Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1906 (49. évfolyam, 1-53. szám)

1906-04-15 / 16. szám

kivül is sok olyan dolog, a mit el kell már egyszer nyíltan mondani. És most, post festa, már nem is árt hangoztatni. Sajnálom, hogy a zsinat nem végzett alaposan a „speczialitásokkal", Talán kíméletből, talán bizonyos személyi tekintetekből, egyszóval nem végzett. Pedig zsinat nem minden évben van, hát ritka volt az alkalom is. Csodálom, hogy az atyáknak nem tűnt fel a legnagyobb speczialitás, az „Utasítás", a mit az egyházi törvényhez csatol Erdély. Mert mi ez? Röviden meghatározva, az az archimedesi pont, a melynél fogva az egész törvénykötet piacet, non piacet, mert sarkaiból ki van forgatva. Jogi szempontból véve nonsens, mert egyetemes érvényű törvényhez törvényt írni, hogy ez a szakasz kell, amaz nem kell, képtelenség. És itt hiába is emlegetjük azt a 8-dik paragrafust s ha továbbra is fennáll ez az állapot, azon semmit sem változtat, ha az Utasítást száz példányban csatoljuk is a törvénykönyvhöz. Az igazat megvallva, pár óv előtt magam is az erdélyi viszonyokhoz képest helyesnek tartottam a képviseleti, extra rendszert. De azóta sok olyan dolog történt, a mi meggyőzött. És az igazságot kimondani, a tapasztalatok alapján más véleményre jutni, nem szégyen. Nos, hát mik ezek a tapasztalatok? íme, itt vannak. Látom, hogy a képviseleti rendszer a fundamentoma annak az állapotnak, hogy az egyházi szervezetben a világi elem bír döntő súllyal s több vokssal. Ott van az egyházkerület. A papság igazán elenyésző számú s bármikor túlszárnyalható. Ott az igazgató-tanács, a mely teljes hatalommal ítél elevenek és holtak fölött. Méltóztassék csak megnézni a névtárat: 13 hivatalos és választott világi tag áll szemben 5 lelkész-taggal. Hol itt a „paritás" ? Sehol. Ez kézzelfogható küriarchia. És hogy ez mit jelent akkor, mikor a kerület úgyszólva lélekzetet sem vehet az igazgató-tanács nélkül, azt elgondolhatja mindenki. Hogy ennek czentrális hatalma az egyházmegyék jogköréből szívja föl az erőt, az természetes. Ezért igazsággal mondhatta b. e. Papp Károly, hogy Erdélyben egy esperesnek nincs annyi hatásköre, mint itt egy lelkésznek. Hogy azután egy ilyen egyházkerületi minisztériumnak mibe kerül a közigazgatási, fentartási költsége, azt ékesen megmondja az évi számadás. A többi egyházkerületben pedig a dehonesztált presbiteri rendszer mellett csak egy fiatal titkára van a püspöknek s mégis eldirigálják a sokkal nagyobb kerületet is. És e pontnál még egyet. Az erdélyi kerület elavult utasítása alapján minden rendes kollégiumi tanár tagja a kerületi közgyűlésnek. Természetesen visszás ez máshol. De itt, bizony mondom, így van jól, sőt. — Mert a tanárság ellenőrző, ellensúlyozó szava nélkül, ha tetszik, az igazgató-tanács s a kerület abszolút hatalommal s alig túlzok vele, — felelőtlenül uralkodhatnék a papságon. S ehhez képest a katonai szubordináczió is parlamentáris lehetne. Most olyanformán áll a dolog, hogy a tanárság kezd nagyon kellemetlen lenni a kerületen; hát az erdélyi kerület simulását a „magyarországi" szervezethez ott kezdenék, hogy a tanárságot megtizedelnék. Súlyos szó, de igaz, hogy a hol kellemetlen a honi szervezet, ott simuljunk, a hol pedig teret ad a czentrális hatalomnak, ott maradjunk a régiben. Nagytiszteletű Uram ! Ha az erdélyi kerület komolyan simulni akar, akkor kezdje ezt el az igazgató-tanács eltörlésén. Ha ez megtörtént, akkor tudom, hogy a képviseleti rendszer sem lesz feltétlenül fentartandó s a sok pénz is megmarad, a mit a központi igazgatás felemészt. Központi igazgatás . . . Vájjon vallásosabb-e a nép e mellett, ez által? Vájjon az egyházi élet a legapróbb részletekig megszabott adminisztráczió, ezerféle kimutatás, rubrika mellett jobban virágzik-e, mint „Magyarországon" ? Határozottan nem ! Nézze csak meg nt. Uram az Erdélyi Prot. Lap 13-dik számát, a mely megemlékezik a Kálvin-szövetségről. Ez nagyon sokat mond. Azt mondja az a czikk, hogy a szövetség olyanféle dolog talán, mint az egyházkerületi értekezlet a Királyhágón túl. Isten ments', hogy olyan legyen, sine ira et studio szólva, Hiszen ez, minden tagadás daczára, összement végképen. Mert az évenkénti vándorgyűlés, vándor-bankett s több semmi, — ez igazán semmi! Vallásos hetilapja, a Vasárnap pedig alig élhet. Pedig mennyivel többet ért volna, ha pl. a Kis Tükörrel összeolvad. De hát a Kis Tükör nagyon „pietista", nagyon evangéliomi .... Visszatérve a Kálvin-szövetségre, azt hibáztatja az erdélyi lap, hogy esetleg ez „vom Kirchentum zum Christentum" lesz. Nos hát, a hol az extenzív vallásos élettől, a társadalom nemesebb szervezésétől így felhőznek, ott ne féljünk túlságos vallásosságtól. Sőt, ha a hivatalos lapbeli czikkező azt mondja, hogy a Kálvinszövetség amolyan kálvinista szoczialista párt lesz, ad notam „keresztyén szoczialista"-párt s ennék jelszava a vom Kirchentum zum Christentum, akkor nagyot mond, de nagyot téved. Mert tudom, hogy a mint a róm. kath. „keresztyén szoczialistaság" nem elszakadás a hivatalos egyháztól, úgy a Kálvin-szövetség czélja sem az, ha-Jobb és megbízhatóbb MAGVAKAT olcsóbban senki sem ad, mint f r r FA.BIAN BEXJA magkereskedése Budapest, Ullői-út 11. szám, Kálvin-tér mellett. Tessék próbát teii n i.