Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1905 (48. évfolyam, 1-52. szám)

1905-12-17 / 51. szám

szavazásnál a zsinat a konventi javaslat szövegét változatlanul hagyta meg. A decz. 9-ikén tartott ülés első tárgyát is a kegyeleti időre vonatkozó szakaszok megvitatása képezte. Ki fizesse a kegyidő alatt beállított segéd- vagy helyetteslelkészt ? ez volt a legfontosabb idevágó kérdés. Györy Lajos, ifj. Péter Károly, Koncz Imre, Morvay Ferencz, Meczner Béla, Révész Kálmán, Fejes István, dr. Bartók György és Sass Béla felszólalása után a zsinat úgy határozott, hogy a segéd- vagy h.-lelkésznek lakást és ellátást az özvegy, illetve a család, készpénzfizetést pedig az egyházközség ad. Ezen az ülésen a misszióra és az új énekeskönyv ügyére vonatkozó jelentések is sorra kerültek. Á konventi missziói jelentést Sass Béla mutatta be és ajánlotta tudomásulvételre. Nagy Károly utasítást akart adatni a konventnek, hogy dolgozzon ki egységes program mot a misszió-ligy kezelésére nézve. Továbbá, hogy nagyobb gondot fordítson a belmisszióra és azt anyagilag is támogassa. Indítványát azonban, György Endre szavai után, mint feleslegest és részben kivihetetlent, a zsinat mellőzte, az előadói javaslatot pedig elfogadta. Az új énekeskönyv ügyére vonatkozó jelentést Badácsy György terjesztette elő. Ismertette az új énekeskönyv ügyét, a kezdettől egészen az utolsó konventi ülésig, mely egy szótöbbséggel a napirendről levételt ajánlotta. 0 ezzel szemben, a tiszáninneni egyházkerület véleménye alapján, azt javasolta, hogy küldjön ki a zsinat egy 10 tagú bizottságot, a mely erre az ügyre vonatkozólag véleményt mondjon és kijelölje a módot, a mellyel az új énekeskönyv rövid idő alatt elkészíthető. Dégenfeld József gróf megújította napirendről levételt czélzó indítványát. Azonban Czinke István, Hegedűs Sándor, Barthalos István, Nagy Lajos, Morvay Ferencz az új énekeskönyvet sürgető felszólalásai után a zsinat az előadói javaslatot fogadta el. (Folyt, köv.) Tudósító. MISSZIÓÜGY. A belmisszió története. (Folyt, és vége.) Wichernek fellépése, agitácziója, szeretetmunkája korszakalkotó volt Németországban. A németek siettek a belmisszióról szóló ismereteket rendszerbe foglalni, osztályozni és besorozni a theol. tudományok körébe, „Innen Mission", „Diakonika", „Koinonika" elnevezések alatt. Uhlhorn, Scháfer és Harnack Theodor, Lehmann, Achelis foglalkoztak nagyon behatóan a belmisszió történetével és elméletével. De nemcsak elméletek terén mozogtak a német protestánsok, hanem hatalmas belmissziói munkásságot is fejtettek ki a mult század 2-ik felétől napjainkig, minden téren. Szinte felsorolhatlanok egy ilyen szűkebb keretek között mozgó előadásban az evangélizáló betegápolás, gyermekek, ifjak és felnőttek lelki és testi gondozására, a prostituczió, iszákosság, fényűzés és egyéb bűnök okozta romlás leküzdésére alakult ker. szeretetintézmények. A mint a hitélet mélyítésére az egyes állam-és felekezeti egyházak körében és felett megalakultak Németországban a „Gemeinschaftok", evangéliumi szövetkezetek, úgy alakultak, mintegy lépést tartva azokkal, a különböző specziális rendeltetéssel bíró: „házak" és „otthonok", a testi és lelki, egyéni és szocziális nyomor enyhítésére. Zeller, Groszner, Barth — a calwi társulat alapítója — Fliedner, Löhe, Kapf, Werner, Stöcker, Bodelschwing, Hárem, Heldwing stb. ezek mind oly nevek, a melyek mindenikéhez a belmisszió munka-programmjának egy-egy nevezetesebb pontja fűződik. A német belmisszió fejlődésére nagy befolyással voltak az Angliából átplántált eszmék. A praktikus angol nem állított fel theoriákat a belmisszióra vonatkozólag, nem klasszifikálta az egyes munkaköröket tudományos munkákban, de elvitázhatlan tény;

hogy sokkal többet tett e téren, mint bármely más nemzet. A mi az evangelizálást illeti, mondhatjuk, hogy minden gyülekezetnek van home missionary-ja, a ki az evangéliumot hirdeti „házanként", vagyis azoknak, a kik bármely okból kifolyólag a templomba nem jönnek, illetve nem jöhetnek. A bibliának és más építő iratoknak árusításával s osztogatásával a társaságoknak szinte felszámlálhatlan mennyisége foglalkozik. Az evangéliumot ott, mint tudjuk, kiviszik az utczára — a meadowk-ra — rétekre, közterekre, beviszik a színházakba, csarnokokba, czirkuszokba, szóval minden lehető, sokszor bizarr eszközt is megragadnak — Church army — arra nézve, hogy az evangélium eljusson a szó legszigorúbb értelemben mindenekhez. Ez a szoros értelemben vett „home mission" Angliában. Az egyházaknak, illetve keresztyénségnek evangéliumi mentő, szeretettársadalmi munkáját ott „the social work of the church "-nek szokták nevezni. Hogy az egyházak e téren milyen nemesen vetélkedő munkát fejtenek ki, erről sokszor volt alkalmam írni e lapok hasábjain. Minden gyülekezet, de különösen az erősebbek, végeznek ilyen társadalmi munkát, saját kebelükön belül. Minden gyülekezetben egyénenkénti kezelésben részesülnek a különböző nemű és korú tagok. A hitélet mélyítésére, a testvériesség érzetének ápolására szolgálnak a gyülekezeten belül alakult kisebb társaságok, úgy mint: konfirmáltak ifjú nők és anyák egylete, irodalmi és bibliai önképzőkörök, jótékonysági egyesületek stb. Ezen, a gyülekezetek jellege és nagysága szerint, a fennforgó szükséghez képest alakult egyletek által érik el ott azt, hogy mindenkinek adnak tehetségeinek és hajlamainak megfelelő munkát, hogy így tényleg minden egyes gyülekezet önmagában véve is necsak a hit, hanem az ebből fakadó munkás szeretet által egybekapcsolt szocziális intézmény legyen. Ilyen lévén ott a keresztény élet a mikrokosmosban, a gyülekezetben, természetes, hogy még fokozottabb mértékben megvan ez a mozgalmas és az emberi, egyéni és 102