Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1906 (49. évfolyam, 1-53. szám)

1906-08-05 / 32. szám

RÉGISÉG. Adatok a heidelbergi egyetem magyar­országi hallgatóinak névsorához. (Folytatás.) Megesett az ilyen tévedés Szinnyei Józseffel is, a ki hangyaszorgalommal összehordott rengeteg életrajz­gyűjteményében, a Magyar írók életében, sok heidelbergi magyar deáknak megírta életrajzát, sokéhoz legalább adatokat szolgáltat: más-más név alatt nem egy deákun­kat szerepelteti kétszer — vau, a kit háromszor is — ós temérdeket lelni, a kinek életrajzából apró tévedéseket kiküszöbölni nem érkezett. A Magyar írók élete III. kötetének 339. hasábján ezt olvassuk: „Feliczki János (farkasfalvi). — Kézirati munkája: Xénia natalitia . . . Scepusio dicata, consecrata et oblata 1604. (Megvan XVIII. századi másolatban a m. nemzeti múzeumban.)" Hogy ki az, a kiről életrajzírónk itt ezen az egyet­lenegy adaton kivill semmi egyebet nem mond, megtud­hatjuk, ha müve III. kötetében tovább lapozgatunk. A 477. hasábon ugyanis írva találjuk a következőket: „Filiczki János (filefalvi), ev. ref. lelkész és tanár, 1850 körül Farkasfalván, Szepesmegyében született szegény nemes szülőktől; Thököly István segélyével a hazában elvégezvén iskoláit, 1602-ben, mint az ifjú Hoddiegova báró nevelője, külföldi egyetemekre ment, elsőben Prágába, 1605-ben Hernborban; utóbb Marburgban, Heidelbergá­ban (1611.), Baselben és Altorfban is megfordult." . . . „Munkái: I. Xénia Natalitia. Prága, 1604." . . . Nyilván van, hogy ez a kétszer — nyomtatásban is, kézirati másolatban is külön-külön — említett Xénia nem két külön mű. Nem is két ember írta, hanem csak egy, a ki a czimlapon a mindössze a két ívnyi füzetké­nek, a Régi magyar könyvtár III. kötete 1015. sz. a. le­írása szerint, így van megnevezve: „Patronis ... ab Joanne Filiczkio Farkasfalvano Hungaro-Sepusio dedicata". Egy másik műve, Oarminum liber I. (Basel, 1614.) czímlapján így nevezi magát: Johannes Filiczki de Filefalva (R. M. K. III. 1130. sz.); ugyanígy nevezte őt Pareus János Fülöp is, midőn költeményeit a Delitiae Poetarum Hun­garicorum-ba besorozván, Frankfurtban 1619-ben kiadta; valamint így van beírva 1611. ápr. 2. kelettel a heidel­bergi egyetem anyakönyvében is. Feliczki tehát — Filiczki, következésképen az elsőt kitörölhetjük az írók sorából. Ugyanilyen író-párra akadunk a Magyar írók élete IV. kötetének 779., meg VI. kötetének 68—70. hasábjain. Az írók IV. köt. 779. h. ezt olvashatni: „Hermán István, keresszegi származású, theologiát tanult Heidel­bergában. —• Munkái: 1. De Deo et S. Trinitate resp. 28. Maij 1614. Heidelberg. 1620. (Pareus Dávid, Collég. Theolog. II. 173—174.) — 2. De sacrae scripturae canone authori perfectione, resp. 29. Oct. 1614. (U. ott, 191.!.)" Hogy ebből az ismeretlen kicsi theologus deákból milyen ismert nagy pap lett, kiviláglik abból, a mit az írók VI. köt. 68—70. h. írva találunk: „Keresszegi Her­mán István, ev. ref. püspök, szül. Kőrösszegen és Deb­reczenben tanult, hol 1609. aug. 9. iratkozott be a fel­sőbb osztályba; 1612-ben főiskolai senior volt. 1613. a wittenbergai egyetemet, 1614. ápr. 23-tól a heidelbergit látogatta. . . . Munkái: 1. De Deo et S. Trinitate. Heidel­bergae, 1614. (173—174. 1.) — 2. De Sacrae Scripturae Canone Authoritate et Perfectione. U. ott, 1614. (191— 192. lap). —" Az is egészen nyilván van, hogy ennek a kétszer föl­hozott két tételnek a védelmezője szintén csak egy, egyet­lenegy heidelbergi deák volt: nem más, hanem a későbbi debreczeni lelkipásztor, a tiszántúliak nagynevű püspöke. Ezek közül is kitörölhetjük tehát az elsőt az írók sorából. S itt lehetetlen szóvá nem tenni azt a mostoha elbánást, a melyben református egyházunk legfőbb dig­nitáriusai a Magyar írók életében részesülnek. Mert Keres­szegi H. István püspökünk feldarabolása épen nem magábanálló példátlan eset. Kerületeinket eljárván, sorsát megismételve találjuk itt is, ott is. Például az erdélyi egyházkerület püspökei közül Bonyhai S. Györgyről az írók I. kötetének ugyanazon egy — az 1217-dik — hasábján ez a két életrajz talál­ható : „Bonyhai György, küküllővári ev. ref. esperes­lelkész és azon kerület seniora. — Páriz-Pápai Ferencz halálára írt latin verse maradt fenn, a következő mun­kában : Justissima adorea piis manibus dni Franc. Paris-Papai. Claudiopoli, 1717. (Többen írták.)" „Bonyhai Simon György, erdélyi ev. ref. püspök ... 1703-ban Erdélybe visszajővén, Bethlen Miklós udvari lelkésze volt; később marosvásárhelyi pap, küküllővári senior és 1728-ban ev. ref. püspök lett." A dunamelléki egyházkerület püspökei közül Paksi Györgyről, a ki Pest ós a szomszédos vármegyékben volt a református egyházak és lelkipásztorok fölvigyázója, ezeket olvassuk az írók X. kötetében, és pedig annak 120—121. hasábjain: „Paksi K. György, ev. ref. püspök ... Kecskeméten volt lelkész és onnét ment Rimaszom­batba, hol 1651. meghalt. . . Munkája: Az Sacramentu­moh kiszolgáltatasanak, az Hazasok és Birák Megesküt­tetésének, és az bünböl meg-tértenek Bé-vételének bizo­nyos módgya és rendi; Melly mellé adattattak reggeli és estvéli szokot könyörgések is, az Ecclesiának közön­séges hasznára. Várad, 1643. (Névtelenül)." Majd pedig hátrább az 559. hasábján: „Paxi György, ev. ref. lelkész Kecskeméten. — Munkája: Az Sacra­mentumolc ki - szolgaltatasanak, az Hazasok és Birák Meg-eskiittetésének, és az bűnből megtértenek [!] Bé-véte­lének bizonyos módgya és rendi; Melly mellé adattattak reggeli és estvéli szokot Könyörgések-is, az Ecclesiának közönséges hasznára, Várad, 1643. (Elül: czímlap és praefatio: „Georgius Paxi, Ecclesiastes Petro-P. Kecs­keméthini" aláírással." -

Next

/
Thumbnails
Contents