Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1906 (49. évfolyam, 1-53. szám)

1906-06-24 / 26. szám

végezi úgy, ahogy, kötelességét, hogy a fölötte őrködő szemek mulasztáson, hanyagságon ne érjék, — hogy kenyeret adó hivatalát el ne veszítse. Mennyi szomorú és elrettentő példát nyújt e tekintetben az élet, — s mégsem igyekszünk azokból tanulni! S hogy ez így van, annak —- szerintem — nem az iskola, hanem maga a pályát választó ifjú és a szülők az okai. Igen, mert a sokféle iskola épen azért van, állam és egyház a különféle iskolákért azért hoznak oly nagy áldozatokat, hogy hivatásának, lelki vágyának, lelki és testi rátermettségének megfelelőleg választhassa meg kiki életpályáját, hogy jövendő boldogságát biztosítsa. De a legtöbb ifjúnál nem a hivatásérzet, hanem a czélszerüség elve a döntő. Mi legyek, — tör fel az ifjú lelkéből a kérdés — hogy mielőbb kenyérhez jussak, hogy lehetőleg kényelmes jövőt biztosítsak magamnak, a helyett, hogy magát szigorúan megvizsgálná: mihez van kedvem, hajlandóságom, hogy egész éltemen át vidáman, jó kedvvel munkálkodhassam ? Néhány éven át szorgalmasan tanulmányoztam az iskolákra vonatkozó statisztikai adatokat és azt tapasztaltam, hogy az ifjak különösen azon pályára özönlöttek a legnagyobb számban, a mely a legkevésbbé volt meglepve, a melyen legkorábban reméltek érvényesülni. így egyszer az orvosi, máskor a papi, ismét máskor a mérnöki és más pályát rohanták meg. Ma már e tekintetben is nagy változás állott be. Most már minden pálya túl van zsúfolva, s ép azért csak az arra hivatottak, csak a kiválasztottak érvényesülhetnek, a gyengék, a hivatásérzet nélkül bolyongók az élet harczában előbb-utóbb letöretnek. Ifjak! A pályaválasztásnál vigyázzatok ! Csak olyan pályára menjetek, melyhez kedvet, hajlandóságot éreztek magatokban, melyhez odaadjátok szíveteket, lelketeket, egész élteteket! Szülők! Ne kényszerítsétek hajlamával ellenkező pályára gyermekeiteket, hanem tapintatos irányítással igyekezzetek megtalálni azok számára azon munkakört, melyben örömmel teljesíti a rá váró kötelességeket, bogy azok öröme a ti örömötök, azok boldogsága a ti boldogságtok is legyen! Keresztesi Samu. ISKOLAÜGY. A biblia az ev. ref. középiskolai vallástanításban. Általános az óhajtás, melynek a folyó évben is egyházi lapjaink hasábjain többen voltak hangoztatói,1 1 Bede L.: A vallástanítás didaktikai és paedagogiai elvei, üebr. Prot. Lap. 1906. 20. sz. L. Trózner L. czikkét az első zsoltár tanításáról az Erd. Prot. Lap f. évi 11. sz. hogy a középiskolai vallástanítás módszere, részletes utasítások a tanítás számára kidolgozva, rendszerbe foglaltatnának. Ha a középiskolai tanítás egyéb tantárgyainál részletes utasításokkal, a tanítás irányelveinek pontos kitűzésével találkozunk,1

itt is fontos didaktikai szükségletként mutatkozik a módszer és a tanítási irányelvek egybefoglalása. Ez egyházi szempontból fontos tanítási tényezők megállapításához kívánok jelen czikkemben hozzájárulni. Ha e tanügyi alkotás jelentekeny részének végzésében nem lehetek is munkás, de legalább egy részletkérdéssel, mint az építésben egy tégladarabbal, hozzájárulok a munkálathoz. A Magyar Paedagogia 1901. évi évf. a középiskolai vallástanítás általános irány szempontjairól írtam volt, most pedig az akkor felvett tárgynak és eszmének folytatásaként az ev. ref. középiskolai vallástanítás egész folyamata alatt domináló vezérszempontnak, t. i. a bibliának tanításáról s annak módszeréről óhajtok tárgyalni. Tanulmányom legelején teszem meg a kijelentést, hogy bár előadásomban általános didaktikai és methodikai szempontok előtt hódolok, mégis tárgyam feldolgozásában lehetetlen lesz felekezeti színezettel nem élnem; hiszen különben is ev. ref. Egyházunk vallástanítási ügyéhez mérem mondanivalómat, ennek vallástanítási tananyagára, tantervére hivatkozom minden alkalommal. Távol áll azonban tőlem a szándék, hogy a tanítás tartalmát, a tananyagot, a hitfelekezeti felfogást latolgatni, vagy kritikai megjegyzésekkel kisérni akarnám. Czikkem végre is — hogy így fejezzem ki magamat — középiskolai vallástanítási módszertani tanulmány, nem pedig tudományos theologiai értekezés, melynek keretében magára a tárgyra, tehát a tananyag értékére utalhatnék. Tán így is a protestáns középiskolai vallástanítás szakmunkásai vagy egy megszívlelésre méltó eszmét, vagy gyakorlati eljárást, vagy talán a tanulmány általános felfogásában mutatkozó irányelvet elfogadnak én tőlem. Református dogmái állásponton hit- ós erkölcsi életünk egyedüli kútfeje és irányítója a Szentírás. Isten kinyilatkoztatott beszéde az írás, melyet Isten lelkétől ihletve írtak Istennek kiválasztott kegyesei, az ó- és újszövetségi szent írók. Ezért a bibliát, mint Isten beszédének összefoglalását olvasni, annak magyarázatát, a templomi igehirdetést figyelmesen hallgatni, minden keresztyénnek kötelessége. Az Írás így fejezi ki ezen fontos protestáns vezérelvet: „Tudakozzátok az írásokat, mert azokban örök éltetek vagyon" (Ján. 5., 39.). „A melyek régen megírattak, a mi tanulságunkra Írattak meg" (Róm. 15., 4.). Ha a biblia az egyházi élet egyedüli kútfeje, ha ebből merítünk minden hitbeli ismeretet, ha elveivel ez irányítja morál felfogásunkat, önként következik, hogy tanítása főérdek az egyházban. Épen ezért úgy az elemi, mint a középiskolai tanítás egész folyama alatt kiváló gondot fordítunk tanítására. S hogy ez annál czélravezetőbb legyen, 1 A gimn. tanítás terve s a reá vonatkozó utasítások. A vallás- és közoktatásügyi minisztérium hivatalos kiadása.