Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1905 (48. évfolyam, 1-52. szám)

1905-01-01 / 1. szám

anyaföldje, táplálója s terméke azé legyen, a ki műveli, munkálja. Szabad is volt mindaddig a föld, míg erőszakos foglalással birtokukba nem vették a hatalmasok, tulajdonuknak nem proklamálták vagy proklamáltatták s annak megerősítésére a tulajdonjogról szóló törvénybe a földbirtokot is föl nem vették. A kisebbség így lett a többség urává s így történik, hogy a nép sokaságának munkájából e kisebbség dőzsöl, míg maga a nép nyomorog. A föld fölszabadításával, mely a progresszív adó és az öröklés korlátozásával előkészített kisajátítás által valósíttatnék meg s mely az állam birtokába juttatná a termőföldet mind, azt érnők el első sorban, hogy a bőséget teremtő földműves nem volna a legszegényebb az országban, nem szűkölködnék kenyér nélkül s hogy senki sem lehetne minden fáradság nélkül nagy birtokok élvezője. Sok előny örökölhető testi kiválósággal; szellemi erővel és szellemi fejlődő képességgel és sok előnyben részesít a művelt, gondos nevelés. Igazságtalanság azt még ranggal megtoldani, mintegy a személyes érdem örökbehagyását lehetővé tenni s ezenfelül még módot nyújtani arra, hogy azok, kik a munkát és munkást megvetik, sokaknak nehéz munkája után vígan élhessenek. A munkást illeti meg megerőltetésének gyümölcse s az elismerés azért. Senkinek se kelljen kolduskenyérrel fizetett rabszolgamunkát végeznie. De a földnek fölszabadítása, mely a földtehermentesítésnek mintegy természetes folytatása volna, a nép teljességének is javára szolgálna. A nagyipar munkásainak bérviszonyaira kedvező hatással volna a földművesek munkájának jövedelmezősége s a sok magától kínálkozó munka eltüntetné a munkabért leszállító, mert éhező dologtalanok seregét, így végre megszűnnék a pauperizmus, az emberiséghez nem méltó tömegszegénység s betömetnék sok bűnnek, gonosztettnek és betegségnek forrása. A szegények, kik arra vannak kárhoztatva, hogy szükségleteik a kezdetlegesekre szorítkozzanak, azok volnának minden irányban a leghatalmasabb fogyasztók ; hivatás nélkül élni pedig és ebbe még büszkeséget helyezni, lehetetlenné válnék. Könnyen érthető, hogy ilyformán a nemzeti vagyon, melynek öregbítésére az egész nép közreműködnék s melyben mindenki munkásságának eredménye szerint részesülne, beláthatatlan nagyságúvá növekednék. Az örökjog szűk határok közé szorítása e szerint előtérbe nyomuló követelése a szocziálizmusnak. Örökjogunk okozza, hogy sok embernek nem nyílik alkalma tehetségét kifejteni, hogy ritkán győz a legjobb erő a létért folyó küzdelemben és hogy sok munkaerő elsatnyul. Nem igazság az, hogy ugyanazon társadalomban az egyik család bőségben neveli föl ivadékát, ennek fejlődését minden módon elő is segítheti, de a komoly munkát követelő művelődésre a sok kínálkozó alkalmat gyakran fölhasználatlanul hagyja, a nélkül azonban, hogy előjogait föladná, míg a másik család a bölcsőtől a sírig nyomornál mást alig ismer meg s abba sok szép és hasznos tehetséget elfojtani kénytelen. Az egyes embernek már azért sem volna szabad szerzeményét kizárólag utódaira hagyni, mert a társadalom intézményei tették munkáját gyümölcsözővé. A társadalom, midőn az örökbehagyott vagyont nagyobb részében magának követeli, csak visszaveszi, a mit élethossziglan való élvezetre tagjainak kezére adott, vagy megszerezni lehetővé tett. Gazdaságilag is nagyfontosságú, hogy a fölhalmozott vagyon egy helyben, vagy egy kézben mozdulatlan ne maradjon, hanem hogy forogjon, folyton-folyvást