Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1906 (49. évfolyam, 1-53. szám)

1906-03-04 / 10. szám

A hazai róm, katholíkus egyház már régen felismerte a hitfelekezeti szórványos bajt s igyekezett is azt megorvosolni. így például a váczi püspöki egyházmegyében, Pest vármegye alsó részén s a volt Kiskunság területén fekvő nagyszámú tágas pusztákban a parochiális gyülekezetektől távol eső szórványokat még 1854-ben 4 kerületre (eirculus) felosztván, az egyházmegyei hatóság ottani hitfeleinek lelki gondozását belmisszió útján sikeresen eszközölte, illetőleg ma is eszközli. A szükséghez képest kisegítőkül a keblebeli szerzetes házak tagjait is felhasználja; sőt az időközben felosztott és benépesült néhány pusztán már rendes egyházakat is alkotott. Míg azonban a hatalmas római katholikus egyház bőven el van látva mind a belmisszió czéljára szolgáló külön alapokkal, mind az e téren hivatalosan működő személyekkel, mit tehetünk mi szegény magyar reformátusok saját erőnkből, csak a dunamelléki egyházkerületünkben is több ezerre menő szórványos hitfeleink érdekében, midőn még hozzá gyengébb gyülekezeteink vannak leginkább és aránytalanul megterhelve a hozzájok tartozó szórványokkal ? így például a vagyonában és lélekszámában alászállott, hajdan életerős gyöngyösi anyaegyházhoz 38 szórvány, a napjainkban új életre támadt, hajdan nevezetes pécsi egyházhoz 86, az újdon keletkezésű szabadkaihoz 22 szórvány van utalva. A gyenge hévízgyörki anyaegyház H 74, sőt a szintén erőtlen tápiószelei összesen 1500 lélekszámú szórványokat tüntetnek ki, s általában nagy számmal vannak a 200-nál nagyobb népességű szórványok csak magában a dunamelléki egyházkerületben is. Szerintem világos és kétségtelen, hogy sem egyes egyházmegyéink, illetőleg egyházkerületeink, sem egyetemes magyar református egyházunk nem képesek saját erejükből hitfelekezetünk nagyszámú szórványait anyagilag és pedig kívánatos gyorsasággal segélyezni, őket egyházilag kellő rendbe hozni s a fenyegető vallási és erkölcsi elzülléstől gyökeresen megmenteni. Ennélfogva egyetemes konventünknek, mint törvény által a magyar református egyházat egyetemesen érdeklő ügyek elintézésére hivatott, a missziói ügyeket vezető és intéző s az országos egyházi közalapot kezelő és vele rendelkező testületnek sürgős feladatául tekintendő, hogy úgy az anyaország, mint a társországok törvényhozása, illetőleg kormánya útján oly állandó intézkedést létesíttessen, hogy a szórványok hitfelekezeti szervezésére szükséges költség fedezetéül állami, illetőleg országos segély szavaztassék meg vagy az állami költségvetésben már évenként megállapított segély, a kimutatható szükséghez képest, felemeltessék és pedig külön és önálló törvény által, például a törvényhozó testület hivatalos működésének cziklusai szerint 5 — 5 éves időtartamra. Addig is azonban, míg ezen országos intézkedés létre jöhetne, szerintem a mi illetékes egyházi hatóságaink hivatva volnának a szórványok s ezzel kapcsolatosan az úgynevezett fiókegyházak szervezését és rendezését sürgősen megkezdeni s előmozdítani, és pedig egyéni nézetem szerint olyképen, hogy a népesebb és tehetősebb fiókegyházak és szórványok felekezeti népiskolákkal és tanítókkal ellátva leányegyházakká alakulnának, a csekélyebb és erőtlenebb fiókegyházak és szórványok pedig czéiszerűen csoportosítva és beosztva missziói központok és missziói köregyházakká, illetőleg körlelkészségekké alkottatnának, remélhető lévén, hogy theologiai tanintézeteink ifjúságának örvendetes szaporodása s ez által lelkészi karunknak is erősbödése fokozatosan lehetővé fogja tenni missziói központjaink és köregyházainknak rendes vagy egyelőre segédlelkérzekkel való kívánatos ellátását. Tóth Lajos, egy liáz tanácsos. LSKOLAÜGY. A tanítóképző-intézeti tanárok képzéséről és képesítéséről. A tanítóképző-intézeti tanárok képzéséről és képesítéséről Lukács György közoktatásügyi miniszter új szabályzatot adott ki, s dr. Pauer Imréhez, mint az új „Orsz. tanítóképző-intézeti tanárvizsgáló bizottság" elnökéhez átírt, hogy az „Orsz. tanítóképző-intézeti tanárvizsgáló bizottság" szervezete tárgyában javaslatot terjesszen elő. A szabályzat, mely rendezi a tanítóképző-intézeti tanárok képesítésének és a jelöltek képzésének ügyét, a következő: A tanítóképző-intézeti tanárok képzése. 1. §. A tanítóképző-intézeti tanárképzés czélja: a) hogy a jelölteket behatóbb filozófiai és pedagógiai tanulmányok alapján elméletben és gyakorlatban megismertesse a népoktatásnak s ebben különösen a tanítóképzésnek feladataival, rendszerével és módszerével; b) hogy egyegy szakcsoportba foglalt tárgykörben a jelölteknek szakképzettségét kiegészítse s ezenkívül a szakcsoportnak legalább egyik tárgyában mélyebb tudományos képzettséget adjon. 2. §. Tanítóképző-intézeti tanárjelöltek lehetnek olyan okleveles polgári iskolai tanítók, a kiknek oklevele azokból a tárgyakból, a melyek a tanítóképzőintézet tanári szakcsoportnak is tárgyai, jeles osztályzatú, a többi tárgyakból pedig jó osztályzatú. 3. §. A jelölteknek az 5. §-ban felsorolt szakcsoportokra való