906-08-26 / 35. szám
sokkal nagyobb szabású s kizárólag az egyetemes egyház által felállítandó épület legyen a Kálvineum. Belátva azonban, hogy anyaszentegyházunk jelen nehéz anyagi helyzetében be kell érnünk a konvent és zsinat által elfogadott ismeretes tervezettel, értekezletünk s közgyűlésünk is magáévá tette azt s az ahhoz leendő hozzájárulásra kéri fel az egyházkerületet. A díjlevelekben foglalt naturáléknak az új pénz• és mértékrendszer szerint való átváltoztatása, melyet a fiók-értekezletek pártolólag terjesztettek a központ elé, ' ennek értekezlete által a napirendről levétetett, holott már 1876-ban elrendelte volt azt az egyházmegye közrgyűlése; sokan azonban a quieta non movere jelszavát ihangoztatva, nem kívántak belemenni e nehéznek tetsző x ^eladat megoldásába most sem. Ép így mellőzés volt a sorsa a bicskei kör azon indí tváuayának is, a mely a diakonissza-ügyre vonatkozott Ugyané körnek a vallástani kézikönyvek szerkesztését ^et'ö javaslata a fiókkörökhöz tétetett át. Egy harniadi ^ javaslata azonban, hogy a nagyon elharapózott segélykéi könyöradomány-gyűjtések megszoríttassanak vagy legalább szabályoztassanak, — a kerületi közgyűlés fi gye ^^e ajánltatott. Az idő előhaladván, alulírtnak felolvasása: A szórványok vallásos gondozásáról", más alkalomra lialasztatott; s értekezlet, mintegy negyedfél órai érdekes eszmecs^ ^ wtán, Fehér Gyula verebi lelkésztársunk záróimájá\ ^ f e j©&ődött be. Lévay Lajos. A felső-baran re f - egyházmegye kc>zgc Yűlése. A felső-baranyai n rf. egyházmegye f. hó 15—16-án "tartotta közgyűlését Sikk >son, Dányi Gábor esperes és Benkö Gyula hivatalában legidősebb tanácsbiró, mint gondnokhely etfcs elnöklete alatt. Az egyházmegye szeretve tisztelt gondnokát, Ádám András urat ugyanis, mély sajnálatunkra, betegs* ige gátolta abban, hogy az 'áltála meghirdetett gyűlést vezesse, bár levelében igérte, >hogy ha jobban leend, ok vetlenül eljövend. Mély és i legőszintébb részvét érzetév el fogadta a közgyűlés e j jelentést, melynek a megdöbbenéssel párosult szomorú: ság adott helyet, a midőn le vele végén arra kéri fel esperes urat, hogy lemondását a közgyűlésnek jelentse 1 be. A betegség által sújtott szer etett gondnokunk ugyanis talán sötétebbnek látja helyzeti % mint — szeretjük hinni s mindnyájan reméljük — a milyen valóban. „Úgy látom — ilyformán végzi levelét, — ho^y már alig folyhatok be abba a tervembe, hogy az állam segítségében én részesíthessem az arra annyira rászorult szegény baranyai egyházakat." A közgyűlés azonban vigasztalóbb reményeket táplál, minélfogva egyhangúlag úgy határozott, hogy a lemondást nem fogadja el, hanem szeretett gondnoka gyógyításáért buzgón imádkozva s azt Isten kegyelmétől várva és remélve is, ét arra kéri, hogy bölcseségét, szeretetét velünk továbbra is éreztesse, mint eddig, úgy továbbra is mindnyájunk hálás megelégedésére vezérelhessen és vezéreljen bennünket.' A gyűlés közérdekű s jelentősebb tárgyai — melyek egy teljes napot vettek igénybe (másnap délelőttjét a Mrósági ügyek foglalták el) — a következők: Az esperesi jelentós előre kinyomatván, felolvasottnak vétetetett. Egyes pontjaira hozott határozatok közül felemlítendő, hogy gondnok úr összes zsinati napidíjait az egyházmegyének ajánlotta fel, 225 kor. összegben s azt esperes úrnak át is adta. Az egyházmegye ez összeget a kecskeméti főgimnáziumnál levő régi stipendium-alapítvány tőkéjének gyarapítására fordítani rendelte, hálás köszönettel örökítendő széplelkű gondnokának nemes cselekedetét. Ugyané jelentés kapcsán örökítette meg a közgyűlés dunamelléki egyházkerületünk közelebb elhunyt nagyjainak : Szász Károly püspöknek és Filó Lajos volt főjegyzőnek emlékét. Abból az alkalomból, hogy egy özvegy lelkészné kongrua-illetményét, magánhitelezők panaszára, a vall. és közokt. minisztérium 1903. évi 81386. sz. rendeletére a királyi biróság végrehajtó útján lefoglaltatta, az egyházmegye felterjesztést intéz a kerületi közgyűléshez, hogy az kérné fel a minisztériumot annak kieszközlésére, hogy említett rendelet a királyi bíróságokkal, miheztartás végett közöltessék. A Bocskay-alapra 50 anya- és leánygyülekezetben 184 kor. 74 fill. gyűlt, mit a gyűlés tudomásul vett. Azt, hogy 8 gyülekezetből az jelentetett, hogy semmi sem gyűlt, holott azokban lelkész vagy tanító is volt, kiktől ez a szent czél, már csak mint vezetőktől is, várhatott volna valamit: kedvetlen érzéssel, — ellenben már azt, hogy 16 egyház a gyűjtés eredményéről még csak jelentést sem tett, helyetelenítő rosszalással vette tudomásul s kimondta, hogy jövőre az ilyenek névszerinti kimutatását kívánja, hogy velők mint kötelességmulasztókkal szemben eljárást indíthasson. Elénk érdeklődést keltett a páprádi lelkészség alapítványának ügye. Páprádon a hatvanas évek elején, az úrbéri egyesség kötése alkalmával, a vallásalapítványi uradalom a lelkésznek 37 hold földet s egy szép belsőséget, a „szentegyháznak" 6 holdat ajándékozott, örök időkre, más czélra nem fordítható örökalapítványul. Úgyde Páprád községben, melynek létszáma 200-on alól van, lelkész nem volt. Az alapító pedig kikötötte világos szavakkal, hogy ez alapítvány a község bárminemű beavatkozása nélkül kezeltessék s fordíttassék czéljára. Érdemes ennek történetét elmondani. Az úrbéri rendezés alkalmával Vajszlón időző alapítványi meghatalmazottaknak megtetszett az ottani szelídlelkű, szerény káplán, s megdöbbenve hallották, hogy a 15 éves káplán, minden jósága mellett azért nem kapott állást, mert nem akadt gyülekezet, a melyik megválassza. Az ő kedvéért keletkezett a szép alapítvány, világosan kiköttetvén, hogy az egyház papja Horváth József vajszlói káplán legyen.
