Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1906 (49. évfolyam, 1-53. szám)

1906-02-25 / 9. szám

dit congruistes), kik csekély díj mellett látták el a teendőket. A dologban az a feltűnő, hogy a helyettes lelkész jövedelme az egyház jövedelmeihez képest igen csekély. Normandiában pl. a st. croix-i helyettes lelkész 1500 livres-t kapott évenkint, holott az egyház jövedelme 57.000 l.-re rúgott, llyeténképen érthetők meg a dúsgazdag franczia egyházban Voltaire szavai. „Sajnálom — úgymond — a szegény pap sorsát, a ki kénytelen boldogtalan híveivel veszekedni, perelni egy kéve élet miatt, perlekedni a borsó és lencse tizede miatt, a ki nyomorult életét viszálykodásban tengetni kénytelen".1 Kálvin János édes atyja fia érdekében igénybe vette az előnyöket, melyeket a szokás nyújtott s felhasználván összeköttetéseit, a la Gesine kápolna jövedelmét megnyerte fia számára, melyet később a gazdagabb marteville-i, majd a pont l'évéque-i egyházak jövedelmeivel cserélt fel. A papi város, az atyának intő szavai, a kegyes anyának példája mind-mind közreműködött arra, hogy Kálvin János már gyermekkorában a lelkészi pályára szándékozott lépni. Az első (említett) egyázi javadalom elnyerése után 12 éves korában fel is vette a tonsurát. A gondos atya ebben az időben lelkésznek szánta Jánost, mert így akarta jövendő kényelmét biztosítani. Az Úr is lelkésznek, a lelkek gondozójának pályáját jelölte ki számára, de egészen más okból. Nem kényelem és anyagi jólét várt ott reá, hanem a hősök, próféták, az emberiség nagy tanítómestereinek közös társa: a szenvedés, nélkülözés, az üldöztetés. Mert a kiknek az Úr nagy megbízást adott, azok emésztő gondok és fáradalmak között vezetik boldogság után vágyó híveiket a pusztán át. Kálvin János édes anyját korán, körülbelül ebben az időben vesztette el. Stahelinnek 3

föltűnt, hogy Kálvin későbbi éveiben soha sem beszél anyjáról, kivéve, midőn itt-ott vallásos buzgóságáról tesz említést. A gyermek az ő édes anyjának halála után rövid ideig maradt szülővárosában, s az új benyomások hamar kitörölték a régieket. A 10—12 éves, különben is igen komoly gyermek, miként minden jel tanúsítja, egészen tanulmányainak adta magát s a gyermekkor ezen első korszakáról általában is ritkán emlékezik meg. Kálvin János 1523-ban végezte be Noyonban tanulmányait ; úgy látszik ekkor már elhatározott dolog volt, hogy a gyermeket Párizsba küldik tanulmányainak befejezésére. Egy váratlan dolog a tervezett elutazást erősen siettette: az érintett év augusztusában nagy erővel tört ki a járvány, az aggódó apa ezen hó vége felé a gyermekkel Párizsba jött. Dr. Pruzsinszky Pál. 1 Rambeaud Alf. eml. m. II. 59. s Stábelin „Job. Calvin" I. 7. KÖN Y VISME RTETÉS. Újszövetségi Apokrifusok. Fordította Raffay Sándor, evang. theol. akad. tanár Pozsony, 1905. A szerző sajátja. Ara 6 korona. E czím alatt jelent meg karácsony előtt, a Theol. Szaklapban közölt részletek után, 17 őskeresztyén irat egy kötetben Raffay Sándor fordításában. Mindenesetre fontos irodalmi esemény úgy theologiai, mint általános irodalomtörténeti szempontból, mert könnyen hozzáférhetővé tett oly irodalmat, melyet nálunk kevesen ismernek, mely iránt kevesen is érdeklődnek. Évtizedek multak el a nélkül, hogy e körből, vagy az apostoli és egyházi atyák munkáiból a hazai prot. sajtóban valami számbavehető fordítás vagy ismertetés jelent volna meg. Pedig ez iratok értéke és fontossága már csak abból is kitűnik, hogy az újszövetségi kanonikus könyveknek közvetlen folytatásait képezik, melyek ugyanazon szellem erejének, de már hanyatló és gyakran idegen áramlatoktól is bénított erejének termékei, melyek azonban mégis viszszapillantást, sőt következtetést engednek amazok természetére és előállására vonatkozólag is. Sokáig együtt is szerepeltek, sőt egyik-másik mai apokrifus túlszárnyalta némelyik mai kanonikus könyv tekintélyét. Mindazáltal méltán maradtak később inferioritásban a kánonba bevett iratokkal szemben és lőn a nevük apokryphos. De vájjon ez a név reáillik-e az itt közölt iratok mindegyikére? Ez attól függ, milyen értelemben veszszük a szót. A gnosztikusok hozták divatba e kifejezést, kik irataikat szerették az apostolokra s ezek révén Jézus titkos közléseire vinni vissza. Ezért jött forgalomba az apokryphos = titkos, rejtett jelző e könyvekre vonatkozólag. De ugyanezért nyerte az ellenfél részéről e szó lassanként a nem valódi, ál, hamisított, eretnek, elvetendő jelentést is. Ha már most apokrif iratok alatt tisztán az apostolok neve alá becsúsztatott, vagy róluk szóló iratokat értünk, akkor kimaradnak az ilyenek, mint Barnabás, Róm. Kelemen, Polykarpos, Hermas könyve, melyek pedig nemcsak az egyházi atyáknál, hanem még némely uncziális újtest. codexben is, (X, A) mint építő iratok említtetnek vagy sorakoznak a kanonikus könyvek után. Ha azonban az a szempont vezet bennünket, hogy mely iratok forognak közkézen az egyház valamelyik részében, — sokszor eretnek irányzatok körében — mint a mai kanonikus könyvek mellett tekintélyben álló iratok, akkor meg nemcsak ennyi tartozik ide, hanem több is, mint Euseb. H. E. III. 26. felsorolása, vagy Hennecke Neutest. Apokrypha cz. munkája, mely az anyag kiválasztásában Raffaynak valószínűleg mintául szolgált, mutatja. így hát Raffay jogosan használta e különben is szerény czímet. Ezt igazolja is bevezetésében, miként Hennecke is igazolta egy megtámadással szemben az előbbiekhez adott Handbuch-jában. A fordított könyvek ez irodalomnak legbecsesebb részét képezik. így hát a kiválasztással meg lehetünk elégedve. Műfajilag az újszöv. irataihoz csatlakoznak: evangéliomok, levelek, apokalypsisek, akták, megtoldva