Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1906 (49. évfolyam, 1-53. szám)

1906-08-12 / 33. szám

ben való gyűlésezés az egyházaknak mind lelkészi, mind tanítói, mind világi képviselőire felette hátrányos: az értekezlet felkérendőnek tartja az egyházmegye útján a kerületi közgyűlést, azon régebben hozott s érvényen kívül mindeddig nem helyezett kerületi határozatnak további fentartására, mely szerint a kerületi közgyűlések rendszerint október hó második felében tartassanak. Egyébként az egyházi értekezleten való megjelenés minden lelkészre nézve kötelező lévén, felhívattak a tagok, hogy netaláni elmaradásukat jövőre előlegesen, illetőleg hirteleni akadályoztatásukat utólagosan igazolni el ne mulasszák. Az egyházmegyei értekezlet és közgyűlés az idén szokatlanul korán, aug. 14. és 15-én fog Kápolnásnyéken megtartatni. Protestáns papi kongresszus. A Magyar Szó hasábjain az utóbbi hetekben újból szóba került a protestáns papi kongresszus eszméje. Előre bocsátjuk, hogy az eszmének, mint ilyennek, a legmelegebb barátai voltunk és vagyunk. A külföldi protestáns egyházakban, részint mint papi, részint mint egyesületi kongresszusok, egészen rendszeresek az ilyenek. Ünnepnapjai ezek az illető hazai protestáns egyházaknak, s lapunk Külföld rovata rendesen ismertetni szokta azokat a nagyfontosságú, egyházi, iskolai és szocziális kérdéseket, a melyek ezeken tárgyalás alá kerülnek. Mi, magyar protestánsok, együttesen és külön-külön, híjával vagyunk az ilyen kongresszusoknak. A mi egyháztársadalmi érintkezésünk csak az egyházmegyei és a kerületi értekezletekre határolódik ; bár egész serege van az egyházmegyéknek, s vannak kerületek is, a hol még ezek az értekezletek sincsenek rendszeresítve. De ha még rendszeresítve vannak is, mily szegényes ezeknek a programmjuk, a külföldi testvéregyházakéhoz képest. Legtöbbnyire csak apró, lokális kérdések kerülnek rajtok megvitatás alá. Nagyobb, egyetemesebb kérdések felvetését csak elvétve látjuk. Akkor is az előadó elmondja véleményét, & az, a legtöbb esetben vita nélkül, „köszönettel tudomásul vétetik és jegyzőkönyvbe foglaltatik". Punktum. A helyzet e tekintetben nemcsak nem örvendetes, hanem épen kétségbeejtő. Segíteni mindenesetre kellene abajon. De vájjon az egyetemes protestáns papi kongresszuson s annak tárgyai között az anyagi kérdések tárgyalásán, az államsegélyen kezdjük-e, mint a hogy a kongresszus hívei sürgetik? Ismételten hangoztatjuk, hogy a legnagyobb örömünk telnék benne, ha a prot. papi kongresszusokat rendszeresítve látnánk. De kimondjuk azt is, hogy azokat csak szilárd alapokon állóknak s nem efemereknek, hanem rendszereseknek szeretnénk látni. Az alapokat az egyházmegyei és kerületi komoly értekezleteknek kellene megvetni hozzájok. Ezeken kellene megvitatni s megjelölni azokat a valóban fontos kérdéseket, a melyek az egyetemes kongresszusokon évről-évre megvitatandók volnának. S nagy gonddal kellene ezeket előkészíteni, hogy komoly, méltóságos, a valódi közvéleményt kifejező kongresszusok legyenek azok, ne pedig fejetlen s a fejetlenség miatt hatástalan összejövetelek. S még hozzá valamit, a mi nem lényegtelen. Ez pedig az, hogy ne csak az anyagi kérdések, ne csak a papi fizetések és korpótlékok rendezése hozza emóczióba lelkünket, a mikor az egyetemes kongresszusokat sürgetjük, hanem a belső egyházi élet nagy kérdései is. Nagyon tudjuk, hogy a magyar prot. papság legnagyobb részének anyagi helyzete igen nyomasztó, s erőnktől kitelhetőleg törekszünk is arra, hogy ezen segítsünk követeléseink komoly hangoztatásával. De másfelől azt is hangsúlyoznunk kell, hogy előttünk