Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1906 (49. évfolyam, 1-53. szám)

1906-02-18 / 8. szám

azt mondja, hogy a református tanáregyesület megalakításakor az intézők mellőzték ág. hitv. evangélikus kartársaikat. Ha Raffay ismerné az előzményeket, ezt semmiesetre sem írta volna. De mivel nem ismeri, úgy az ő felvilágosítására, mint azoknak a tájékoztatására, a kik az ő czikke után hajlandók felettünk pálczát törni, kénytelen vagyok az ügy lefolyását a valósághoz híven előadni. Az országos ref. tanáregyesület eszméje 1892-ben, Budapesten, a ref. zsinaton jelen volt tanárok egyik összejövetelén merült fel jelentősebb alakban, miután a 80-as években hasztalanul tettek létrehozására kísérleteket. A budapesti megállapodás szerint az 1878 óta működő tiszántúli ev. ref. középiskolai tanáregyesület indí: tott mozgalmat az országos egyesület megalakítása érdekében a legszebb sikerrel. A tiszántúli tanáregyesület 1803-iki szatmári közgyűlése lett volna hivatva a beérkezett kedvező vélemények s lelkes csatlakozások alapján az országos ref. tanáregyesületet megalakítani. Ekkor új eszmét pendítettek meg a sárospatakiak. Bővítsük ki a keretet — úgymond -— oly módon, hogy az egyesület kebelébe fogadhassa általában a protestáns tanintézetek tanárait, mert csak így lesz kellő szellemi és anyagi erő birtokában. A gyűlés lelkes örömmel karolta fel az eszmét s kimondta, hogy országos prot. tanáregyesület szervezését óhajtja. Vitte hát tovább a mozgalmat a tiszántúli ref. tanáregyesület ebben az irányban. Mentek a felhívó szózatok országszerte, elkészültek a „Magyar Protestáns Tanáregyesület1

1

alapszabályai is. S egy évi lázas munkának az lett az eredménye, hogy az akkor megközelítőleg 600 prot. tanár közül tagul jelentkezett 166, mégpedig 137 az ev. ref. tanintézetekről, 23 az ág. hitvallásúakról, 6 a rimaszombati egy. prot. főgimnáziumról. Ám az egyesülést még mindig remélték az intézők, a személyes érintkezés folytán, a tiszántúli tanáregyesület közgyűlésével kapcsolatban. Össze is hívták azt 1894-ben Debreczenbe, s meghívták reá egyesülés czéljából az összes prot. tanárságot. A református tanárok az ország minden részéből szép számmal gyűltek össze, ellenben az ág. hitvallásúak közül összesen ketten jelentek meg: Benka Gyula Szarvasról, a ki már különben is régibb idő óta rendes tagja volt a tiszántúli ref. tanáregyesületnek (tagja ma is az orsz. ref. tanáregyesületnek) és Sárkány Imre, mint egyik tanárkari küldött Rimaszombatból. Ily módon, természetes, a lemondás keserű érzetével kellett levenni az országos prot. tanáregyesület ügyét a napirendről s térni vissza az országos református tanáregyesület megalakítására. A szomorú ügy aktáit egyesületünk levéltárában őrizzük, melyeknek a nyilvánosság elé tartozó része a tiszántúli ev. ref. középiskolai tanáregyesület évkönyvének 13-ik évfolyamában olvasható! Ez a balsikerü mozgalom magában a tiszántúli ref. tanáregyesületben is olyan rázkódást idézett elő s annyira megbénította erejét, hogy csak évek múlva vette fel ismét működésének elejtett fonalát, Mikor aztán a folelevenült egyesület ismét erőre kapott s újra munkába vette az országos ref. tanáregyesület megalakítását — hát kérdem, az előbbi leverő kudarcz után tehetett-e próbát megint az országos prot. tanáregyesület eszméjének megvalósításával ! ? Nem lehet tehát mellőzésről szó, s minket vád nem érhet Raffayval állítjuk, valljuk, hogy erőpazarlás, a mit cselekszünk ; de nem mi vagyunk az okai. Szívesen, örömmel vesszük az ág. vallású tanártársak csatlakozását mindenkor, s dicsekedtünk azzal eddig is, ha közülük egy-kettőt megnyerhettünk. Sed vestigia terrent. A jelek nem biztatók az egyesülésre. Vágyakat hallunk, de tettekben nyilvánuló akaratot nem látunk. S engedjen meg nekem Raffay Sándor, ha az ő magasztos eszméje is csak mint pium desiderium áll előttem, a mire a Vergilius szavát lehet idézni: Ter frustra comprensa manus effugít imago Par levibus ventis volucrique simillima somno. A tervezett ifjúsági lap előállításának módjáról még korai dolog beszélnünk, főleg pedig következtetést vonnunk bármely irányban a lap ügyében eddig tett lépésekből. Prot. irodalmi vállalatról lévén szó, nagyon természetes, hogy első sorban a Magyar Prot. Irodalmi Társaság támogatására gondoltunk, s nem látom át, miért lehetne ez a társaság ezen a téren kevésbbé természetes szövetségese az országos ref. tanáregyesületnek, mint a testvér ágost. hitv. evang. felekezet tanársága. Viszont azt készséggel elismerem, hogy a kérdéses prot. ifjúsági lap létesítése, erkölcsi és anyagi sikere, hatása a két prot. felekezet tanárságának együttes működésével érhető el teljes mértékben. Ez a közös munkálkodás még előttünk áll. De előbb abban kell döntenünk, hogy a Magyar Prot. Irodalmi Társaság támogatása nélkül megindíthatjuk-e a lapot? Én a magam részéről örülök, hogy e b. lap szerkesztője állandóan felszínen tartja s behatóan fejtegette ti ezt a rendkívül fontos kérdést, mely ily módon — remélhetőleg — megérlelődik az orsz. ref. tanáregyesület idei közgyűléséig annyira, hogy azon e tekintetben közmegnyugvást keltő határozatot hozhatunk. S. Szabó József, az országos ref. tanáregyesület főjegyzője. Róm. kath. népszövetség. Az „Alkotmány" f. évi január 25-diki számában megfújja harsonáját a magyarországi r kath. egyesületek országos szövetségének vezetősége, hogy az összes hazai róm. katholikusokat róm. kath. népszövetség czímén egy egységes táborba szervezze. Érdekes volna az egész felhívást közölni s úgy kommentálni; de mivel hosszúságánál fogva a közlés lehetetlen, csak egyes, főként minket érdeklő pontjait idézem, s úgy fűzöm azokhoz gondolataimat, hogy a felhívás tartalmát, czélját e Lap olvasóközönsége is megismerje.