Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1906 (49. évfolyam, 1-53. szám)

1906-06-24 / 26. szám

tam, ugyanezen alkalommal melegen ajánlom kartárs úrnak is: lépjen be a „Magyarországi Zenészek Országos Nyugdijegyesiiletébe" s azon kántortársait, kiket eddig téves nézete folytán ebbeli szándékától netalán eltérített, e nemes intézményre figyelmeztetve, hozza be őket magával együtt. „Adjon Isten jó békességet!" s közöttünk továbbra is egyetértést. Torontál-Vásárhely. Ifj. Oyöre Dániel, ev. ref. orgonista-kántor, énektanító. Az ev. ref. zsinat. Zsinatunk, mely többször szakította félbe üléseit, ismét összejött, hogy a hozott határozatoknak szentesítés végett való felterjesztésére nézve határozzon. Az elnöki székekben Kun Bertalan püspök és báró Bánffy Dezső iilnek. Az ülés Kun Bertalan gyönyörű imádságával kezdődik, majd a zsinati tagok igazolása és számbavétele után br. Bánffy Dezső meleg szavakkal emlékezik meg a nemrég elhunyt Karap Ferenczről, s indítványozza, hogy az egyházáért munkálkodni szerető férfi emléke a jegyzőkönyvben megörökíttessék. Br. Bánffy Dezső a mostani zsinat összehívásának szükségességét a következőleg indokolja: Az utolsó zsinat utolsó napján méltóztattak akként rendelkezni, hogy az elnökség a zsinatot a törvények szentesítés alá terjesztése kérdésében akkor hívja öszsze, a mikor reménye lehet, hogy az egyházi törvények életbeléptetésének természetes előfeltételei — s itt kell értenünk* az 1848 : XX. t.-cz. alapján remélhető bizonyos intézkedéseket, különösen az adózás kérdésében és a nyugdíjintézet létesítése érdekében — meglesznek. Az utolsó ülésszak óta változott politikai viszonyok lehetővé tették az elnökségnek azt, hogy az 1848: XX. t.-cz. végrehajtása kérdésében a két protestáns felekezetet közösen érdeklő ügyek tárgyalására kiküldött bizottság által a kormányhoz már 1904-ben felterjesztett iratok alapján a tárgyalásokat megindítsa, illetőleg kísérletet tegyen arra nézve, hogy az 1848 : XX. t.-cz. végrahajtása kérdésében mily eredmények érhetők el a tekintetben, hogy az adózás kérdésében, valamint a nyugdíjintézet létesítése érdekében alkotott törvények végrehajthatók is legyenek. A folyamatba vett tárgyalások az elnökséget arról győzték meg, hogy habár ez idő szerint az 1848: XX. t.-cz. végrehajtása tekintetében azt az abszolút eredményt, azt a teljes sikert, a melyet mi óhajtunk, a melyet mi jogosan követelünk, elérni nem is lehet, mégis megoldása lehet a kérdésnek — őszintén ki kell mondanom — kedvezően. Ezeknek előre bocsátása után bemutatok egy leiratot, a melyet a vallás- és közoktatásügyi miniszter úr intézett a két protestáns felekezetet közösen érdeklő ügyek tárgyalására alakított bizottság elnökéhez. Ebben, az előzetesen szóbelileg folytatott tárgyalásoknak megfelelően, elmondja a miniszter az 1848: XX. t.-cz. ez idő szerint való végrehajtásáról álláspontját és törvénynyel való biztosítását helyezi kilátásba azoknak a segélyezéseknek, a melyek ez idő szerint költségvetésileg is kifejezésre vannak juttatva. Az ebben elmondottak alapján egész nyugodtan vállalhatta a felelősséget a zsinati elnökség arra, hogy a zsinat ülésszakát összehívja. Ezen leirat értelmében semmi akadálya nincs annak, hogy a zsinati törvények szentesíttetvén, úgy az adózásra, mint a nyugdíjintézetre vonatkozó törvények fokozatosan életbe léptethetők is legyenek. Ezen leirat alapján a tegnapi napon a két protestáns felekezetet közösen érdeklő ügyek tárgyalására kiküldött bizottság, mely megbízatást nyert ezen zsinattól is a tárgyalások folytatására, arra az álláspontra helyezkedett, hogy habár az 1848: XX. t.-czikk alapján támasztott igényeknek ez nem teljes kielégítése, mégis egy olyan kedvező haladás és előrelépés, a melyet elismeréssel kell fogadni és a bizottság ez irányban tegnap hozott határozata következtében a kormányt erről értesíteni is fogja. Miután azonban a törvények szentesítés alá terjesztése kérdésében a főtisztelendő és méltóságos zsinat az ülésszak 1044-ik számú jegyzőkönyvi pontja értelmében úgy határozott, hogy az előfeltételek fenforgása esetében fog rendelkezni, természetes, hogy az elért eredményeket, az előfeltételeket ismernie kell a zsinatnak. Erre való tekintettel, kérem, méltóztassanak a vallás- és közoktatásügyi miniszter úrnak a kormány nevében a magyarországi ref. és ág. hitvallású egyetemes egyházak közös bizottságához intézett iratát meghallgatni. Segescly Ferencz jegyző fölolvassa a következő leiratot : A magyarországi ev. ref. és ág. h. ev. egyházak közös bizottsága az 1904- év elején az 1848: XX. t.-cz. végrehajtása tárgyában emlékiratot nyújtott be az akkori kormányhoz. A kormány ezen emlékiratot tárgyalás alá vette s ezen tárgyalás eredménye gyanánt jelentkezik az az iratváltás, mely az akkori miniszterelnök és a bizottság között az 1904. év második felében történt. A memorandum az 1848: XX. t.-cz. 2. és 3. §-ával összefüggő kérdéseket két részben: „jogegyenlőség és viszonosság'' és „dotáczió'' czím alatt tárgyalja. Miután pedig a kormánynak 1904. október hó 20-án 4972. M. E. szám alatt kelt leirata a bizottságot az emlékirat első részében felsorolt konkrét kérdésekre nézve elvi kijelentésével egyelőre megnyugtatta, az előző kormánnyal folyamatban volt tárgyalások fonalát az 1848: XX. t.-cz. végrehajtása ügyében a hivatott t.-cz. 3. §-ának rendelkezéseinél óhajtom újból fölvenni, mely szakasz szerint a vallásfelekezetek egyházi és iskolai szükségei a közálladalmi költségek által fedezendők. Míg egyrészt ismeretesek előttem a magyarországi két protestáns egyház híveinek vállaira súlyosan nehezedő egyházi adózás és egyéb egyházi költség-terhek, másrészt