nemcsak a pásztorok, hanem a nyáj valláserkölcsi és anyagi érdekei is lebegnek s csak mindkét fél érdekeinek harmóniában tartása mellett vagyunk hívei a prot. papi kongresszusnak. Az olyan hang, a milyen egyik, a kongresszust sürgető czikkben ütötte meg füleinket, a mely szerint az egyházak és a nép inkább várhatnak még pár évig, mint a papok, mert ha eddig viselték és viselhették a terheket, néhány óv még nem dönti őket a porba stb. — megvalljuk, nem kedves előttünk. Pásztornak, nyájnak, szerintünk, egy az érdeke, s a nyájban a pásztorokkal szemben megrendült bizalom csak úgy állítható helyre, ha a nyáj azt látja, hogy a pásztor a saját érdekét nyájáéval elválaszthatatlanul összekapcsolja s együtt szolgálni igyekezik. — Bár megvalósulna hát az egyetemes papi kongresszus; de úgy, hogy az ne csupán papi, hanem egyházi kongresszus is legyen, a mely pásztor és nyáj valláserkölcsi és anyagi szükségletének egyforma kielégítéséről gondoskodjék! Az 1848. XX. végrehajtása módja felett ír a Sárospataki Ref. Lapok két legutóbbi számában egy zsinati képviselő. Komoly, higgadt a beszéde, helyes nyomon járó a fejtegetése, a melynek végeredménye az, hogy a 48. XX. végrehajtása tárgyában alkotandó törvény ne csak egy néhány, a kormányhoz közel álló főgondnoknak és világi embernek, s ne is a két testvér egyház közös bizottságának a hozzászólása és informácziója alapján szerkesztessék meg, hanem ebben a legnagyobb mértékben életbevágó kérdésben a zsinatok mondjanak véleményt és fejezzék ki az egyház közóhajtását. A végrehajtás azon módját, a mely a kormányleiratban jelezve van, nem helyesli; hanem szerinte oda kellene törekedni, hogy a végrehajtás tőkében való dotáczióval történjék. Gondot kellene fordítani továbbá arra, hogy a végrehajtással kapcsolatban az eddig különböző czímeken adott állami segélyek kumuláltassanak, és pedig oly módon, hogy az autonómiának ma tényleg fennforgó erős sérelmei orvosoltassanak ós az egyházi és iskolai hivatalnokok ne félig-meddig állami, hanem kizárólag egyházi, független hivalnokok maradjanak. Mi, a magunk részéről teljesen aláírjuk a zsinati képviselő úr véleményét. Szívünk mélyéből óhajtanánk is, hogy a szerint történnék meg a végrehajtás. Engedjen meg azonban a zsinati képviselő úr, de ki kell mondanunk, hogy véleménye nagyon hasonlít a post festa cantaláshoz. Mi már nem egyszer s évekkel ezelőtt elmondottuk mindazokat, a miket most ő hangoztat; de szavunk nem hatolt el, nem csak a czikkeiben többször emlegetett vezető emberekhez, de még a zsinati képviselőkhöz sem. Bizony, egyik legfőbb bajunk az, hogy nem előre, hanem csak utólag gondolkozunk, s nemcsak magunk, hanem csak néhányak által akarjuk dolgainkat intéztetni. S a mikor már megvan a baj, akkor panaszkodunk csak, — de már hiába! Pánszláv református pap Amerikában. Már van pánszláv református pap is Amerikában, a hol, ha csak üzletből is, már annyi magyarországi szemináriumban nevelkedett római és görög lcatholikus pap állt a pánszláv propaganda zászlaja alá. A pánszláv református papot Rev. K. V. Molnárnak hívják. Mint az Amerikai Magyar Reformátusok Lapja írja, Molnár ez ideig Csikágóban, a magyar református egyházak jórészét is segítő Reformed Church fönhatósága alatt működött. Molnár ivadéka ama magyar lelkészek egyikének, a kik a mult század elején a sárospataki főiskolából mentek ki Csehországba, hogy ott a református egyház fejlődését előmozdítsák. Molnár ereiben tehát magyar vér csörgedez s már csak ez oknál fogva is általános megbotránkozást szült, hogy a tótul is beszélő református magyar nép között kibontotta a pánszlávizmus zászlaját s mint a