Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1906 (49. évfolyam, 1-53. szám)

1906-07-01 / 27. szám

„Boldogok a lelki szegények, mert övék a menynyeknek országa" (3. v.), mondja Jézus. „Lelki szegény" — mi e szó értelme? Ugy-e e kitétel mai nyelvünkön nem valami hízelgő, hiszen esztelent jelent. Nem így értelmezzük azonban a szöveget, mely a XVI. századbeli nyelvezet szerint nem is e jelentést foglalja magában. Boldogok, a kik érezik leikök szegénységét, erőtlenségét, — ezt mondja Jézus! Látni lelki erőnk fogyatékosságát s így lelki alázattal fordulni a mindenható Istenhez segedelemért, — nagy boldogság ez, mert a lélek nyugodalmát eredményezi, bennünket Istenhez vezérel. „Boldogok, a kik sírnak, mert ök megvigasztaltatnak" (4. v.). Vagyis boldogok, a kik megsiratják bűneiket, — ez a kitétel tartalma! Szinte hiányzik a mondat első feléből a tárgy. Igen, a ki kesereg, sír bűnei felett, vagyis keservesen megbánja bűneit, az jobb életre tér, ezután óvakodni fog a bűntől. Öltözködjetek azért a lelki megalázkodás és bűnbánat ruházatába, ismerjétek el bűnösségteket; meggondolva, hogy a bűn nyomában ott a büntetés, a mely Isten igazságából mindnyájunkra elkövetkezik: igyekezzetek ezt elhárítani magatoktól, forduljatok az Isten örökkévaló irgalmához, — Ö megbocsátja bűneiteket. Igen! lelki boldogság nyilatkozik meg számunkra, ha beismerjük lelki erőtlenségünket, ennek érzetében Istenhez folyamodunk, így Isten segedelmével lelki vágyódásaink czélzatai megvalósulnak. Mily boldogság pedig az emberre nézve, ha a lelki élet mezején feltalálhatja, a mit keresett. Betölteni a krisztusi szeretet törvényét, megvalósítani az erényt, bizony e törekvés az ember részéről nem más, mint érvényesülés ide alant Isten országa javára. Ilyen természetű előadásban halad át a tanítás a többi verseken is. Lehetetlen e tanulmány keretében hosszabb előadási mintát beiktatnom a biblia tanításáról, hiszen ez csupa tanítási gyakorlatok bemutatására vezetne.1 Tudvalevőleg a biblia egyes részletei nem mind egyező előterjesztésűek. Majd példázatokban tanít az Idvezítő, majd meg történeti részletekkel találkoznnk; az apostoli levelek meg elvont előadási formában világosítják meg a krisztusi tanrendszer magasztos elveit. Mily lélekemelő az evangéliomi példázatok megbeszélése, a melyekből egy-egy gyakorlati erkölcsi elvvel leszünk gazdagabbak; vagy az ó-testamentomi részleteknél a történeti szakaszok tanítása! így tanítom a bibliát! így igyekszem tartalmát ismertetésében belecsepegtetni a gyermek lelkébe, hogy 1 E tanítási forma külső menet tekintetében egyez azzal, melyet Trózner Lajos tanár az Erdélyi Prot. Lap f. évi 11. számában az első zsoltár tanítására vonatkozólag közöl. A közlött tanitásforma angol minta. Nyilván láthatja az olvasó, ha e czikkben foglaltakat amazzal egybeveti, hogy teljesen egyező amabban is a tanítás czélzata s az arra vezető eljárás tekintetében is egy felfogásunk. Mindenikben a tanuló foglalkoztatása, az elemzés s ez úton a tartalom elvonatása a főérdek a tanításban. így foglalkoztatjuk a vallásos tanításban a tanuló constructiv képességét és nem a receptio számára kívánunk ismereteket nyújtani. szelleme mélyen meggyökerezve, bő gyümölcsöt teremjen életében. így aztán meg fog valósulni a krisztusi eszmény, eljön és állandó lesz e földön az Isten országa. Barla Jenő, ref. főgimn. vallástanár. (Folytatása következik.) TÁRCZA. Bocskay István. Emlékbeszéd. írta Hörk József, theol. akad. tanár. (Elmondotta szerző a pozsonyi ág. hitv. ev. theol. akadémia évzáró ünnepélyén 1906. június 20-dikán). Egy erdőben jártam. Látszott rajta, hogy valamikor messze keletről ültették át ide fáit. De már teljesen meggyökeresedett mostani helyén. Ezer esztendősnek becsülte mindenki. Látszott rajta, hogy viharok járták. Lenn a domb mélyén, a völgyben, nagy pusztulás, irtás, tűz helye látszott. Akkor, úgy vettem ki, csak felső köre: dombjai és a magas hegyen lévő része maradt meg bántatlan, mint egy körvonal, mint egy tatárturbán. Látszott, hogy más pusztítás is nagy kárt tett benne. Több, mint harmadrésze szenvedett e pusztítástól. Különösen a közepe, a főhelye körül lehetett e pusztítás erős és hosszú, mert nyomai — mint a török átok — még mindig látszottak. A középtől jobbra;

mintha a déli hegyek védték volna meg, még elég erősnek tűnt fel. A leggazdagabb talajon, a legbujább földben még sűrűn állottak a fák. Meg volt ugyan ez is tépve és látszott ezen is, hogy a nyugat felől az erdőbe áramló kártevő bogarak ennek is lepusztították lombját, megrágták gyökereit, sőt sok-sok fáját tönkre is tették. Itt különösen feltűnt nekem egy sudár tölgy. Mi okozhatta ennek vesztét ? Hiszen olyan erős volt, hogy védelmet nyújtott a körülötte levő fáknak, erdőrészletnek; a bogarak nem bírtak vele, és mégis, bár talaja jó, gyökere erős, ágai vastagok voltak, rajta külső erőszak nyomai nem látszottak, — elhalt! Társain láttam, hogy azokat gonosz kezek vágták le, bűnös szenvedelmek okozták halálukat a századok folyamán ; de ennek, — mi baja lehetett ennek ? Elkezdtem kutatni és felfedeztem, hogy egy reáhajló vékony fa lehetett, a mely a gyökerére mérget csepegtetett. Különös — gondolám — és el-elgondolkoztam, mintha csak népem, nemzetem, hazám sorsát látnám! Mintha ez az erős tölgy oly feltűnően hasonlítana Bocskayhoz! Az első pillanatban, meglepődve gondolatomtól, mint valami álom hatalma alatt, kábult voltam. Majd magamhoz tértem s elgondoltam, hogyha úgy végigtekintek magyar nemzetem történetén, mint egy, a századok folyamán kialakult képtáron, természetesnek