Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1906 (49. évfolyam, 1-53. szám)
1906-04-08 / 15. szám
és cselekszi: „Őrizője vagyok az én atyámfiának, különösen az én hitsosrsosomnak és pedig testének, lelkének egyaránt'1 . Eme munkájában segítőtársa, támogatója körünknek a fővárosi és vidéki protestáns társadalom anyagi és szellemi tekintetben. Ennek a társadalomnak fiait részesíti a Bethlen Gábor-Kör vallás-erkölcsi képzésben és anyagi támogatásban. Ennélfogva joggal kérheti és várhatja attól óvó, mentő és nevelő munkájának becsülését és segítését. Elő összeköttetést igyekezünk azért fentartani a magyar protestáns társadalommal, mert csak így tudjuk sikerrel ébreszteni a protestáns öntudatot, tökéletesíteni az evangéliomi keresztyén életet ifjúságban és társadalomban, úgy anyagi, mint szellemi erkölcsi eszközökkel. Együttműködésünk egész nyilvános életünkben szemlélhető. E soroknak is az a czélja, hogy czéljaink, munkánk feltüntetése által felhívjuk a protestáns társadalom figyelmét körünkre, annak támogatására és a közös munkára. Körünk a folyó iskolai évben is szokott, rendes mederben folytatja éleiét. Irodalmi estélyeket, ünnepi estélyeket, belmissziói összejöveteleket, matinékét, szeretetvendégségeket, heti bibliamagyarázó gyűléseket rendez. A fővárosban tartottakon kivül Nagyszalontán és Hódmezővásárhelyen is rendezett irodalmi estélyeket, hangversennyel és tánczestéllyel egybekötve, melyeken a protestantizmus és körünk szeretetét terjesztettük és segélyező-alapunkat növeltük. Fővárosi mindennemű öszszejöveteleink — Istennek hála — nagy látogatottságnak és közkedveltségnek örvendenek. Körünk a tagoknak lapokat, protestáns ifj. lapokat és folyóiratakat, kedvezményes színházi jegyeket ad (ez idő szerint az Urániába és a Magyar Színházba). Kedvezményes jegyeket ad továbbá a Képzőművészeti Társulatnak a műcsarnokban rendezni szokott tárlataira, a Nemzeti Szalonba, hangversenyekre és a Világpanorámába. Ebéd- és vacsorasegélyeket oszt, melyet fővárosi vedéglősöknél eszközölt ki, valamint egyenes pénzsegéllyel is enyhíti szegény tagjainak szükségét. Ez évben 5 szegény társunknak adtunk ebéd-, egynek vacsora-segélyt; 20 társunknak pénzsegélyt, mintegy 2000 korona értékben. A protestáns társadalomnak, egyházaknak, városoknak, testületeknek, intézményeknek és egyeseknek felénk fordult áldozatkész szeretete mind nagyobb anyagi erőt ád körünknek ezen emberbaráti munka áldásosabb gyakorlására. Ebben az esztendőben szándékozik kiadni körünk emlékkönyvét, mely ötéves múltjáról számol be s a protestáns társadalmi előkelőségeket egyesíti irodalmi koszorúba. Emlékoszlop lesz ez, melyről lelkünk hálával olvassa a szent igéket: „Mindeddig segítségül volt az Úr". Ujabb kapocs lesz ez ismét körünk ós a társadalom között, g anyagi és szellemi erőnek forrása. Ez úton is szeretettel kérjük azokat, kik emléksorokat Ígértek, vagy kegyeskednek adni, szíveskedjenek minél előbb a körhöz juttatni. Legközelebb, április 4-én gazdag műsorú szeretetvendégséget rendeztünk, mely utolsó volt ez évben. Ez után irodalmi estélyeink következnek. Májusban pedig a bécsi béke 300-ik évfordulója alkalmából hatalmas Bocskay-Bethlen-ünnepére készülünk. Im munkásságunk rövid vázlata. Ha tekintetbe vesszük azon körülményt, hogy a főiskolák vallás-erkölcsi nevelést nem adnak, a főiskolai ifjúságot egyesítő kör nincs, s a mi van, az is túlnyomólag politikai mozgalmakban, tüntetésekben forgolódik, s hogy a melyik ifjúsági kör munkálkodik is, az sem vallás-erkölcsi czélú: lehetetlen el nem ismerni a Bethlen Gábor-Kör fontosságát. Vannak még gyengéi körünknek, de nagyra és jóra törekvése is van. s hisszük, liogy ha — mint óhajtjuk, — alkalmasabb, nagyobb helyiséggel rendelkezhetünk és még erőteljesebb protestáns szellem hatja át körünket, még inkább megfelelünk hivatásunknak; a társadalom támogatásával megközelíthetjük minél előbb a Bethlen-Otthon felállításának eszméjét, az egész protestáns főiskolai ifjúság Bethlen Gábor szellemében való egyesítését, a mi protestáns egyházainknak és magyar hazánknak erkölcsi erőben való nagy nyereségét jelentené. Hisszük, hogy evangéliomi egyházaink igazi szeretetükkel támogatják ezután is a közös szőllőben, az Úrnak szőllejében dolgozó fiukat, a Bethlen Gábor-Kört; a magyar protestáns társadalom is buzgón munkálkodik velünk nagy társadalmi czéljaink elérésére s ilyen munkával siettethetjük amaz eszményi, krisztusi társadalom megvalósulását! Veress Jenő, a kör belmissziói alelnöke. Kérőivek, esdő szózatok. E czím alatt Morvay Ferencz e lapok 11. számában, mint ő kifejezi: nyilvános hangot akart adni annak a kedvetlenségnek, sőt bosszankodásnak, a mely sok lelkész szivében ott él, látván az egyházakhoz intézett kérőívek, esdő szózatok folyton növekedő számát. A czikk irányát, az abban rejlő panaszt a lap szerkesztője is jogosultnak mondja a következő számban, s a czikkíróhoz intézett szerkesztői üzenetben igéri is, hogy hozzászól a kérdéshez, kifejtvén, hogy miképen lehetne e bajon segíteni. A kérdés kétségtelenül nagyfontosságú és érdekű : miképen lehetne a különböző cztmek alatt folyó kéregetéseket, gyűjtéseket megszüntetni? S midőn a szerkesztő e kérdésre feleletet ígért, nem tagadom, nagy mértékben felcsigázta kíváncsiságomat. E kíváncsisággal olvastam végig Morvay czikkét is, remélve, hogy a végén megtalálom a kérdés sikeres megoldására az útmutatást. Azonban csalódva tettem le olvasás után a lapot, s hiába vártam mind ez ideig a szerkesztő igért feleletét is, és így, szerkesztő úr engedelmével, hozzászólok