Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1906 (49. évfolyam, 1-53. szám)

1906-04-01 / 14. szám

az emberi lélek húrjait, mennydörgő hangon kiáltja Faustjában a száraz lelkeknek: Wenn ilir's nicht fiihlt, ihr werdct's nicht erjagen. És ismét: Ihr werdet nie Herz zu Herzen schaffen, Wenn es euch nicht von Herzen geht. Ha aztán valakinek a lelki tartalom előterjesztésére hatalmas, az érzelmek és indulatok minden árnyalatának kifejezésére alkalmas hang és előadási képesség is adatott: akkor előáll a nagy egyházi szónok, az emberi életben a legnagyobb és legáldásosabb hatalom Már most bizonyára azt várjátok, hogy jellemezzem Papp Károly ragyogó ékesszólását s mutassam ki, hogy mennyire felelt meg amaz Isten és emberek által kivánt követelményeknek ?! Félek azonban, hogy ha fényes szónoki alkotásainak és sikereinek bűvkörébe lépek, akkor ez leköt és fogva tart, úgy hogy azontúl másféle tevékenységét nem leszek képes méltatni. Pedig igazságtalanság volna meg nem emlékeznünk arról, hogy kiváló tehetsége s tudományos képzettsége már ifjú korában feltűnést keltett s a 60-as évek elején a budapesti ref. theologiai akadémia egyik tanára lőn. Tanári működése nem sokáig tartott s betegeskedése arra kényszerítette, hogy vidékre menjen. Előbb Laskón, majd Szigetszentmiklóson hirdette az igét. Úgv látszik, hogy az a fájdalom és keserűség, a mely egész életében kisérte s még halála előtt közvetlenül is egy szép, de bánatos fohászban tört magának utat, már akkor szivébe költözött. Úgy látszik, hogy mindig betegebb volt testileg, mint sokan gondolák, s betegségével való küzdelme is borút vont lelkére. A felől pedig nincs semmi kétség sem, hogy a ki theologiai tanárból lett lelkésszé, annak a szive mélyén, ha nagyon eltemetve is, Valami kifejezhetetlen szomorúságnak kell lakoznia, mert hiszen az ilyen lépés azt jelenti, hogy az illető szive tele kínnal, mert úgy látja, hogy a theologiai tanárokra bízott prófétai, tehát gyújtó, elevenítő, eszméitető munkával a magyar protestánsok szivéhez közel férni még nem lehet. A ki egész lélekkel volt theologiai tanár és tudós, úgy lesz lelkésszé, az eszményeiben némileg csalódva lesz azzá. Már pedig Papp Károly egész lélekkel volt tanár. Nagyszabású elme és igazi tudós értelem, a mely folyton tanul, folyton kutat és folyton érdeklődik a szellemi világ kérdései iránt. A szellemi világ akármely oldaláról tárul fel előtte, mohón kap annak lángtengere után, még ha néha megperzseli is a szárnyait. Papp Károly, bárhova vezette is élete útja, a tudomány iránti érdeklődését sohasem veszítette el s figyelmét nem köthette le az egyházkormányzás, sőt még a theologiai tudományosság sem, hanem bölcsészeti és természettudományi kérdésekkel is foglalkozott. Fájdalom azonban, hogy a mikor a gyakorlati élet mezejére lépett, újra csalódott. Laskón egész lélekkel hirdette az igét, s meg kellett érnie, hogy a lelkek közül, a kiket a mindennapiság álmából eszmélődésre ébresztett, többen valami szűk látkörű szekta tagjaivá lettek. Hogy ez milyen seb volt szivén, annak bizonyítására felhozom, hogy ez esetet még budapesti lelkész korában is gyakran emlegette. (Folytatása következik.) Az átlag-ember hívtelensége. Bibliamagyarázat. írta: J. H. Joivett. Máté 25:14—30. (Folytatás és vége.) Gondolataink nem járnak egyedül. Minden egyes gondolathoz más gondolatok is csatlakoznak, mint annak kisérői és folyományai. Ennek az embernek az Ő saját hasznavehetetlen középszerűsége felől táplált gondolata az erkölcsi hanyagság okává vált. Gondolkozásmódja alakította ki magaviseletét. De a magaviseletnek visszaható ereje van: uralkodik a gondolatok felett és új gondolatokat támaszt. A megszokott indolenczia, a mely az oktalan ön-lebecsülésből támad, alakító hatással van a gondolatokra és így a további magaviselet szerző okává válik. Mily szellemi hatás szülőanyjává lesz ez az erkölcsi indolenczia? Miként gondolkodik az ilyen ember az Isten felől ? A kötelességmulasztás mindig érezteti hatását az Istenség felől való gondolataink kialakításában és színezésében. Kövessük csak emberünk gondolkozásának irányát, így szólt önmagához: „Csak kicsiny tőkével rendelkezem, s ily csekély befektetéssel nem nyerhetek semmit!" És így gondolkozván, csakugyan nem fogott hozzá semmihez sem. De lelke azt súgta, hogy Isten még számadásra vonja., „Számadásra? Mert ő kegyetlen ember, a ki ott is arat, a hol nem vetett és a hol nem vetett, ott is takar! Kamatot kiván, pedig nem adott tőkét. Sokat kiván, holott semmit sem adott!" így hangzik a mérges és elkeseredett hangú vádlevél, a melyet a morális negligencziában eltöltött élet állít ki az Isten ellen. „Az Isten a hibás!" „Te kegyetlen ember vagy!" Mily elfajult ez az okoskodás! De hiába, ha a szív tisztátalan, a szemek sem láthatnak világosan. Megmérhetetlen sokan gondolkoznak ily elfajultan az Isten felől, csak azért, mivel életüket haszontalan semmittevésben töltötték el. Semmi sem erősítheti és tisztíthatja jobban a Mindenható felől táplált gondolatainkat mint a kötelességnek hűséges és pontos elvégezése. Minden bölcsen befektetett talentom mélyíti és szélesíti szellemi felfogóképességünket. De ha talentumainkat haszontalanul hevertetjük, azokat a szemüvegeket ássuk el, a melyeken keresztül az Isten dolgait megláthatjuk és magyarázhatjuk. Lesznek szemeink, de nem látunk velők. Lássuk tovább ennek gyászos következményeit. Gondolatainkat nem választhatjuk teljesen külön egymástól. Nem egymástól elrekesztett részekből vagyunk alkotva, mintha egyik részünk teljesen független lehetne a másiktól. Az ember alapgondolatai kikerülhetetlenül