Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1906 (49. évfolyam, 1-53. szám)

1906-06-03 / 23. szám

el bennünket arra, hogy itt Magyarországon vannak, a kik ennek értékét lekicsinylik és azt hangoztatják, hogy az egyedül a protestánsokat érdeklő dolog. Igen, a protestánsok első magna chartája az; de csak felekezeti elvakultság hirdetheti azt, hogy Bocskay és a többiek csupán csak felekezeti érdekből fogtak fegyvert. Igen, a bécsi béke, illetve a pozsonyi 1608-diki országgyűlés artikulusai szálka voltak a jezsuiták és a „nagy" Pázmány szemében, ép a protestánsoknak szabadságot biztosító pontja miatt. A jezsuita, pápista történetírás most is csak valami olyan kis epizódnak tünteti ezt fel államiságunk történetében, a mely nélkül nagyon szépen el lehettünk volna ; de elfogulatlanabb, nem protestáns történetíró mondja Bocskayról, illetve működéséről, hogy ő volt az első, a ki nemzetét visszaadta önmagának! A kik Ő utána jöttek, a XVII-dik század ama nagyjai, martírok, az ő nyomdokába léptek. Bizony Bocskay protestáns nemzeti politikája, akármit beszélnek is és hoznak fel ellene, a magyar államiság és a protestantizmus megmentője volt. Végrendeletében szórói-szóra így jelöli meg a követendő politikát: „Valameddig a korona ott fenn a nálunknál erősebb részen, a németnél lészen és a magyar királyság is a németeken forog, mindenkor szükséges és hasznos egy magyar fejedelmet Erdélybén fentartani, mert nékik javukra, oltalmukra lészen ; ha pedig Isten adná, hogy a magyar korona Magyarországban magyar kezéhez kelne, egy koronás királyság alá, úgy az erdélyieket is intjük, hogy azon korona alá adják magukat, a régi mód szerint." Ilyen elvet vallott, mint már említém, Pázmány is, a ki azt mondotta: a magyar nemzetnek csak addig van becsülete a császár és a német előtt, míg tudják, hogy Erdélyben hatalmas magyar fejedelem tartja a gyeplőt. Mert ha nem biz Isten gallérunkba köpnek!! Bizony így történt volna! A Bocskay-felkelés, a bécsi békében biztosított nemzeti és vallásszabadság visszaadta a nemzet önbizalmát, hogy meg tudott állani, akkor is, midőn II. és III. Ferdinánd alatt a nemzetet és a protestantizmust még nagyobb veszélyek fenyegették. Mert mondanom sem kell, hogy a prágai, illetve bécsi udvar, a jezsuita módszer szerint, minden békét azzal a fenntartással kötött, hogy ennek engedményeit, mint ők mondották, apránként vagy egyszerre alkalmas időben úgy is visszá lehet venni. Ezért gondoskodott Bocskay a béke biztosítékairól. Az erdélyi magyar nemzeti fejedelemség új életre keltése, a nádori méltóság betöltése, a katonai kérdések rendezése és a hajdúk, az ő hadi népének megtelepítése által. Bizony, ha semmi egyebet el nem ért volna, ezzel is örök dicsőséget biztosított volna magának a magyarság megerősítése körül. Bocskay előtt nem volt egy félszázadon át gyűlöltebb név a magyar előtt, mint a „hajdú1

1

. A corpus juris telve van az ellenök hozott törvényes intézkedésekkel. Adj a hajdúnak sarczot és zsákmányt, és képes mindenre, mondá Belgiojoso is, kinek zsoldjában állottak. Básta rémes uralmának ott Erdélyben ők voltak vak eszközei. Bocskayt — mondja egy történetíró — nem hiába nevezték később a magyarok Mózesének. Friss forrást, a legnemesebb érzelmek tiszta vizét fakasztotta fel a kőkemény, kegyetlen hajdúk szivében; — a csavargó, lézengő szegénylegényekből szabadságharczosok, nemzeti hősök lettek. Sokat köszönhetett Bocskay a hajdúk^nk; de méltán emlegetik nagy hálával nevét azoklMi a hajdúvárosokban, a melyek Bocskaynak politikai bölcseségét hirdetik. Ama kietlen helyen megtelepített hajdúkban Ő a nemzetet egy vitéz, a nemzeti szabadságért élni és halni kész hatalmas erősséggel, egyik legértékesebb fenntartó elemmel ajándékozta meg; egy oly elemmel, a mely ő alatta és ő utána bőségesen kiengesztelte a multak bűneit. Bizony a hajdúk Bocskay alatt sem váltak £pen kezes bárányokká és sok panasz hangzott fel ellenök. Bocskaynak untalan volt dolga ezekkel a panaszokkal, a melyek elintézésénél több érdekes nyilatkozata maradt fenn. Furcsa lenne, írja egy levelében, ha szénájukért, szalmájukért, egynéhány tehenükért arra a hadra támadnának, a mely hitükért és törvényük szabadságáért vív. Hitért, szabadságért! ez volt Bocskay jelszava ; a mi hitünkért, a melyről oly gyermekies alázattal tett vallomást minden időben, különösen hosszas sínylődése alkalmával és végrendeletében. Erős kálvinista meggyőződése volt, és bármit hozzanak fel a kálvinizmus ellen, azt mindenkinek el kell ismernie, hogy erős gerinczű, nagy szivű, bátorságú szabadsághősöket adott az emberiségnek, itt és másutt, a kik nem féltek senkitől, semmitől, mert Isten kegyelméről oly magasztos vélemónyök volt. Korán halt el. Mint azt már többen megjegyezték, a Habsburg-háznak hagyományos szerencséjéhez tartozott az, hogy sem Bocskay, sem Bethlen nem érték túl az 50-dik életévüket; utódokat maguk után nem hagytak, II. Rákóczy György pedig határtalan nagyravágyása folytán elbukott. így történt! De azért áldhatjuk az isteni gondviselést, hogy adta nekünk e férfiakat! Bocskay híven teljesítette „azon rövid nappal" alatt a reábizottakat. Nemcsak jogi biztosítékokat eszközölt ki, hanem kijelölte az eszközöket, a melyek által ezeket minden időben védelmeznie kell a nemzetnek. Aranyérmén e felirat volt: Dulce est pro patria mori. Ő ezért halt! Az akkori tudomány hiányossága miatt nem lehetett biztosan megállapítani, hogy mi volt korai, megsiratott halálának okozója. „Hogy peniglen mérget adtak neki, már bizonyos jelét látjuk. Mert oldalul a véknyán hólyagocskákba kiütötte magát," írja Rimay János, a kinek sok nyugtalan forgolódása volt éjjel-nappal, a hamar sinlődő beteg körül. Végrendelkezése szerint — édes hazájában — Gyulafehérváron temették el.