Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1906 (49. évfolyam, 1-53. szám)

1906-04-01 / 14. szám

Énekeskönyvünk ügyében. (Folytatás és vége.) III. A dallamokra adott programmal eleinte részletesen és behatóan akartam foglalkozni, de belátva annak felesleges voltát, attól később elállottam. A programra ugyanis, mely 1*2 sűrű oldalra terjed, oly zavaros, hogy abból a lényeget kihámozni is nagyon bajos. Csak a legfőbb dologra, az ütemezésre, ritmizálásra szorítkozom tehát, s kiszedegetve s szórói-szóra kiírva a czikkből az e tárgyban mondottakat, megteszem rá észrevételeimet. „A ritmikai javítás, a mi ismét erősen kívánatos, ha most teljesen elmarad is, új bonyodalmakra nem ad okot, csupán a mai művészietlen állapotot továbbra is fentartja; ez azonban még mindig kevesebb baj, mint a zavar és kapkodás. Ha ritmikailag semmi változás nem történik, hanem maradna minden a régiben, akkor látszólag sokat szenvedne az erdélyi énekeskönyv, a mely most ritmizált s így az unió kedvéért átíratnék a a khorálméretre." „De itt is túlságos nagy óvatosság volna minden ritmikai javítástól Őrizkedni. Sőt ilynemű ténykedésre ösztönöz minket az a nagy elmaradottság és művészietlenség, mely a szövegi részben közelről sem lép fel oly követelőző módon, mint a dallamoknál." „A dallam és ének ritmikailag lassanként annyira különvált, hogy ma már tűrhetetlen. Minden tehát: idő és helyzet azt sürgetik, hogy csináljunk itt végleges rendet." „Fontos, de egyszersmind kényes is dallamoknál a ritmizálás kérdése. Annyira kényes ez, hogy még most is, annyi vélemény és irodalmi vita után elmondhatjuk, hogy az egész énekeskönyv újítási ügyének ez a legsötétebb pontja. A legtöbb ellenmondás és tájékozatlanság e körül tapasztalható, s jó magam is, bár a héttagú dallamozó bizottsággal kétszer is vitába álltam, még arról sem lehetek biztosítva, vájjon mindenki megértette-e, a mit erre nézve kifejtettem. Már csak ezért is tehát meg kell most próbálnom, hogy ha dűlőre nem is tudom vinni ezt a problémát, legalább rámutassak e kérdés nehézségeire." „Én feltétlenül a ritmizálás mellett vagyok; de mivel ellentétbe kerülni a közakarattal nem akarok, most is azt mondom, hogy sokkal jobban tesszük, ha megmaradunk a régi khorálméret mellett, mintsem elfogadjuk azt a ritmizálási módot, melyet a Próbaénekeskönyv felmutat. Mert ha megmaradunk a régi mellett, az átmenettel roppant könnyen elbánhatunk; ellenben ez a féligvaló;

erőszakolt és mégis monoton ritmizálás, erőszakosságánál és kevés változatosságánál fogva (csak negyed- és félkótákból áll) nem alkalmas." ,,Itt csupán kétféle megoldás lehetséges: vagy megmaradunk a régi cantus planus-szal, vagy pedig felvesszük ritmizáló készségünk közé a nyolczad hangjegyet és a pontot s minden egyes dallamot ritmizálunk — nem előre felállított sémák szerint — hanem természetes hajlása és belső növése szerint. Ez volna az a ritmizálás, a mely a zeneművészet mai állásához méltó ; úgy látom azonban, hogy ettől a reformtól legtöbben idegenkednek. Akárhogy van azonban a dolog, legelőbb ezzel a kérdéssel kell tisztába jönni, mert a többi csak ezután jöhet. És ezt a kérdést feltétlenül a közvélemény színe előtt, irodalmi vita alapján kell eldönteni." „Ha ritmizáljuk dallamainkat, minél szebben ós művésziebben tesszük ezt, annál jobban előtérbe lép a szöveg és dallam ritmusának egyeztetése." „Minden nemzeti érzésem mellett is barbárságnak tartanám, ha született, idegen dallamokat, azzal a szándékkal, hogy megmagyarosítsuk, kerékbe törnénk s jellemüknek meg nem felelő ruhába öltöztetnénk. Ez délibábos ábrándozás." Ezeket írja czikkíró a ritmizálás dolgában. Milyen zűrzavar, milyen homályosság és mennyi ellenmondás ! Itt van például mindjárt a homályos, szinte rejtélyes kijelentés, hogy minden egyes „dallamot természetes hajlása és belső növése szerint kell ritmizálni". Ha ezen theoriát .gyakorlati alkalmazásában vesszük, akkor az a legféktelenebb szabadságot jelenti a ritmizálás terén; mert hiszen mindenki mondhatja, hogy a dallam természetes hajlása és belső növése szerint annak ritmusát én így vagy amúgy érzem. így aztán annyi a ritmus, a hány a ritmizáló. De kérdésbe tehetjük itt azt is, hogy vajjoii nem úgy áll-e a dolog, hogy minden egyes dallamnak természetes hajlása és belső növése szerint való ritmusa nem más, mint az eredeti ritmus ? Ha igen, akkor czikkírónak theoriája összedőlt. De ne okoskodjunk, hanem mivel minden theoria csak úgy ér valamit, ha az gyakorlatilag igazolható, nemcsak én, hanem e lapok minden olvasója szívesen venné, ha czikkíró egy dallamot saját theoriája szerint való ritmizálásban bemutatna, hogy ekként legalább egy dallamot „természetes hajlása és belső növése szerint való s a zeneművészet mai állásához méltó ritmizálásban* láthatnánk. De lássunk egy-két ellenmondást is. Jobb és megbízhatóbb MAGVAKAT olcsóbban senki sem ad, mint r r - r "F A "

RT A TST BÉLA. magkereskedése Budapest, Ullői-út II. szám. Kálvin-tér mellett. Tessék próbát tenni.