Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1906 (49. évfolyam, 1-53. szám)

1906-03-04 / 10. szám

PROTESTÁNS EGYHÁZI ÉS ISKOLAI LAP Hirdetési díjak : Két hasábos egész oldal .... 40 kor. Fél oldal 20 kor. Negyed oldal 10 kor. Nyolczad oldal 5 kor. Laptulajdonos, kiadó és felelős szerkesztő : HAMAR ISTVÁN. Szerkesztőség és kiadóhivatal: IX., Kálvin-tér 7. sz., a hová a kéziratok, előfizetési és hirdetési díjak stb. intézendök. Megjelenik minden vasárnap. Előfizetési ára : Egész évre: 18 kor., félévre: 9 korona, negyedévre : 4 kor. 50 tillér. TARTALOM. Vezérczikk: A református egyház szórványai. Tóth Lajos. — Iskolaügy: A tanítóképző-intézeti tanárok képzéséről és képesítéséről. — Tárcza: Az alsó rend hareza a felső rendek ellen. Lévay Lajos. — Könyvismertetés: Magyar evangélikus egyháztörténeti emlékek. Révész Kálmán. — Külföld: Németországi egyházi szemle. Dr. Szlávik Mátyás. — Régiség: Agendák a XVII. századból. Földváry László. — Irodalom. — Egyház. — Iskola. — Egyesület. — Gyászrovat. — Különfélék — Szerkesztői üzenetek. — Pályázatok. — Hirdetések. hez törvény szerint tartoznak. A szegedi reform, egyház tehát közgyülésileg a fölöttes egyházi hatósághoz fordul sürgős intézkedés végett. De nemcsak a legnépesebb tiszántúli egyházkerület sínlik ilyen hitfelekezeti bajokban; mert ha például a dunamelléki ref. egyházkerületnek a mult 1905. évre vonatkozó hivatalos névtárát megtekintjük, azonnal szembetűnik itt is a dunatiszaközi, a dunántúli és szlavóniai sűrű pusztákban, illetőleg az ottani nagybirtokosok majorjai, tanyái szállásaiban, s a feltűnőleg szaporodó szőlőtelepekben, mint megannyi egyházi szórványokban, leginkább állandó cselédekként lakó vagy tartózkodó nagyszámú hitfeleinknek egyházilag és vallásfelekezetileg siralmas állapota. Az eloszlottak a százakra menő szórványokban minden lelkipásztori közvetlen érintkezést és hitoktatást, sőt legtöbbnyire gyermekeik elemi iskoláztatását is nélkülöző helyzetben süllődnek; sőt azon anyaegyházközségekben, melyekhez tartoznak, rendesen összeírva és névleg nyilvántartva sincsenek, s létszámuk csak összesítve szerepel, vagy egyáltalában nincs is kimutatva. Sorsuk tehát hasonló a szegediekéhez, mert náluk szintén hiányzik az egyházias élet s a hitfelekezeti kötelék, és a mennyiben egy részük más vallású népes községekben él, gyermekeik az esetleg helyben levő idegen népiskolákban, saját hitfelekezetüktől elzárva lévén, szüleikkel együtt, kik templomlátogatásban és istentiszteletben nem részesülnek, rendesen elpápistásodnak. Aránylag még legjobb helyzetben vannak a Bács, Baranya, Somogy és Tolna vármegyékből a szomszédos Szlavóniába kivándorló hitfeleink, kiknek jelentékeny részéről már több missziói központ, illetőleg lelkészség által lehetőleg gondoskodva van. Köztük a németajkúak általában jobban szervezkednek s rendes gondnokaik, sőt tanítóik alatt tömörülve, vallásfelekezetileg is erősbödnek. A református egyház szórványai. Magyar református egyházunk törvényei a szórványokról, a melyek az erdélyi egyházkerület régibb névtáraiban diaspora néven fordulnak elő, külön és tüzetesen nem intézkednek, s némely anyaegyházainknál a névtárakban fiókegyházak alatt értetnek és jeleztetnek a tulajdonképeni szórványok is. Egyházi törvényünknek az országos egyházi közalapot tárgyazó része csak közbevetőleg említi az országunkban s a társországokban elszórva élő hitfeleinket, kiknek lelki gondozásáról, e czélból bel missziók s körutazó lelkipásztorok intézményének fentartásáról, gyámolításáról, esetleg újak szervezéséről egész átalánosságban rendelkezik, országos egyházi közalapunk tiszta jövedelmének jelentékeny százalékát tűzvén ki e czélra, hogy így egyházunknak és nemzetünknek az idegenek közt könnyen elenyészhető ezer és ezer tagjai az egyház és nemzet tagjaiul megtartassanak. A szórványok valóban égető sebeit képezik református egyházunk vérző testének. így legközelebb is egyik fővárosi hírlapunk a jelen korunkban hamvaiból feltámadt szegedi anyaegyház felől mélyen elszomorító panaszt közöl, t. i., hogy mintegy 12 szórványában élő hitfelei, minden vallásosság és egyháziasság nélkül, teljesen elzül lenek, sőt úgyszólván elvadulnak, a távol fekvő anyaegyház templomába egyáltalában nem járnak, a hitvallás iránt tiszteletlenül viselkednek, újszülött gyermekeiket nem kereszteltetik meg, polgári házasságukat egyházilag nem szentesítik, sőt halottjaikat pap nélkül önmaguk eltemetik. Ennek a szembeötlő hitetlenségnek legfőbb oka az, hogy nincs lelkipásztoruk s így lassankint eltántorodnak a szegedi ref. anyaegyháztól, mely-