Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1906 (49. évfolyam, 1-53. szám)

1906-08-05 / 32. szám

684'03 K gyűlt be, — hála és köszönet érette a gyűj­téssel fáradozéknak. Karácsonyi gyűjtésünk a szétküldött 2800 kérőív folytán tagjaink között 1485"02 K, míg a nem tagok, de pártfogóink között 1171*96 K, azaz összesen 2656'98 K-t eredményezett. Istenben boldogult és áldott emlékű özv. Girókuthy Ferenczné úrnő tagtársunk pedig 400 K-t hagyományozott társaságunknak. A földvásárlásra, mint vissza nem fizetendő ado­mányt juttattak pártfogóink 100 * és tagjaink 790 K-t, míg kölcsönül 170 K-t. Ezen gyámolítóink névsora év­könyvünkben olvasható. Alapitványainkhoz egy újat is sorolhatunk : Roda­kowsky Józsefné szül. Ivaracsay Klemence grófnő ő exczellencziája, elhunyt szeretett fiának emlékére létesí­tett egy soha be nem végződő alapítványt „Andrzej0 néven, egyelőre 2600 K tőkéből. Ennek kamataiból s ő exczellencziája esetleges újabb adományaiból ki kell nőnie magát 8000 K-ra, ha ezt az összeget elérte az alap, akkor annak még előbb két évi kamata tőkésí­tendő egy új 8000 K-s alapra s azután 15-—16 óv ' múlva használhatjuk föl az első 8000 K kamatait; és ez így folytatódik a végtelen időkig. Hálás köszönet érette Ő exczellencziájának, de reméljük, hogy jó szíve gyorsítani fogja az alap növekedését! Őszintén kíván­juk, hogy a szerető anyai szív vérző sebére adjon gyó­gyító balzsamot a Mindenható! Gazdaságunk: kertjeink, szőllőink bevételei a vá­rakozáson jóval alul maradtak a rettentő nagy száraz­ság miatt, a mely összes kútjainkat is kiapasztotta; de hála az Égnek, hogy némi csekély hasznunk mégis ma­radt, melyet kimutatásunk tisztán kitüntet. Az általános, lépten-nyomon növekedő drágaságot mi is igen ineg­éreztük háztartásunkban s igyekeztünk azt a lehetőségig ellensúlyozni takarékosságunkkal. Intézetünk külső vezetőségében márczius hóban változás állott be, a mennyiben volt igazgató-tanítónkat, tiszteletes Makay Lajos lelkész urat az Örkényi ev. ref. egyház lelkipásztorául egyhangúlag megválasztván, ő csa­ládostul odaköltözött. Sajnálattal váltunk meg tőle, ki a kezdet nehézségeit együtt velünk teljes erejéből és egész odaadással igyekezett legyőzni; de őtet tanulmányai, hivatása ós előszeretete a lelkészi pálya iránt tágasb hatáskörre képesítvén, engedett a meghívásnak. így válasz­tottuk meg mi is Molnár Imre urat és nejét, a tolnai tanítókör elnökét, volt morágyi oki. tanítót és oki. tanító­nőt szintén egyhangúlag — sok pályázó közül — az intézet élére igazgatónak és tanítónőnek, hogy a tanítói pályán szerzett sok évi tapasztalataikat nálunk értéke­sítsék, árváinkat hitben, erkölcsben jó magyarokká, szor­galmas, értelmes polgárokká neveljék. Ez év őszén megkaptuk a magas pénzügyi kor­mánytól az engedélyt tárgysorsjátók rendezésére 100,000 darab 1 koronás sorsjeggyel s azon kikötéssel, hogy azt csakis házilag szabad kezelnünk ós csakis magyar készít­ményeket nyereményül kitűznünk. E sorsjáték rendezé­sére Takách László gondnok elnöksége mellett Hállay Ferenez, dr. Kiss Károly és Miklós Gergely igazgató­tanácsi tagok küldettek ki, kiknek azután sikerült Németh György és Verner László urakkal —- a kik a József fŐ-herczeg-szanatórium sorsjátékát is rendezték — meg­állapodásra jutni s a sorsjáték irodáját Budapest, IX., Ferencz-körút 36. szám alatt megnyitni s 14 gyakorlott munkással a kivitelbe bele is fogni. 25,000 K értéket sorsolunk ki 563 nyereménytárgyban; a főnyeremény 10,000 K értéket képviselő női ékszer, nyakláncz, fülön­függők, karkötő, gyűrű, óra nyakláncczal, mind brilliáns ós szafirkövekkel, megnézhető a sorsjáték-iroda kirakatá­ban. A második nyeremény 2 ló, 2 ökör, 1 tehén, 1 angol sertés, lovas és ökrös igásszekér, vasekék, vetőgép, szecskavágó, morzsoló, répavágó, szelelőrosta, vasborona s egy konkolyozó. Ezeknek értéke 3000 K. A harmadik nyeremény Zichy Mihály festménye 2000 K értékben (ennyit már Ígértek érette), azután 1000, 600, 500, 400 stb. korona értékű festmények híres művészeinktől, ezüst tárgyak stb. Ettől a sorsjátéktól függ a mi jövőnk biz­tosítása, azért kérjük tagjainkat s kérünk minden ember­barátot egy kis áldozatra, hogy a becses czímökre be­küldött sorsjegyeket tartsák meg. Ne tekintsék ezt másnak, csak segítésnek, gyámolításnak, az elzüllésnek kitett árvák valóban pártfogásra méltó ügyének. Mi bízunk, hogy e vállalkozásunkat a nemes ember­barátok könyörületessége folytán anyagi siker is koro­názandja. Nem merjük föltételezni azt, hogy e téren is közönnyel találkozunk, bízva-bízunk a nagytiszteletű ev. ref. lelkész urak jóakaratában és segítségében és a nagy­közönség érdeklődésében. Hiszen az ügy, a melyért síkra szálltunk, közös ügy, hazafias érzet vezet e részben mind­nyájunkat és vezet főleg a szeretet! * * * Kérve-kérjiik minden tagunkat, hogy ismerősei kö­rében tagokat gyűjtsön, ha csak egyet is; kérjük a t. ügyvéd urakat, a t. közjegyzői kart, hogy végrendelke­zések alkalmával rólunk ne feledkezzenek meg; kérünk szegényt és gazdagot, hogy gyakorolja velünk szemben is a szeretetet és gyámolítson nemes és hazafias mun­kánkban tehetsége szerint — hogy fennállhassunk, hogy módunkban lehessen kitűzött czélunkat elérni. Szives figyelmébe ajánljuk mindenkinek kis füze­tünket, a melynek tartalma tanúbizonyság arra, hogy jó úton vagyunk, hogy hűen sáfárkodunk, hogy Isten­nek tetsző dolgot végezünk! Az évkönyv végén adjuk a kimutatását azon ke­gyes jóakaróinknak, a kik a karácsonyi gyűjtésben és a tagok szerzésében fáradoztak. Leghálásabb köszöne­tünket nyilvánítjuk úgy a gyűjtőknek, mint az adomá­nyozóknak. Földvásárlási kölcsönünket sem zártuk még le, mert reméljük, hogy lesznek még, a kik ezen az úton ís segítségünkre jönnek. E részbeni felhívásunkkal és kérőlevelünkkel zárjuk jelentésünket, kívánva Istentől áldást mindnyájunkra ós nemesczólú munkánkra. 64

Next

/
Thumbnails
Contents