Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1905 (48. évfolyam, 1-52. szám)

1905-12-17 / 51. szám

A ref. zsinat ülései. (Folytatás.) Azokon az üléseken kivül, a melyekről ket utóbbi számunkban megemlékeztünk, még nyolcz ülést tartott a zsinat. Ezekről az ülésekről a következőkben számolunk be. Deczember 6-án szerdán legelőször az egyházi tisztviselők esküire nézve határoztak. Badácsi György 15 ilyen eskümintát terjesztett be. A zsinat azonban dr. Baksa Lajos indítványára ezek közül csak a püspökök, főgondnokok, esperesek, gondnokok és lelkészek eskümintáira vonatkozó javaslatokat fogadta el, a többi helyett pedig, Baksa szövegezésében, egységes rövid eskümintát iktatott törvénybe. A konventnek a liturgia ügyére vonatkozó javaslatát tárgyalták ezután, Nagy Károly előadásában. Az előadó kérte, hogy a konventi liturgiális tervezet részletes tárgyalását mellőzzék s csak általánosságban, az agenda kiadására vonatkozó indítvánnyal együtt, fogadják el. Az egyes szónokok: Garzó G-yula, dr. Bartók György, Sulyok István, H. Kiss Kálmán, Czike Lajos, Sütő Kálmán ennek daczára a részletekhez is szólottak. Kiss Bertalan a rendtartást kötelezően kívánta volna megállapítani, Nóvák Lajos pedig olyan indítványt ádott be, mely szerint a zsinat csak arra hívná fel a konventet, hogy a liturgia kérdését napirenden tartsa, hogy 1907-re törvényt alkothasson e téren is. A zsinat többsége a Nagy Károly által bemutatott konventi javaslatot fogadta el és így idevonatkozólag kötelező törvényt most nem alkotott, hanem megbízta a konventet egy olyan ágendás könyv kiadásával, mely irányító hatású legyen a jövőre nézve. Az ülés végén Kenessey Béla a lelkészi nyugdíj-és özvegy-árva gyámintézetről szóló konventi törvényjavaslatot ismertette. Külföldi hasonló intézetekkel összehasonlítva mutatta ki a tervbe vett intézet előnyeit és ajánlotta azt elfogadásra. E felett a javaslat felett azonban csak másnap, deczember 7-én indult meg az általános vita. Kálmán Gyula és Dányi Gábor azokat a terheket sokalták, a melyeket a javaslat az egyházakra és lelkészekre ró. Ezzel szemben kifogásolták, hogy a teljes nyugdíj elérésére együtt kívánja a 40 szolgálati és 70 életévet. Baksay Sándor alvileg ellene van a nyugdíjintézetnek. Ezt csak a filantrópia alkotja meg, az pedig nem a taszeretet. Az egyház intézményei eddig — szerinte — 'áaguk fejlődtek ki, nem a testnek, hanem a léleknek fümölcsei voltak. Egyébként a javaslat szerkezete ellen épi volna kifogása, ha azokon a zsinat módosításokat líetne. Indítványt adott be, hogy a javaslatot adják ki konventnek a következő utasításokkal: a belépési és járulékokat mérsékelje, egyenlővé tegye s e szerint figdíjösszegeket íis-minden papra egyenlően állapítsa kötelezett tagok legyenek az 1900. év január első *^tól fogva hivatalukba lépett lelkészek, a többieknek lépés tetszésükre bizassék; az egyhazak két alapon járuljanak a nyugdíjintézet fentartásához: minden általuk fentartott lelkészi állás után évi 5 koronával és a népesség arányában meghatározandó összeggel, a mely hogy mennyi legyen, minden lélek után egy vagy két fillér-e, az egyházkerületek két-két legnépesebb egyháztanácsának nyilatkozata után határozzák meg; a nyugdíjazások egyelőre osztalékrendszer alapján történjenek. Hegedűs Sándor szólott ezután. Kimerítően ismertette a javaslat szükséges voltát. Ma már nagy kérdés az a pályaválasztásnál, különösen a szülők előtt: van-e nyugdíj? Kimutatta, hogy az ilyen intézetnek szilárd alapjának kell lenni, máskép a tagok mindig bizonytalanságban vannak. A befizetések, arányítva az eddig is teljesítettekhez, nem olyan elviselhetetlen terhet rónak, sem az egyházakra, sem a lelkészekre. Az egyházak összes hozzájárulása évenként 78,000 korona. De ha Baksay terve szerint szabnák meg, nem lenne több 38,000 koronánál, annyival pedig ilyen szabású intézetet nein lehet alapítani. Tekintve a kedvező helyzetet az államsegély megnyerésére, a mire már van egy miniszterelnöki leirat, nagy kár lenne, ha ezt a dolgot ismét elhalasztanák. Meleg szavakkal kérte a javaslat elfogadását. Még Antal Gábor mutatott rá különösen arra, hogy a kongruás lelkészeknek nyugdíjjárulékait az állam a kongrua-törvény értelmében megtéríti. Az egyházak zúgolódásától sem fél, mert ha tanítóik után fizetnek a nyugdíjintézetbe, bizonyára nem vonakodnak fizetni a papok után sem. Szólottak még a javaslat mellett : György Endre, Kiss Albert, ellene dr. Szegedy Kálmán és Dombi Lajos. A zsinat nagy többsége a javaslatot élénk lelkesedéssel elfogadta. A részletes tárgyalás ezen és a következő, deczember 8-án tartott ülésen folyt le. Az őszi konvent alkalmával általunk is kimerítően ismertetett javaslaton lényegesebb változtatás egyedül a Kiss Albert indítványának elfogadásával történt. E szerint a teljes nyugdíj elérésére elég a 40 esztendei szolgálat, vagy a 70 életév betöltése külön is. A javaslat letárgyalása után, Kenessey Béla indítványára, átmeneti intézkedésül kimondották, hogy a nyugdíjintézet szervezését és keresztülvitelét az egyetemes konvent csak akkor kezdje meg, a mikor az egyházközségek egyházi adóterheinek csökkentésére szánt egyetemes egyházi adóalap is megkezdheti a maga működését ós ha az államsegély megnyerése által a nyugdíjintézet fentarthatására szükséges évi járulékok az intézet évi szükségleteit teljesen biztosítják. Ezen az ülésen áttértek még a lelkészválasztási törvényjavaslatnak a kegyévről szóló még nem tárgyalt fejezetére. Hosszú vita indult meg az idetartozó 261. §. felett, mely szerint a lelkész özvegyét és kiskorú árváit a lelkész halála napjától következő hónap elsejétől számítandó félesztendeig a teljes fizetés megilleti, palástdíjjal és lakással együtt. A vitában részt vettek: Györy Lajos, Dányi Gábor, Nagy Károly, Révész Kálmán, Kiss József, dr. Bartók György, Kiss Bertalan, Soltész János, Sass Béla. A