Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1906 (49. évfolyam, 1-53. szám)

1906-02-18 / 8. szám

A r. kath. egyesületek orsz. szövetségének fájdalma nagy s keserűségében a nyilvánosság előtt hullatja könnyeit. Elsőben is a franczia r. katholikusokért ölt gyászruházatot, mert: „a kath. egyház kitiltva, meggyalázva, megölve. A kath. nép alapítványaitól, épületeitől, templomaitól megfosztva, vagy elzüllik hitében és erkölcseiben, vagy — ha ragaszkodni akar szent hitéhez — vallásának fentartásában új terhek alatt fog nyögni". Szép, valóban nagyon szép és keresztyénies, midőn a szövetség a franczia r. kath. egyház vesztesége, elnyomatása felett kesereg. De a franczia r. katholikusokra mért csapás rajzolása csak bevezetés, hangulatkeltés az ő nagyszerű terve kiviteléhez. „Nézzünk körül itthon — folytatja a felhívás. — Azt látjuk, hogy a magyarok;

mint a holdkóros, másznak a franczia őrültségek után. Úton-útfélen hirdetik „a világmegváltó szoczializmus" rémigéit Megüzenték már a háborút itt is az Istennek, egyháznak, erkölcsnek . . . Iskoláink innét-onnót Isten nélkül nevelnek, vallásunk, erkölcseink mindenütt nevetségtárgyává tétetnek, féktelen izgatás van napirenden minden ellen, a mi katholikus. Egyházunk jogai nagyrészt letiporva, annak vagyona a szekularizáczió elé állítva." Egy lélekzetre mily sora a keserű panaszoknak. De ha szembe nézünk velük, nem a bennük foglalt igazságok döbbentenek meg bennünket, hanem az a merészség, a mellyel a felhívás írói, letagadva, elferdítve a való tényeket, a saját czéljaik szolgálatára kívánják fanatizálni hazánk róm. katholikus népességét. Nem szólunk arra a panaszra, a mely a szoczializmus rémigéi miatt hangzik fel, mert tény, hogy ezek az igék sok tekintetben veszedelmesek egyházra és erkölcsre. De elképedünk annak hallatára, hogy Magyarországon a r. kath. vallás és erkölcs nevetség tárgyává tétetik; hogy féktelen izgatás van napirenden minden ellen, a mi róm. katholikus, s hogy a r. kath. egyház jogai le vannak tiporva. Ki tud vájjon ezekről? Vájjon nem épen ellenkezőleg az-e a tény, hogy a magyar róm. kath. egyház fényben, hatalomban pompázik e hazában ; hogy „egyház" alatt még a látszólag felekezetieden napilapok is csak a római katholikus egyházat értik s hasábszámra írnak mindenről, a mi róm. katholikus, míg más egyházak eseményei csak pár sor felemlíttetést nyernek, ha ugyan ezt is megnyerik; hogy kitüntetés, méltóság csak róm. kath. főpapoknak, főuraknak és mágnás asszonyoknak jut, míg más egyházaknak munkában, érdemekben megőszült papjai csak elvétve jutnak számba sem vehető kitüntetésekhez. Hát a „regnum Marianum"ban még lehet panaszuk a nagy többségben levő s mindenütt hatalmat gyakorló r. katholikusoknak ? Ha talán az fáj a felhívás íróinak, hogy a róm. kath. egyház középkori hatalma szűnőfélben van; hogy a pápai átok megsemmisítésétől, mint villámcsapástól, nem remegnek; hogy a császárok és királyok fölött többé nem uralkodhatik: úgy értjük mély fájdalmukat; de ha azt állítják, hogy „egyházuk jogai nagyrészt letiporva", ezt nem hiszem, hogy maguk is hiszik. Hogyan beszélhet valaki a r. kath. egyház jogainak eltiprásáról, a mikor ez egyház állam az államban, a mikor nemcsak az I. István által adott jogokat tartotta meg, hanem azokat folytonosan fejlesztve, ma is élvezi? Hol élveznek több jogot a róm. kath. egyház főpapjai és papjai, mint nálunk, s hol nyernek kevesebb jogot a hívek, a nyáj, mint hazánkban ? Minden jog az egyházé, a papoké; a híveknek csak az az egy joguk van, mely egyszersmind kötelesség is, hogy vakon engedelmeskedjenek. „Az egyház vagyona a szekularizáczió elé állítva." De ki által ? kérdjük tisztelettel. Talán a Népszava hasábjain felhangzik ilyen óhajtás; de komoly, számottevő körökben hol, mikor hangzott az fel? Hiszen még a protestánsok is, a kik követelik az 1848. XX. t.-cz. végrehajtását, csak a törvény intencziója szerint való, megfelelő állami támcgatást kérnek; de távol vannak attól, hogy a róm. kath. egyház vagyonának szekularizáczióját kivánnák. Pedig ezt is megtehetnék, mert annak a vagyonnak legnagyobb része állami eredetű s felszabadult ama szolgáltatások alól, a melyek teljesítése fejében egykor adatott. S pedig talán a közvélemény is vehetne ilyen irányzatot akkor, a mikor azt látja, hogy az az óriási államvagyon nemcsak államczélokat nem szolgál többé, de még arra sem elég, hogy 18 püspök megéljen belőle, hanem elzüllesztve, adósságokkal megterhelve, államsegéllyel restituálandó. De halljuk csak tovább a felhívást. „Papi vagyon nincs, hanem van kath. egyházi vagyon, melyet azért gyűjtöttünk össze becsületes adományokból és tisztességes munkával, hogy az egyházi személyek és intézmények fentartása a kath. népnek kisebb terhére essék. Katholikus vagyon a plébániák, iskolák ós templomok birtokai és alapítványai is, melyek, ha nem volnának, a fentartási teher egész súlyával nyomná a nép vállait, vagy ilyeneket fenn se tudna tartani." A felhívás íróinak „keresztényi" szeretettől dobogó szíve nem mozdult meg és nem gondolt a földiekben szegény, a királyoktól soha nem dotált, sőt sokszor üldözött protestánsokra, kik 400 év óta saját szívok vérével táplálják s tartják fenn egyházukat, iskoláikat s különféle intézményeiket, midőn e sorokat leírta ? Bizony, a fentartási teher egész súlyával nyomja a mi Jobb és megbízhatóbb MAGVAKAT olcsóbban senki sem ad, mint r ' r FABIAN BELA magkereskedése Budapest, Ullői-út 11. szám. Kálvin-tér mellett. Tesséls: próbát tenni.