Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1906 (49. évfolyam, 1-53. szám)

1906-03-11 / 11. szám

vagy híveinket nógatva adakozásra, a kik állami adójuk 200 °/0 -'dt fizetik egyházi adóul s kik, ha minden évi tartozásukat törlesztették, hónapokig sem tudják, milyen alakja van egy 10 koronás bankjegynek! . . . Vagy a közalapot töröljük el (a mi gondolatnak is képtelenség) vagy ezt a kéregetést szüntessük be. Vagy ha ezt nem, korlátozzuk legalább. Munkáljon oda mindenik egyházkerület, hogy segély­gyűjtést az egyházmegye jól megokolt véleménye alap­ján, az egyházkerület pártolása mellett, csakis sürgős és igazi egyházi érdek által indokoltan, egyedül a kon­vent engedélyezhessen, s más kérőívvel, mint a melyet a konvent elrendel, az egyházakat megkeresni, hogy úgy szóljak, terhelni ne lehessen. — A közalap 25 éves fennállása s a 3-dik zsinat után ez a legkevesebb, a mit egyetemes egyházunk tekintélye és móltósága követel. Nagyváty. Morva íj Ferencz, reform. lelkész. KÜLFÖLD. Angol egyházi szemle. Az utolsó „Szemle" óta nagy dolgok történtek Angliában, a melyeknek hatása mélyen érezhető leend az egyházi élet körében is. A januárban megejtett vá­lasztások alkalmával a tory vagy jobban mondva kon­zervativ-unionista párt, a mely 10 éven át intézte, előbb Salisbury lord, majd annak unokaöccse, Balfour vezér­lete alatt a világbirodalom ügyeit, rendkívül nagy vere­séget szenvedett. A Balfour-kormány már a parlament feloszlatása előtt kénytelen volt, a közvélemény nyomása folytán, a mely az utóbbi évek pótválasztásaiban is ki­fejezést nyert, lemondani ós helyét a liberális pártból alakult Campbell-Bannermann-miniszteriumnak átengedni. Egyházi szemlét írván, nem terjeszkedhetem ki az ottani politikai viszonyok, illetve pártjelszavak részlete­sebb ismertetésére; de már az előbbi szemlékben is említettem, hogy a liberális párt agitácziójából bőven kivették részüket az angol szabad egyházak lelkészei is és a nagy győzelem kivívásában nem kis részük volt az angol szabad egyházaknak, illetve ezek egyesületének, a „Free Church Council"-nek. Ezen együttes talpra­állásnak és küzdelemnek eredménye az, hogy még soha nem ült az angol parlamentben annyi szabad egyházhoz tartozó képviselő, mint most, midőn körülbelül 200 kon­gregaczionalista, presbiteri, methodista és más kisebb felekezethez tartozó nemkonformistának sikerült oda be­jutni. Méltán dicsekedhetnek az angol nemkonformisták azzal a nagy győzelemmel, hisz Ők mindig a valódi demokrácziának, sem politikai, sem lelki zsarnokságot nem tűrő szabad ságeszméknek voltak századokon át hajlíthatlak szószólói. Érdekes jelenség az is, hogy a walesi herczegség mind a 34 választó kerülete liberális képviselőt küldött; s a 84 skót képviselő közül is majdnem mind ehhez a párthoz tartozik; a munkáspárt 54 képviselőjét juttatta be a westminsteri palotába. Szóval ettől a parlamenttől mindenki jelentékeny szocziális, a nemzet, sőt az egy­házi életbe is mélyen belenyúló reformokat vár. Valóban szerencsés helyzete is van ennek a nagy világbiroda­lomnak a parlamenti „változandóság" czélszerű, üdvös érvényesülése folytán. A konzervatív pártnak mindig nagyobb érzéke volt a külpolitika, illetve a birodalom extenzív fejlesztése, az imperialisztikus vágyak megvalósítása iránt, mint a liberális pártnak, a mely viszont nagyobb gondot fordí­tott a belső reformokra, a birodalom benső intézményei­nek a kor mozgató szelleméhez mért intenzív fejlesz­tésére ós berendezésére. Most is meg fogják ott találni a helyes eszközöket a szocziális viszonyok nyugodt, rázkódás nélküli javítására, a szegényügy, munkások, illetve munkátlan-kérdés, adóügy stb. helyes megoldá­sára, mint a hogy már eddig is lényeges javítást esz­közöltek a transwali, khinai bányászok helyzetére vonat­kozólag. De a szabad egyházak az 1902-íki iskolatörvény megváltoztatását várják különösen a liberális kormány­tól. Ez az ügy tartotta különösen nagy izgalomban az angol nemkonfonnistákat, és ezen törvény megváltoz­tatásának követelését írták ezek zászlójukra. De előre­láthatólag sok heves vita és nagy küzdelem forrása leend még a közel jövőben az ezen kérdés méltányos elintézésére irányuló törekvés. Mert nem kis dologról van ott szó. Az iskolai vallástanításról. Az anglikán és róm. kath. egyház a felekezeti vallástanításnak szószólói; a radikális párt, a nonkonformisták egy része a „secular education"-nak, mondván, hogy a vallástanítás az egy­házak joga, dolga és kötelessége; némelyek ismét a felekezet nélküli bibliai vagy épen valami felekezeti szín- és íznélküli valláserkölcsi oktatás hívei. Néme­lyek a papot végleg ki akarják utasítani az iskolából a rendes tanítási időn belül, mások a tanítás kezdetén vagy végén akarnak neki 1 f2 —1 órai időt biztosítani stb. Hogy az új kormány, illetve parlament miként fog igaz­ságot tenni ennyi sok elágazó, ellentétes, konzervatív, radikális, közvetítő felfogás között, nem lehet tudni; de a közel jövőben már erős ellenállásra számíthat, külö­nösen a lordok háza részéről, a liberális párt ezen kér­désben. Mondani sem kell, hogy a munkáspárt a leg­radikálisabb reformok szószólója leend ezen kérdésben. A szabad egyházak legkiválóbb vezéremberei a méltá­nyos megegyezést sürgetik a csatát vesztett anglikán államegyházzal, a mely pedig nem valami nagy méltány­lással és gyengédséggel viseltetett a nonkonformisták vallásos meggyőződése és ebből kifolyó „passzív reszisz­tencziája" iránt. Annak, hogy Wales mind liberális kép­viselőt küldött s hogy a walesi szabad egyházak vezére, Llovd György a kabinetnek is tagja lőn, meglesz a 22

Next

/
Thumbnails
Contents