új ós új vagyont teremtsen, a gazdasági egyenlőtlenségeket folytonosan újból kiegyenlítse. A közös, nemzeti vagyon, mely nem zárja ki azt, hogy saját szerzeményünk is legyen, igaz kifejezője volna a közjólétnek s arra tanítana bennünket: hogyan kell a magunk érdekét a közérdekkel összeegyeztetni. Továbbá azt tanítja a szocziálizmus, mint az egyenlőség alapvetője, hogy minden embernek legyen alkalma, szellemét fejleszteni és művelni, tehetségeit kifejteni, hogy életét a lehetőség szerint széppé és hasznossá tehesse. Senki se követelhesse az iskolakötelezettség leszállítását, hogy olcsó napszámosokat kaphasson ; senki se használhassa föl a nép ítéletnélküliségét butító tanok szuggerálására és senki se alapíthasson többé káros hatalmat a nép tudatlanságára. Ez pedig díjtalan iskolai oktatást tételez föl minden fokozatán a tudásnak s állami támogatását a tudni és tanulni vágyóknak. így végre megszűnnék a nép kiskorú lenni, nem vezettetnék senki által pórázon s ekkor lehetne csak joggal a nép akaratáról és a közvéleményről szólani. Az előadott kívánalmak képezik a szocziálizmusnak mozgató sarkpontjait. A miket hozzá szoktak csatolni, azok vagy folyományaik, vagy mai viszonyaink közt is kivihető intézkedések, például a munkás védelmére és életbiztosítására vonatkozók. Bizonyos az, hogy a szocziálizmusnak a mondottakban foglalt elvei képesek egyedül a vallás és a törvény igérte, de írott malasztnak maradt, bár soha abszolutul nem követelt egyenlőségét az embereknek valóvá tenni. Ezek az elvek útját egyengetnék a gazdasági igazságosságnak, azonkívül erkölcsösek és erkölcsnemesítők, — mintegy arra teremtettek, hogy áldásos tanai legyenek a vallásnak. A korunk szellemének megfelelő új vallás papját következőleg képzelem: Folyton fejlesztett modern tudás, képmutatásra nem szoruló, egészséges, helyes emberi érzés és elfogulatlan, találó ítélet az, mi a papot jellemezze. Theologiai szofizmák helyett az evangéliom szellemét s nemzete szellemi vezéreinek és különösen a természettudósoknak tanításait tegye magáévá. S a helyett, hogy vizet prédikál, míg lopva bort iszik, hasson az új pap népe erkölcseinek nemesbítésére a műveltség terjesztése által. Tudja meg a nép, hogy jó erkölcseiért nemcsak a túlvilágon nyeri el jutalmát, hanem már itt e földön is, mert embertársai tiszteletét szerzik meg neki, mert egészségét, erejét és vagyonát oltalmazzák meg s mert azzal, hogy a társadalom javát szolgálják, saját külön érdekét is előmozdítják. S ne a türelmetlenség legyen a pap főerénye, miután annak föltétele egy uralkodó egyház hatalmaskodó felsőbbsége és a hitfelekezeteknek egymás ellen táplált gyűlölete. Nem is szabad abba a helyzetbe jutnia, hogy türelmetlenséget gyakoroljon, mert ő az igazság zászlójára esküdött, s a hol az igazság kiderítve nincsen, ott az eltérő vélemények mind teljesen egyenjogúak. Főerénye az evangéliomon alapuló kultura előbbvitele legyen. Sok idő fog ugyan még eltelni, míg a szocziálizmus győzni fog, de a napirendről nem vehető le többé. A népnek helyenkint tapasztalható önérzetre jutása s a munkásosztálynak haladó szellemi fejlődése azt mutatják, hogy föltartóztathatatlanul dagad az ár, mely a mai társadalmi rendet eltemetni készül. A nép, félig ösztönszerű, félig öntudatos vágyódásában, tévedhet mindabban, mit helyzetének javítására ma tesz; a szocziáldemokraták ellen emelt vádak alaposak lehetnek akár mind: a szocziálizmus által kitűzött czél mégis érdemes arra, hogy feléje törekedjünk. Legkevesebb megrázkódtatással volna e czél elér-