Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1906 (49. évfolyam, 1-53. szám)

1906-04-01 / 14. szám

PROTESTÁNS EGYHÁZI ÉS ISKOLAI LAP Hirdetési díjak : Két hasábos egész oldal . . . . 40 kor. Fél oldal 20 kor. Negyed oldal 10 kor. Nyolczad oldal 5 kor. Laptulajdonos, kiadó és felelős szerkesztő : HAMAR ISTVÁN. Szerkesztőség és kiadóhivatal: IX., Kálvin-tér 7. sz., a hová a kéziratok, előfizetési és hirdetési díjak stb. intézendók. Megjelenik minden vasárnap. Előfizetési ára : Egész évre: 18 kor., félévre: 9 korona, negyedévre : 4 kor. 50 fillér. TARTALOM. Vezérczikk: Kálvin-szövetség. Hamar István. — Énekeskönyviink ügyében. Szügyi József. — Tárcza: Emlékezés. — Az átlag-ember hívtelensége. H. /. — Könyvismertetés: Hitelvi vonatkozások a „Papi Lexikon" bírálatára. S. Szabó József. — Belföld: A ref. zsinat ülései. — A Kálvin-szövetség megalakulása. H. I. — Irodalom. — Egyház. — Iskola. — Egyesület. — Különfélék. — Hirdetések. Kálvin-szövetség. Folyó hó 27-én egy újabb protestáns egyháztársadalmi szövetség alakult meg Budapesten: a Kálvin-szövetség. Czélja, működése szelleme ismeretes lehet olvasóink előtt a közölt tervezetből és a szövetség megalakítására vonatkozó felhívásból. De hogy kellőleg méltathassuk a megalakított szövetséget, mégis idézzük az elfogadott alapszabályoknak a czéit megjelölő 3. §-át. „A szövetség czélja a magyar kálvinista egyház híveit, a szocziális érzék fejlesztése és a vallásosság megerősítése által, a társadalmi bajok felderítése, megelőzése és orvoslása végett egyesíteni . . ., a híveket társadalmi munkákra, az evangéliom s Kálvin szellemében, a szeretet, a puritán egyszerűség s a helyes jog- és kötelességérzet segítségével előkészíteni, képezni, nevelni és rábírni". A szövetség tehát egy olyan egyháztársadalmi intézmény kiván lenni, a mely a XX-dik század mozgató eszméjével, a szocziális kérdéssel kiván foglalkozni, oly értelemben és oly szellemben, hogy a megoldásnál az evangéliom alapelvei és Kálvin puritán szelleme érvényesülvén, kirekesztessenek, közömbösíttessenek a szocziálizmusnak állam-, társadalom- és egyházellenes elemei; de érvényesüljenek belőle ugyanezek javára mindazok, a melyek nemcsak a jelen kor szimptomáiként tűnnek fel, de a melyek a jövendő, boldogabb kor újabb alapjait is képezendik. Szükség van-e ily munkára? Erre a kérdésre, ismerve a kor mozgató eszméit, lehetetlen más feleletet adni, mint azt, hogy: igen. További kérdésként áll azonban előttünk az, hogy a szocziális kérdés megoldását elősegíteni kivánó munka egyháztársadalmi, vagy csak pusztán társadalmi alapokon nyugodjék-e, vagy pedig ezt a munkát maga az élő evangéliomi egyház végezze ? Ezekben az alternatív kérdésekben, mind az alakulásnál, mind a zsinaton szerzett tapasztalataink szerint, még nem tudtunk teljes egyetértésre eljutni. Hallottunk véleményeket, a melyek szerint a Kálvinszövetség felesleges, miután mindannak a munkának az elvégzésére, a melyet a szövetség maga elé tűzött, maga az egyház illetékes, s ily külön szövetségek és egyesületek alkotásával megfosztjuk az egyházat belső tartalmától s puszta törvényalkotó és adminisztráló valamivé tesszük. Hallottunk olyan véleményt is, hogy a czél, a mit a szövetség maga elé tűzött, pusztán társadalmi úton, minden felekezeti vonatkozás és érdek nélkül volna elérendő. S hallottunk véleményt, a mely szerint a Kálvin-szövetségnek csak abban az esetben van létjogosultsága, s csak abban az esetben számíthat a hivatalos egyház jóindulatú támogatására, ha nem az egyház keretén kivül, hanem azon belől, egyháztársadalmi úton tör ezé Íjai elérésére. Háromféle vélemény állt s áll tehát egymással szemben, s a vélemények még nem jutottak megegyezésre. Pedig arra kell jutniok, ha azt akarjuk, hogy a megalakított szövetség ne csak papiroson legyen meg s ne csak néhány emberből álljon, de magában foglalja mindazokat, a kik nemcsak egyházuk, de a magyar társadalom és a magyar állam javát, boldogságát, békés felvirágzását kívánják munkálni. Vegyük tehát fontolóra e véleményeket. A három vélemény közül tulaj donképen csak kettő áll élesebb ellentétben egymással: az egyháztársadalmi és a pusztán társadalmi. A harmadik: a tisztán belkörű egyházi, felette áll mindkettőnek. De a míg lényegében a legtermészetesebb és a legideálisabb, — a valóságban csak mint kegyes óhajtás állhat előttünk. Epen ezért ezzel kell legelőször tisztába jönnünk.