Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1906 (49. évfolyam, 1-53. szám)

1906-06-24 / 26. szám

méltányolnom kell azt a tagadhatatlanul kiváló tényt, hogy a magyarországi két protestáns egyház a terhes egyházi adózási viszonyok közt; korlátoltabb anyagi helyzete daczára is, a nemzeti közművelődés minden tényezőjével egy vonalban és irányban halad. Mindezekre való figyelemmel ós az eddigi tárgyalások anyagát alapul véve hivatalba lépésem után egyik legfontosabb feladatomul tűztem ki azt, hogy az 1848: XX. t.-cz. végrehajtását e törvény szellemében állandó rendelkezéssel kezdeményezzem. Ehhez képest a kérdésnek a két magyarországi protestáns felekezetet érdeklő részét illetőleg a bizottságnak 1904. évi deczember hó 6-án az akkori miniszterelnök úrhoz beadott előterjesztésére, a jelenlegi miniszterelnök úrral egyetértésben azt az elvi kijelentést tehetem : hogy hajlandó vagyok a kezdeményező lépések megtételére abban az irányban, hogy a magyarországi két protestáns egyház, egyházi és iskolai szükségletének azon része, a melyet az egyházak híveik túlterheltetése nélkül fedezni nem képesek, s a melynek állami segélyezés útján való fedezése a jelenlegi kultusz és kulturális viszonyokhoz mérten az 1848: XX. t.-cz. szelleméből következik, a törvényhozás útján közálladalmi segéllyel fedeztessék. Hajlandó vagyok tehát a magyarországi ev. ref. és ág. hit. ev. egyházaknak az 1848: XX. t.-cz. 3. §-a értelmében leendő állami segélyezése fedezéseid az emlékirat „dotáczió" részében felsorolt czélok közül első sorban az egyházi adózás rendezésére, illetőleg a hivők fej- és vagyoni adózásában mutatkozó túlterheltségnek megszüntetésére, az egyházi közigazgatás költségeire, az országos lelkészi nyugdíjintézet segélyezésére tárczám költségében az eddigi dotácziókon felül évenkint 3 millió korona segélyt rendszeresíteni akkép, hogy ebből 1 millió már az 1907. évi költségvetésbe vétessék fel, egy további millió az 1908. évibe, az 1909. évi költségvetésbe pedig már az egész 3 millió, ez az államsegély is utólag szabályszerűen elszámolandó lévén. Hajlandó vagyok továbbá hozzájárulni ahhoz, hogy ez az újabb, összesen évenkint 3 millió kor. államsegély külön törvényben biztosíttassék a nevezett egyházak részére azzal, hogy arról, illetőleg az átmeneti években egy, illetőleg két évenkint folyósított millió államsegély arányzó összegéről a segélyezett magyarországi két protestáns egyház a következő naptári év elején a kormánynak okmányoltan elszámolni tartozik; ugyanez a törvény azt is tartalmazná, hogy a nevezett egyházak számára az 1904. évi költségvetésbe egyházak segélyezése czimen felvett tétele a törvényhozás által a jövőben leszállíttatni nem fognak. Ezek az intézkedések, melyek nem zárják ki az említett tételeknek a szükséghez képest való emelését, lehetővé fogják tenni, hogy a protestáns egyházak az emlékiratban érintett egyéb kulturális szükségleteiket is, a mennyiben az 1848: XX. t.-cz. szándéka alá vonhatók, híveik túlterhelése nélkül fedezhessék. A lelkészi kongrua emelésének, illetve a lelkészi korpótlóknak kérdését pedig az állam csak általános új rendezés keretében karolhatná fel, melynek pénzügyi előfeltételei ez idő szerint hiányzanak. Mielőtt azonban bármily irányban intézkedném, mindenesetre megkívánom a magyarországi két protestáns egyháztól, hogy már előre, számjelzetten közölje azt az összeget, a melyre a három (1907., 1908. és 1909.) költségvetési évben külön-külön nyerendő egy, illetve két millió és azután az összesen három millió ezen újabb államsegélyből külön az ev. ref. és külön az ág. hitv. ev. egyház igényt tart. Mindenekelőtt tehát arra kérem a bizottságot, hogy erre vonatkozólag okmányok, adatok bemutatása mellett indokolt előterjesztést tenni méltóztassék. Budapest, 1906. évi június hó 9-én. Apponyi, s. k. Báró Bánffy Dezső elnök javasolja, hogy a leiratot hálás köszönettel tudomásul véve, a zsinat határozza el a törvény fölterjesztését. Hegedűs Sándor főgondnok: Főtiszteletü és Méltóságos Zsinat! Teljes mértékben csatlakozom az elnök úr ő exczellencziája által előadott javaslathoz. A jelen esetben okosabbat és helyesebbet nem cselekedhetünk. Tulajdonképen arról van szó, hogy a megalkotott törvényjavaslatokat szentesítés czéljából felterjeszsziik. Miután arra nézve, hogy az államtól kivánt anyagi hozzájárulás tekintetében visszautasításbaji nem részesülünk, a most felolvasott leirat alapján aggodalmunk nem lehet, teljes mértékben helyeslem a felterjesztést; mivel azonban a szóban forgó Összeg távolról sem közelíti meg azt a szükségletet, a melynek fedezését az ,1848. évi XX. t.-cz. alapján méltán követelhetjük, szükségesnek tartom, hogy a zsinat részéről teljes mértékben ós teljes erővel kifejezést nyerjen a jogfentartás már ebben az első perczben, nehogy úgy tűnjék fel, hogy mikor köszönetünket fejezzük ki az elnök úrnak és a miniszter úrnak is, a mi köszönetünk és a tett ajánlatnak a mi részünkről való elfogadása prejudikáljon törvényen alapuló jogainkra. Ezt az igényünket hangoztatnunk kell, másfelől a legnagyobb óvatosságra van szükség a tekintetben, hogy az a törvényjavaslat, a melyet e tárgyban a kormány be fog terjeszteni, még pedig nem a költségvetéssel kapcsolatban, hanem azon kívül, úgy legyen megfogalmazva, hogy a mi jogaink és igényeink teljes erejükben fentartassanak. Ezzel kettőt érünk el. Először is elismerik azt, hogy mi méltányosak vagyunk és tekintettel vagyunk az ország pénzügyi helyzetére, mert nem lépünk fel olyan túlkövetelésekkel vagy igénnyel, a melyek ellen az országpénzügyi helyzetére való tekintettel kifogást lehetne emelui. Ellenkezőleg. Mindenki el kell hogy ismerje, hogy mi összeszorítottuk és minimumra redukáltuk azt az igényünket, a melyet az állani részéről most fedezendőnek tartunk. Másrészt elérjük ezzel azt, hogy senki sem kovácsolhat ebből fegyvert a jövőre nézve, senki sem mondhatja : megkaptátok mindazt, a mit kértetek, több igényetek nincsen. Ezért tartom én szükségesnek, hogy