Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1906 (49. évfolyam, 1-53. szám)

1906-04-01 / 14. szám

Hogy az evangéliomon alapuló egyháznak^ isteni Mestere tanításából és lényegéből kifolyólag, a való, a mindennapi életet átható, vezető, megnemesítő, megszentelő hatalomnak kellene lennie s működésében úgy kellene funkczionálma, hogy feleslegessé tegyen minden olyan külön szövetkezést, a mely a szocziális kérdés megoldására és helyes rendezésére törekszik, — ebben a tekintetben nem térhetnek el a vélemények közöttünk. De magyar evangéliomi egyházaink, qua egyházak, vájjon úgy hatnák, úgy funkczionálnak-e, hogy minden társadalmi, vagy egyháztársadalmi szövetkezést feleslegessé tesznek? A ki a viszonyokat ismeri, az lehetetlen, hogy erre a komoly kérdésre igenlő feleletet adjon. Egy nagyon kiváló, miniszteri tárczát is viselt, buzgó kálvinista ember jelentette ki a Kálvin-szövetség megalakítása felett folyt előkészítő tárgyalások folyamán — a mit a saját tapasztalataim alapján is igaznak ismerek el — hogy több évtized óta vesz részt presbiteri, egyházmegyei, kerületi és konventi tárgyalásokon, de — eltekintve az újabb eredetű egyházmegyei és kerületi lelkészi, vagy egyházi értekezletek felterjesztéseitől — nem volt alkalma azokon olyan kérdések felett tanácskoznia, a melyek az egyháztagok valláserkölcsi életének és anyagi jobblétének emelése keretébe vágtak volna. Törvényeket, a melyek a kötelességeket megszabják, rendszabályokat, a melyek szerint a hivatalos adminisztráczió haladjon, alkotunk eleget ; de a felől, hogy az evangéliomi egyház, mint ilyen, világot ujjászülő, társadalmat, államot átható hatalomként érvényesülni és közvetlen vezetője és megoldója igyekezett volna lenni a kor nagy kérdéseinek : jó lélekkel nem tehet bizonyságot közülünk senki sem. Ez a sajnálatos végkövetkeztetés természetesen vezet át a másik két véleményre. Ha az egyház, mint hivatalos egyház nem ölelte fel a fent jelzett czélok szolgálatát, s ha gyűléseink szervezete olyan, hogy ezeknek tárgyalása azokban helyet nem foglalhat, akkor egészen természetesen másutt és másképen kell keresnünk a helyes megoldást. Pusztán társadalmi, vagy pedig egyháztársadalmi úton-e? —ez a további kérdés. • Én, a ki azt vallom, hogy mindezeknek a kérdéseknek helyes vezetésére és megoldására az egyház, mint ilyen illetékes és hivatott; de a ki látom, hogy hivatalos egyházunk még nem jutott el ennék megismerésére, — a két alternatíva közül csakis azt fogadhatom el és tarthatom helyesnek, hogy a megoldás - egyháztársadalmi úton, ne az egyházon kivül és attól függetlenül, hanem az egyházzal karöltve s annak szelleme által vezettetve és áthatva történjék. Tisztelek, becsülök minden, pusztán társadalmi törekvést és egyesülést, a mely a szocziális kérdés békés megoldására törekszik; de miután meg vagyok győződve, hogy a megoldás csak a Krisztus örök evangéliuma alapján történhetik helyesen és megnyugtatóan, vallom azt is, hogy a megoldás előkészítésénél és keresztülvitelénél az evangéliomon alapuló keresztyén egyháznak nem lehet, nem szabad hiányoznia. Az evangéliom szelleme nélkül, a mint sajnálattal láthatjuk, a megoldásra irányuló törekvések anarkhiára vezetnek; az evangéliom szellemének érvényesülésével pedig nemhogy fenekestől felfordítanák az államot, a társadalmat és feleslegessé tennék az egyházat, sőt mindezek erősítésére szolgálnak. - • A Kálvin-szövetség, a mely alapszabályaiban az evangéliom és Kálvin szellemének érvényesítését hangsúlyozza s működése mikéntjét akképen állapítja meg, hogy a szervezésben az egyházi hatóságokkal és a lelkészekkel egyetértőleg jár el, ezt a jelen körülményeink között egyedül lehetséges és helyes megoldást választotta. S ezt választván, érdemes arra, hogy minden, a haza s abban a protestáns egyház javát, felvirágzását kivánó ember meleg rokonszenvével találkozzék. Nem hiányzott ugyan a gyanúsítás sem a szövetség megalakítása körül. A magát protestáns sajtóorganumképen portáló, de erre semmiképen nem jogosított (ha csak annyiban nem, hogy sok hiszékeny protestáns papnak, tanítónak, egyháznak befizetett részvénytőkéje elúszott benne 1) Magyar Szó czímű politikai napilap több czikkében is a legalaptalanabbul gyanúsította meg a szövetség tervezőit politikai rejtett czélzatokkal és a feudális klerikálizmus becsempészni akarásával; azonban e nemtelen gyanúsítások — szeretjük hinni — a józan és nagykorú magyar kálvinistaságot nem fogják felültetni, sőt ellenkezőleg arra bírni, hogy a Kálvin-szövetséget egy valóban életképes és az életre hatni tudó egyháztársadalmi intézménnyé fejlődni segítse. Én a magam részéről csak a legmelegebben üdvözlöm a Kálvin-szövetséget, s a mikor minden egyházát, hazáját szerető kálvinistát felhívok annak szellemi, anyagi és eszméi keresztülvitelében nyilatkozó egyháztársadalmi támogatására, csak azt kívánom, hogy az egyház is, mint egyház, ébredjen hivatása teljes tudatára s hivatalos működése által tegye feleslegessé a Kálvin szövetséget! Hamar István.