Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1906 (49. évfolyam, 1-53. szám)

1906-06-03 / 23. szám

1606 decz. 29-én halt el. 1607 febr. 1-én indították el holttestét, a mely 17-én ért oda Gyulafehérvárra. Alvinczi, Somorjai, Tasnádi papok és Telegdi mondtak felette beszédeket. Az utóbbinak latin oratio-jából maradt fenn e részlet: „Elvesztettük, vagyis inkább a boldogok örök hazájába előre bocsátottuk Erdély felséges fejedelmét, Istvánt, minden idők és minden emlékezet páratlan hősét, kinek erényei által nyert dicsőségét sohasem fogja eltörölni bármily mély feledés, nem fogja megtépni még a legrágódóbb irigység sem és nem fogja kitépni az emberek szivéből soha semmiféle idő, bármennyire megemésszen is minden dolgokat." Jól jósolt a fogarasi prédikátor. Bocskay emléke lelkesítő jelszó volt; az ő lelkesítő szavai, a melyeket a felsőmagyarországi nemesekhez intézett: „Serkenjen fel immár kegyelmetek és tekintse nemzetségünknek sok időktől fogva súlyos igáját; vegye eszébe kegyelmetek minden szabadságunk megromlását és hazánk pusztulását és vesse le nyakáról a kemény igát!" Meghallották ezt a későbbi korban is sokan! Az ő nevéhez fűződik sok minden, a mi előttünk legdrágább és legbecsesebb. Emléke bizony itt van közöttünk, mint egy felemelt zászló, adván a jelszót: Istenért, hazáért! Mintegy élő tiltakozás és biztatás a jelenre és minden elkövetkezendő időkre nézve. B. Pap István. BELFÖLD. A budapesti ref. egyház köréből. A budapesti ref. egyház tanácsa május hó 17-én ülést tartott, Hegedűs Sándor főgondnok és Petri Elek lelkész elnöklete alatt. A főgondnok legelső sorban Bachát Dánielről, a bányakerület elhunyt evangélikus püspökéről emlékezett meg. Kiemelte az ő egyházias és testvéries érzületét és azokat a nagy érdemeket, a melyeket gyülekezetének magyarosítása terén szerzett, valamint azon működését, a melyet a legkiválóbb magyar költői munkák tót nyelvre fordítása által a magyarság érdekében kifejtett. Az egyháztanács a pesti ág. tót hitközség előtt részvétét fogja nyilvánítani és az elhunyt érdemes püspök emlékét jegyzőkönyvben örökítette meg. Megemlékezett továbbá a főgondnok Karap Ferenczről, az egyháztanács nagy érdemeket szerzett tagjáról, és őt, mint a magyar kálvinista ember prototípusát állította oda, a ki a református egyháznak erényei által igen sok jó barátot, magának pedig közbecsülést szerzett. Mély fájdalommal emlékezett meg az ő elvesztéséről és javaslata alapján az egyháztanács őszinte reszvétének és mély fájdalmának jegyzőkönyvben is kifejezést adva, a családnak külön levélben fogja kifejezni részvétét. Petri Elek lelkészelnök bemutatta a székesfőváros V—VII. ker. építendő templom javára 1906 január hó 10-ig tett s Kovács Emil bizottsági lelkész-elnök által összeállított adományok jegyzékét, amely szerint 52,156 kor, 45 lillér gyűlt egybe, a mit az egyháztanács örömmel vett tudomásul. Továbbá jelentette még, hogy a Pesti Hazai Első Takarékpénztár, a református főgimnázium részére tett ösztöndíj-alapítványát 600 koronával emelte ; Hajdú István pedig a IX. kerületi hívek részére a mester-utczai iskolában tartott istentiszteletek czéljaira egy úrasztalt készíttetett, a Sáska-család pedig ehhez egy nagyon szép úrasztali terítőt csináltatott, a miért az egyháztanács elismerését, háláját és köszönetét fejezte ki az adományozóknak. Végül jelentette a lelkészelnök, hogy báró Podmaniczky Gézáné és herczeg Odescalchy Gyuláné az egyháznak adományozták néhai gróf Dógenfeld Imrének, a 60-as években a budapesti ref. egyház főgondnokának olaj festésű arczképét. Az egyháztanács a nemesszivű adományért köszönetét és háláját fejezte ki és az arczképét egyelőre a Kálvin-téri lelkészi irodában helyezte el. Dr. Szabó Aladár, józsefvárosi lelkész jelentette, hogy a VlII-dik kerületben a húsvéti ünnepeket megelőzőleg általa rendezett hat vallásos estély emlékére, egy magát megnevezni nem akaró úrnő 300 koronát küldött kezéhez, azzal a megjegyzéssel, hogy azt egyházi czélokra, saját belátása szerint használja fel. A lelkész ebből egy kelyhet csináltatott a józsefvárosi imaház részére, a megmaradó összeget pedig a józsefvárosi templomalap javára könyvelte ós takarókpénztárban helyezte el. Ugyancsak a józsefvárosi istentiszteletek czéljaira Molnár Sándorné úrnő egy szép kelyhet adományozott, özv. Csiky Kálmánné úrnő pedig szintén egy kelyhet ajánlott fel. Az egyháztanács az áldozatkész adományozóknak hálás köszönetét fejezte ki. Farkas József, egyháztanácsi jegyző előterjesztésére bizottság küldetett ki, a mely meg fogja állapítani azon egyháztanácsi tagok névjegyzékét, a kiknek megbízása a törvény szerint lejár. A bizottság jelentése alapján fog az egyházközségi közgyűlés összehivatni. A közelben elhunyt Karap Ferencz egyháztanácsos helyébe Mács János póttag hivatott be. Héder Sándor, a gazdasági hivatal vezetője előterjesztése szerint kivettetett egyházi adó fejében a pesti oldalon 59,658 kor. 40 fillér, a budai oldalon 9061 kor. 40 fillér, összesen 68,719 kor. 80 fillér. Ebből eddig befolyt 36,012 kor. 40 fillér. A hátralékok összege a pesti oldalon 41,463 kor., a budai oldalon 1412 kor., összesen 42,875 korona. A kerületi elöljáróságok, a lelkészi hivatalok megkeresésére, készséggel és a legnagyobb tapintattal járnak el a hátralékos adók behajtása körül, úgy hogy 1904-ben 3500 kor., 1905-ben 6109 kor., a folyó évben eddig 2724 kor. hajtatott be. A fővárosi bejelentési hivatal, az adószedők és egyháztanácsosok bejelentései, úgyszintén az önként jelentkezők bejelentései alapján az 1905. évben 2712 új adózó után 11,027 kor., az 1906. évben pedig 1544 új adózó után 6104 kor. vettetett ki és ebből 3438 kor. ténylegesen befolyt. Az adóemelés (arányosítás) eredménye 1946 korona; egyesek pedig, a gondnokság felhívására, önként is emelték adójukat, a melynek összege 4016 koronát tesz ki. Az egyháztanács örömmel vette ezt tudomásul és köszönetét fejezte ki azoknak, a kik adójukat önként emelték; a gazdasági hivatalnak pedig, a pénzügyi bizottság javaslata alapján, elismerését fejezte ki az adók kivetése, beszedése és kezelése körüli szorgos és lelkiismeretes munkálkodásért. Kiss Károly egyházi ügyész jelentése szerint a Balassa-féle birtokon, a, melyet Koyácsy Sándor gondnok és Petri Elek lelkész társaságában megszemlélt, többféle renováczió szükséges. Az ezekre vonatkozó javaslathoz