Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1906 (49. évfolyam, 1-53. szám)

1906-04-01 / 14. szám

sét honosította meg (admissió). Ez abban áll, hogy az Úr asztalához először járulni óhajtó keresztyének — felnőtt gyermekek és áttért nagykorúak egyaránt — a gyülekezet előtt hitükről vallást tesznek és ezzel egyidejűleg magukat a gyülekezeti tagok kötelességeiben és jogaiban való részvételre elkötelezik. Ha mégis a konfirmáczió elnevezést hagyományos szokásból használjuk, ezzel csak azt jelezzük, hogy az úrvacsorához először járulók nem konfirmandusok (azaz hitükben a lelkipásztor által megerősítendők), hanem ők maguk a konfirmansoJc (azaz hitüket vallástétellel megerősítek, hitükről bizonyságot tevők), a kik idvességüket a reform, keresztyén egyház tanítása szerint egyedül Krisztusban keresik és találják fel" (34. 1.). íme tehát nem a szokatlan konfirmáló, hanem a megszokott konfirmálandó szó az, mely dogmatikailag meg nem állhat, ugyanazért annak elhagyása szükséges, s ehhez mérten kell aztán a konfirmácziói oktatást is helyes irányba terelnünk S. Szabó József. BELFÖLD. A ref. zsinat ülései. Zsinatunk negyedik ülésszakát tartotta e héten. Az ülésszak a lehető legrövidebb volt. Alig néhány fontos tárgy került azon szőnyegre. Kedden, 27-én reggel csak formális ülést tartottak. A póttagok behívásáról számoltak be, a megjelenteket vették számba és a következő ülés napirendjét állapították meg. A póttagok közül ez alkalommal behivattak : Tóth Sándor, Kozma László, Kenessey Miklós, Konkoly Thege Béla., Faragó János, Kövér András, Nagy József, Tóthfalussy József, Nagy Lajos, Gáspár János, dr. Finkey Ferencz, Szalay László, Szele György, Sinka Sándor, Berey József, Szegedi Gyula, Szabó Lajos. A szerdai. 28-diki ülésen harmadik olvasásban elfogadták az I., VIII., IX. t.-czikkeket, a melyek az egyházalkotmányt, továbbá a külföldi magyar református hívek gondozásáról és a zsinati törvényeknek Horvát-Szlavonország területén leendő végrehajtásáról szóló intézkedéseket foglalják magukban. Majd az iskolaügyi bizottság jelentését tárgyalták, a melyet Fejes István elnök és Radácsi György előadó mutattak be. A theologiai és jogi akadémiák fentartásának és tanáraiknak az államiakkal egyenlő javadalmazásának kérdését egyelőre eldöntött dolognak tekinti a zsinat és kimondta, hogy e tárgyban újabb lépések tételére nézve nincs szükség. A netalán szükségessé váló lépések megtételére azonban felhívta az egyetemes konvent figyelmét. Az állami egyetemeken szervezendő prot. theologiai fakultásra nézve a zsinat kimondotta, hogy „az állami egyetemi theol. fakultáshoz való törvényes jogunk elvi fentartása és hangsúlyozása mellett, a közös prot. theol. fakultás kérdésének minden irányú figyelemmel kisérését, szükségszerű és időszerű fejlesztését egyetemes konventünkre bízza". Dr. Bartók György püspök szólalt fel e pontnál erősen, hangsúlyozva a theologiák egyetemre vitelének szükségét. Haza, egyház és egyetem érdeke kívánja ezt. Szólottak még: Sándor József, Radácsi György, Fejes István. A debreczeni egyetem kérdése hosszabb és élénkebb vitát keltett. A bizottság javaslatát, szövegezése miatt, a melyből könnyen azt lehetett volna következtetni, hogy az egyetemes egyház a debreczeni egyetem létesítésének eszméjét feladta, mellőzték. E helyett Sídyok István esperesnek gr. Tisza István által módosított határozati javaslatát fogadták el. Ez így hangzik: „Az egyetemes egyház, habár a magyarországi református, esetleg a két protestáns egyház végső törekvési czélját csak egy, Debreczenben felállítandó református vagy protestáns egyetem létesítése képezheti : mindannak daczára, a mai nehéz viszonyok és kedvezőtlen körülmények figyelembevételével, mivel az 1891—93-iki budapesti zsinat is a bölcsészeti fakultás létesítését jelölte meg az egyház elsőrendű sürgős szükséglete gyanánt: megbízza az egyetemes konventet, hogy a debreczeni bölcsészeti fakultás ügyét újból vegye tárgyalás alá; vegye fontolóra, mely módon és mérvben volna az egyetemes egyház anyagi ereje ama nagy czél elérésénél igénybe vehető s a tiszántúli egyházkerülettel az eddig rendelkezésre álló alapokból, a nyert alapítványokból és adományokból, esetleg egyetemes egyházi segélyből s az Í848": XX. t.-cz. értelmében nyerhető államsegélyből teljes erővel törekedjék mielőbb olyan bölcsészeti fakultás felállítására, a mely mint állami érvényességű tanárképző szolgálja a református vagy akár a protestáns egyház magasabb érdekeit s elégítse ki a felekezeti tanárképzésnek több oldalról támasztott s egész egyházunkra nézve áldásosnak Ígérkező várakozásokat." Különösen gr. Tisza István nagy figyelem közt elmondott beszéde keltett e tárgynál nagy hatást. Nincs nála nagyobb barátja a protestáns kultúrának — mondá. De ma egészen más a verseny, mint régen volt. Ma a nemzeti kultura terén előláll a magyar állam. Azért elcsüggedés, elégedetlenkedés ne fogjon el, ha látjuk, hogy czéljainkat olyan hamarosan, mint szeretnők, megvalósítani nem tudjuk. Az anyagi eszközök megszerzése hosszú idő szívós munkája lehet. Csak inferióris kulturális intézeteket ne rendezzünk be. Összes erőinket szűk körre korlátozzuk, hogy elsőrendűt alkothassunk. Először Debreczenben is csak a tanárképző egyik részét kell megvalósítani, azt, a melyik a humanisztikus tárgyakkal foglalkozik. De az legyen méltó versenytársa az államiaknak. Még a gazda számadásának megvizsgálására küldtek ki bizottságot. Elnöke: gr. Dégenfeld József, előadója: Váró Ferencz, tagjai: Antal Gábor, Merczner Béla, Mády Lajos. A bizottság a konventnek számol. A csütörtöki, 29-diki ülésen két fontosabb kérdést tárgyaltak. A diakonissza-ügy az egyik, a presbiteri szö-28